Cikkszám G18DSL-BASIC-115 Rendelésre - beérkezésről érdeklődjön Hozzáadás a kedvencekhez Cikk leírás Leírás Rövid, könnyű gép. Oldalsó csúszókapcsoló. Akkumulátortöltésszint-ellenőrző LED. Nagy nyomaték. Könnyűfém hajtóműház. Szénkefés motor. Hikoki akkus sarokcsiszoló G3613DA 36V 2x2,5Ah - Megatool. Cserélhető állórész, forgórész, szénkefe. Szabványos szerszámbefogás. Hatásos porvédelem. Formatervezett, kompakt, könnyű gép. Keskeny, kényelmes fogású, puhabetétes markolat. Alacsony zajszint. Géppel szállított tartozékok: védőburkolat oldalfogantyú körmöskulcs Műszaki adatok: Tárcsaátmérő 115 mm Üresjárati fordulatszám 9100 ford. /perc Max. forgatónyomaték 1, 25 Nm Akku adatai (típus / feszültség) Li-ion, 18 V Tengelyméret M14 x 2 Markolat kerülete 182 mm Méret 293 x 135 x 65 mm Gép tömege 1, 8 kg
Az akkuk a gyorstöltővel mindössze 32 perc alatt teljesen feltölthetőek.
Kosárba Kérdezz most! Hasonlítsd össze a terméket
A barackpálinka előtt is volt már egy legendás csodafegyvere Kecskemétnek, a beszélő köntös. A szultántól kapott kaftán megvédte a várost a Habsburgok és az Oszmán Birodalom között zajló tizenötéves háború idején. Ugyan rég nyoma veszett, de még az ötvenes években is azt beszélték, hogy a barátok templomába falazva vigyázza tovább Kecskemétet. A Mikszáth Kálmán kisregénye nyomán híressé vált várostörténeti epizód 17. századi írásos nyoma viszont ma is megvan a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban. ORIGO CÍMKÉK - II. Lajos király. Az Index Mi Vidékünk projektje Bács-Kiskun megyében járt. Szabad város, szabadon választott zsarnokkal Mikszáth befutott író és újságíró volt, amikor A beszélő köntös 1889-ben megjelent. Kideríthetetlen már, hogyan jutott el hozzá a különleges, textil alapú védlev él története, mindenesetre a kisregény megírása előtt megfordult a városban. Ahogy az utószóban írja, a "kaftány" nem írói fantázia szüleménye. A kecskeméti levéltár ma is őrzi azt az egyoldalas, magyar nyelvű szöveget, amely leírja az 1596-ban Eger elfoglalására érkező III.
Nem sokkal később Szulejmán is megindult Isztambulból, hogy úgymond megvédje János Zsigmond érdekeit. A Fráter György vezette védők egészen augusztusig kitartottak, sőt a török előhadak megérkezése után, augusztus közepén kitörtek a várból, és tönkreverték Roggendorfot. A szultán a fősereggel augusztus 26-án érkezett meg a már felszabadított vár alá, amelyet hadai szoros gyűrűbe fogtak, és a környéket feldúlták. ORIGO CÍMKÉK - János Zsigmond király. Szulejmán úgy döntött, hogy 1526 és 1529 után harmadszor már nem adja ki Budát a kezéből, de bevétele érdekében cselhez folyamodott. Magához kérette az özvegy Izabella királynét, a csecsemő királyt és annak gyámjait (Fráter Györgyöt és az ország leghatalmasabb főurát, Török Bálintot), számos más főurat és a budai magisztrátust, hogy "megtanácskozza velük Magyarország sorsát". A meghívottak ugyan gyanakodtak, de a meghívást nem utasíthatták vissza. 1541. augusztus 29-én, a mohácsi csata 15. évfordulóján díszes menet vonult a török uralkodó sátrához, ahol a szívélyes fogadtatás után a vendégeket asztalhoz ültették.
