Ekkorra pedig Laurennek is sikerült a társaság legtöbb tagjában elültetni a Földmag gondolatát, így a felmerülő nehézségek ellenére minden adottnak tűnik egy újrakezdéshez. A magvető példázata Octavia E. Butler 1993-ban megjelent disztópiája, a Földmag-duológia első regénye. Annak ellenére, hogy közel harminc éve jelent meg, 2020-ban New York Times bestseller lett. Aktualitását nem utolsósorban annak köszönheti, hogy szinte napjainkban (2024–2027 között) játszódik. Magvető példázata. Ez nyilván óhatatlanul is adja magát egy összehasonlításra, szerintem kevesen vannak, akiket nem foglalkoztat a könyv kapcsán a gondolat, hogy vajon ma hogyan néz ki a valóságban az, amit Butler harminc évvel ezelőtt elképzelt. Ez az összehasonlítás legalább két szempontból lehet érdekes: egyrészt a fizikai környezet, másrészt a társadalmi folyamatok vonatkozásában. Butler 2024-re vizionált fizikai világára visszafordíthatatlanul rányomták bélyegüket a klímaváltozás okozta természeti katasztrófák és járványok, és ebben az értelemben nem áll annyira távol attól, amit napjaink valóságában, a saját bőrünkön tapasztalunk.
Mt 13, 1-9; és 18-23; Mk 4, 1-8; Lk 8, 4-8 és 11-15 Első alkalommal Kapernaumban mondott Jézus példázatot. Mivel nagy sokaság kereste fel, elment hazulról, kiment a tenger partjára, ahol beült az egyik halászhajóba, közel a parthoz, úgy hogy a sokaság a parti homokon kényelmesen letelepedhetett s mindenki jól láthatta és hallhatta őt. Egy magvetőről kezdett beszélni, aki kiment a földjére vetni. Nem véletlenül beszélt magvetőről, mert abban az időben, novemberben éppen vetési idő volt, mindenfelé látni lehetett magvető embereket, akik tempós léptekkel haladva szórták a vetőmagot a földeken. Jézus elmondta, hogy a vetőmagok négyféle talajba hullottak. A magnet példázata. Némelyik az út szélén letaposott földre esett, ahol vagy eltaposták az arra járó emberek, vagy felkapkodták a madarak. Abból tehát nem lett termés. Némelyik mag sziklás talajba hullott, ahol csak nagyon sekély termőréteg volt a sziklákon. Az odaesett mag gyorsan kikelt, mert a vékony földréteget a nap hamarabb felmelegítette, de mivel nem tudott kellőképpen meggyökerezni, kiszáradt.
Háton fekve nézem a csillagokat. Megkeresek egy-két csillagképet, és megnevezem a részeit. Apám édesanyjának csillagászati könyvéből tanultam meg a neveiket. Hirtelen üstökös fénycsóvája hasít át nyugat felé az égbolton. Utánabámulok, drukkolok, hátha megpillanthatok még egyet. Aztán mostohaanyám szólít, és visszasétálok mellé. A magvető példázata könyv. – Most is égnek lámpák a városban – mondom neki. – Mégsem rejtik el a csillagokat. – Messze nincs belőlük annyi, mint régen – csóválja a fejét. – A mai fiataloknak fogalmuk sincs, hogy annak idején… nem is olyan régen… mennyire ki voltak világítva a városok. – Én jobban örülök a csillagoknak – jegyzem meg. – A csillagok nem kerülnek pénzbe. – Mostohaanyám vállat von. – A magam részéről szeretném inkább visszakapni a városi fényeket, amint csak lehet. Dehát, a csillagokat megengedhetjük magunknak.
(Most értem meg a hazai intézmény névválasztását. ) Ha az illető nem érett a helyzet fogadására, várni kell Móricz-Sabján Simon / Népszabadság Amíg Amália velem foglalkozik, az önkéntesek a tetőtérben készítik az ünnepi csomagokat. Luis a többiek között ül a nagy asztalnál, ahol hegyekben áll a kondom, síkosító, szórólap. Közéjük ülök tasakolni. Szemem sarkából látom, Luis fárad, egyre kevésbé figyel arra, hogy a kezelés mellékhatásaként rárakódott 20-25 kg túlsúlyt jól rejti-e extra-nagy trikója. – A test átalakul, a hatalmas tömegben felszaporodó zsírszövet hájfeleslegként rakódik le. Hiv pozitív jelentése. Hol a nyaki régióban, nálam főleg deréktájon, meg a hátamon – panaszolta. Most önfeledten szívja a cigit, élvezi az otthonos hangulatot, eközben lazán hátraengedi magát a széken. A póló alól, itt-ott, mint egy kidurrant rózsaszín úszógumi egy-egy fityegő darabja, hurkák türemkednek elő. Amália félrenéz, engem nem zavar. Amikor azt kérdezte Amália, ha nem ismertem még AIDS-beteget, most hogy érzem magam Luis társaságában, őszinte a válaszom: jól!
A hetvenes évek végén fertőződött meg, drogozott, közös tűvel szúrta magát, egészen 1982-es kiszállásáig. Házasként volt biszexuális. Tíz-tizenöt partnerével nem mindig használt kondomot. Se őket, se a feleségét nem fertőzte meg. Negyvenéves volt, a halálra készült. Már csak a tavaszt akarta megérni. Majd a nyarat. Ám jött az ősz, a tél, még mindig élt. Mindenkitől búcsút vett, most mi a dolga? Ekkor jött a közösségi munka gondolata. Előzmény, hogy Salazar uralma miatt bekapcsolódott az 1978-as emberjogi mozgalomba. Párizsban biokémikusnak készült, majd Toscanában borász lett, végül aktivista. – Próbálok a megoldás része lenni, ám ez nagy fizikai kihívás. Ötvenhét évesen nyolcvannak érzem magam. Ha autóba szállok, kézzel emelem be a lábaimat. Luist három gyógyszerből álló kombinációval kezelték. – Az egyik első páciens voltam, e terápia nélkül fél évet se adtak. Naponta 32 tablettát szedtem – hat adagban. Ma már egyik szert se használják, a mellékhatások miatt. HIV-teszt eredményei: negatív, pozitív, reaktív és rejtélyes. Mit jelent? - Gonorrea - 2022. Most napi 3 tablettával szabadnak érzem magam.
Luis eleinte vonakodott bármiféle hivatalosságtól kérni segítséget. – Nincs mindenkinél beváló módszer, a szexről szólva se. De arra mindenképp ki kell térni, miként vállalhat utódot a kezelt HIV-es. Luisnak nincs gyereke. AIDS-esként baba közelébe se mert menni. Saját példájával jelzi, az érintett is milyen kevéssé ismeri az átvitel útját: mikor elvágta a kezét a konyhában, napokig senkit nem mert étellel kínálni. Luis után a helyi drogközpont munkatársa kér szót. – Amikor azt mondom, fiúk, én is meleg vagyok, ellazulnak a széken – játssza el a kórosan sovány Szophoklész. Most beteg, de nem úgy – nevet –, egy hónapja szúrták, tesztje negatív. A szeme alatti mély árkokról azt mondja, örökség ithakai pék apjától. Az apa elfogadta másságát, támogatta londoni tanulmányait. Megemlítem Szophoklésznek, meglátogatnám a központot. Hívja is az ügyeletes Amáliát, az érdekvédelmi csoport vezetője térképet rajzol. Nikos Dedes, az AIDS Health Foundation kapcsolattartója, ő szerezte meg az USA-ból a működéshez szükséges támogatás 80 százalékát.