Flamco Flexvent automata légtelenítő 3/8" Ár: 2 350 Ft Flamco Flexvent automata légtelenítő 3/8 Letöltések Ehhez a termékhez nem áll rendelkezésre letöltés! Videók Ehhez a termékhez nem áll rendelkezésre videó! Ossza meg ismerőseivel!
Szép lassan kezd apadni a feltorlódott filmek kupac. A Number 23-nál elég negatívak voltak a kritikák, de valahogy mégis kíváncsi maradtam rá. Nem azért mert Jim Carrey-nek már nem is szabadna soha vígjátékban játszani (Dick and Jane.. ), annyira keni-vágja a komolyabb szerepeket, hanem mert olyan baljóslatúnak tűnt az egész. Azt ígérte, hogy megmozgatja picit a rejtélyekre vágyó agyat egy izgalmas sztorival. So-so sikerült. És ez utóbbi, a baljóslatúság dolog be is jött. Na jó, annyira nem bonyolult film, és én kicsit komolyabb véget vártam, de akkor is jó kis popkorn szórakozás volt. Ami leginkább tetszett amúgy az az volt, ahogy a könyvet vizionálta Carrey. Erre visszatérek a tartalom után, pill. Na szóval a tartalom. Walter Sparrow (Jim Carrey) a feleségétől (Virginia Madsen) kap egy nyugis bűnügyi regényt éjszakai olvasásra. Na persze nem ilyen egyszerű, mert Walter villámgyorsan a furcsa könyv rabja lesz, amint felfedezi, hogy van benne valóságtartalom, meg rendszer. És mindent behálóz a 23-as szám.
Ennek ellenére átfutom az első néhány oldalt, de már bele is ragadtam. A történet egy olyan srácról szólt, aki sokban hasonlít hozzám (már úgy értem, mint én az álmaimban). Tehát ő egy laza detektív, nem pedig egy balfék sintér. Fingerling-nek hívja magát egy gyermekmese valamelyik karaktere alapján, ami kissé ironikus, mivel egyáltalán nem olyan, mint egy kölyök. Ő sötét és erőteljes, van egy csomó tetkója, és szaxofonon játszik - és még azt mondják, hogy a színészet könnyű! (Megjegyzés: megtanulni szaxofonozni. ) Szóval, Fingerling egy gyilkossági eset felderítésének kellős közepén van, amikor hall a 23-as szám és a végzet kapcsolatáról. Én erről nem is tudtam, de minden, ami a világon történik visszavezethető a 23-as számhoz. Julius Ceasart 23 késszúrással ölték meg; Shakespeare a születésnapján halt meg, Április 23-án; Az a szerencsétlen Kurt Cobain 1967-ben született, és 1994-ben halt meg - add össze a számokat, és 23-at kapsz! Tudom, hogy mind ez a marhaság igaz, mert megnéztem a Wikipédián.
A 23-as szám (The Number 23) - 18 éven aluliak számára nem ajánlott amerikai thriller, 98 perc, 2007. Walter Sparrow (Jim Carrey) meghökkenve olvassa a 23-as szám című könyvet, amelyről egyre inkább az az érzése, hogy ő a főszereplője. Ráadásul úgy tűnik, a történet szerzője nemcsak a múltját, hanem a jövőjét is pontosan ismeri és meglehetősen csúnya véget szán neki. Walter nyomozni kezd az igazság után, amivel egyáltalán nem biztos, hogy képes szembenézni. KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON VAGY CSATLAKOZZON A CSOPORTUNKHOZ!
Negative_Singularity 2017. december 15., 14:26 A hangulata arcon ütött, nagyon zárt és fullasztó atmoszférát adtak a filmnek. Valahogy így képzelek egy el misztikus alkotást, ahol éppen csak meg van legyintve a természetfeletti lehetősége, de nagyrészt azért mégiscsak saját őrületünk játékszerei vagyunk. Talán annyi volt a gondom, hogy egy ilyen súlyú filmnél a tempó az sokat számít, itt pedig számomra túl gyors volt; nem hagytak időt, hogy leülepedjen a nézőben az átélt cselekmény, mint például a Viharsziget esetében. Ilyen témáknál nem baj, ha kicsit lassabb, elnyújtottabb jelenetekkel, és szinte már veszélyesen unalmas percekkel pakolják tele. Ott a Zodiákus a maga majdnem 3 órájával, és mégsem nyomtam soha a szünet gombra. No, persze, ez erősen szubjektív vélemény, szóval lehet, hogy ez a film úgy jó, ahogy van. Mindenesetre Jim Carrey, bár remek színész, túlságosan magán viseli a vígjátékok bélyegét; talán, ha más színész játszotta volna, akkor a nyomasztó hangulatba egészen belefulladtam volna, és észrevettem volna, hogy 14:23-kor kezdtem el írni az értékelést… 23.
Mert ez az, ami főhősünkkel történik: születésnapjára egy titokzatos könyvet kap ajándékul, amit olvasva egyre inkább az az érzése támad, hogy a könyv az ő életéről szól. A könyv ébreszti rá, hogy a szám akar tőle valamit, innentől fogva pedig mániájává válik, hogy minden útjába kerülő számot gyanúsnak, mondhatni veszélyesnek véljen, ugyanis minden, amihez valaha köze volt, nyomokban huszonhármat tartalmaz. És hősünk csak számol és számol, míg bele nem bolondul. De még nem csak a fent említett összeadásos mániára korlátozódik a bűvészkedés, a mágikus összeget néha már-már paródiába hajló igyekezettel próbálják belemagyarázni mindenbe, ennek következtében az ígéretesnek induló összeesküvés-elmélet hamar elveszíti borzongató élét és egy idő után úgy érezzük, egyszerű komédiát kapunk a beígért thriller helyett. A komikus érzésre (szerencsére tévesen) ráerősíthet Jim Carrey jelenléte is, aki a főszereplő sintért, Walter Sparrow-t és Fingerling detektívet alakítja. Az Ember a Holdon-nal és az Egy makulátlan elme örök ragyogásával már bebizonyította, hogy drámai szerepekben is nagyszerűen megállja a helyét, és ezúttal sincs ez másképp.