Ez tehát már önmagában is hibás logikai feltevés. Ráadásul a csatavesztésnek sem kellett volna feltétlenül a király halálával járnia. Ezt csak a körülmények szerencsétlen összjátéka okozta: a menekülés előtt nem vette le vértjét, a lovasbaleset után pedig már le sem lehetett venni. Így nem tudták megóvni az életét. Török hódoltság-korabeli érméket találtak Simontornyán – kultúra.hu. Szapolyainak valóban voltak ambíciói a trónra, mikor még az idős és beteg Ulászló uralkodott, akinek akkor még nem volt fiú utóda. Midőn megszületett a trónörökös, s Lajos megélte 20. életévét, az erdélyi vajda nem álmodozhatott arról, hogy valaha is magyar király lehet belőle. Ehhez "történelmi baleset" kellett. A Szapolyai ellenfelei alkotta tábor persze igyekezett úgy beállítani ezt az eseménysort, mintha gondosan kifundált, eltervezett összesküvés lett volna a vajda részéről. Már 1526 tavaszán rebesgették, lepaktált az oszmánokkal, s a vesztes csata és a király halála után tovább erősödtek ezek a vádak, amelyek a magyar trónra pályázó Ferdinánd propagandájában csúcsosodtak ki.
A vitézül védekező Abdurrahmán pasa karddal kezében az Anjou-bástya közelében, félúton a mai Hadtörténeti Múzeum és a Bécsi kapu között halt meg, ma itt áll emlékműve. A rommá lőtt várban tűzvész tört ki, az ellenállás estére szűnt meg. A nagyvezír serege – látva, hogy Buda elveszett – visszaindult Eszékre, Buda 145 év után felszabadult a török megszállás alól. A győztesek kincseket keresve mindent feldúltak, az eladható foglyokat megkímélték, a többieket lemészárolták. A romok között csak Marsigli olasz hadmérnök kereste és mentette Mátyás király híres Corvináit. Összeírása szerint a török után 23 mecset, 9 fürdő, 27 sütőház, 4 kolostor, 42 kaszárnya, 1 iskola, néhány népkonyha és 400 szőlőskert maradt. A Várban a Bécsi kapu téren áll Buda visszavételének emlékműve, amelyet 1936-ben, a diadal 250. évfordulóján állítottak. Kodály is erre az alkalomra komponálta Budavári Te Deumát, s állították fel a Szent Ligát életre hívó XI. Ince pápa szobrát a Hess András téren.
Ferdinánd osztotta Perényi elképzelését, de a Habsburg seregek az ellentámadásra lassan gyűltek, amely nem rajta múlt. Mehmed bég március 25 -re tűzte ki az általános rohamot. Tüzérségének megerősítése végett György barát Budáról 8 faltörőt, két mozsarat, 4 falkont és sajkaágyút, valamint 300, bár várfal lövésére nem valami alkalmas szakállaságyút hozott át. A Bécsi kaputól 180 méterre a török ütegek hetvenhárom lövést adtak le, különböző súlyú ágyúgolyókkal a falra. Ezt a tüzérségi előkészítést szintén támogatták a budai ágyúk, néhány helyen fel is gyújtották az épületeket. Az e napi tüzérségi tűz azonban nem okozott nagyobb kárt a falakban, viszont másnap már 157 golyót kapott a pesti várfal és sikerült nagyobb rést ütni rajta. Mivel ez még nem volt elég, március 27 -én 337 lövést adtak le, s a Gellérthegyről is hat falkon lőtte szünet nélkül a várat, ennek segítségével pedig egy négy és félméter hosszú szakaszon leomlott a fal. Ekkor a török hadsereg támadásba lendült, de a cseheknek sikerült visszaverni őket a réstől.
Augusztus 29-e magyar szempontból igazán remek nap: 1521-ben Nándorfehérvár török elfoglalása, 1526-ban a mohácsi csata, 1541-ben Buda török elfoglalása, és akinek ez sem elég: hetvenöt éve, 1938. augusztus 29-én hunyt el Karinthy Frigyes. Rá emlékezünk, unorthodox módon. Karinthy meghal, fölmegy a mennyországba. Azt mondja Szent Péternek: - Adnátok egy napot? Holnap ilyenkor itt leszek. Szent Péterhez ilyen kérés még nem érkezett, érzi, hogy ez nem az ő hatásköre. Megkérdezi az Örökkévalót. - Persze, persze, engedd a Fricit, de csak egy napra, alku nélkül és nincs késés, mert annak kellemetlen következményei lesznek. Karinthy visszamegy a Földre. Eltelik huszonhárom óra ötvenkilenc perc. Szent Péter látja, hogy Karinthy a messzi távolból rohan. Az utolsó pillanatban beesik, nyakkendője meglazulva, dől róla a víz, leesik a vércukra, az ájulás környékezi. Kérdezi tőle Szent Péter: Áruld már el, miért kellett még ez az egy nap? - Csak meg akartam bizonyosodni arról, hogy a Kassák-verseknek hátulról visszafelé sincs semmi értelmük.