A Jungheinrich sikeres és komplex programot kínál a használt targoncák vonatkozásában is. A használt homlokvillás targoncák és gyalogkíséretű gépek magasan képzett technikusok kezei között teljes felújításon esnek át, hogy kifogástalanul működő állapotban, 6 hónap garanciával kedvező áron segítség felhasználóik munkáját. Az átfogó termékpalettát egy világszintű kereskedelmi és szervizhálózat egészíti ki. A Jungheinrich jelenleg a világ 40 országában rendelkezik közvetlen gyári képviselettel, hogy a leghatékonyabb módon támogassa partnerei munkáját. Jungheinrich innovációk a Logimaton - Műszaki Magazin. Magyarországon a Jungheinrich egy központi telephellyel és közel 200 munkatárssal áll ügyfelei rendelkezésére. A vállalat sikerének alapja az átfogó és magas minőségű termékpalettán kívül az ügyfelkhez való közelségben rejlik, mind tanácsadás, mind pedig a szervizszolgáltatások vonatkozásában. Legyen tagja a Jungheinrich családnak! Amennyiben innovatív vállaltnál szeretne dolgozni, erősíteni egy motivált csapatot, kérjük jelentkezzen nálunk!
A végső döntést semleges tesztelés és egy tudományos innovációs ellenőrzés (Innovation Check) alapján hozzák meg. Mindkét tesztelési sorozat folyamán a döntősöket a mindenkori versenytárs gépekkel hasonlítják össze. A Jungheinrich 2013 óta összesen tízszer nyerte el a díjat, így a legtöbb győzelemmel vezeti a listát.
A mennyezeten végzett karbantartási munkálatok az 5 300 mm-es komissiózási magassággal rendelkező stabil oszlopnak köszönhetően ugyanúgy problémamentesen elvégezhető, mint a harmadik polcszinten történő komissiózás. A kapacitív érzékelők szükségessé teszik a kétkezes kezelést, így a vezető haladás közben mindig a jármű körvonalán belül marad. A Jungheinrich EKM 202 komissiózó könnyen és kényelmesen vezethető az ergonomikus kormánnyal, valamint a gombnyomással irányítható kapcsolókkal. A tolatás és biztonságos egyenes haladás a meghatározott nullpozícióval egyszerű és biztonságos. A 2, 2 kW-os erős emelőmotor megbízhatóan felemeli a kívánt magasságba haladás közben. Így közvetlenül megközelítheti az állványban elhelyezett árut. Az ajtók, amelyek automatikusan záródnak emelés közben, csak akkor engedélyezik az emelést, ha a kezelőtér zárva van. A nagyobb biztonság érdekében válasszon olyan modellt, amely kiegészítő automatikus reteszeléssel rendelkezik, így az ajtókat csak teljesen lesüllyesztett állapotban lehet kinyitni.
ki tudná! nem tetszik az orra; Van ki írt száz könyvet, s kérkedik hogy soha Egybe sem tevé ez ártatlan szót: noha!
Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban - S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény s amellett idegen. Rokonait, ha van rokonja, Elnyelte széles e világ; Nem nyit be hozzá enyhe részvét, Legföljebb... a kiváncsiság. Műhely körűl a bánatos férj Sohajtva jár, nyög nagyokat; Ide fehérlenek deszkái, Épen azok közt válogat. Amaz talán bölcső leendett, Menyegzős ágy eme darab: Belőlük elhunyt hitvesének Most, íme, koporsót farag. Arany János: Grammatika versben : hungarianliterature. Siránkozik a kisded árva, Amott sir öntudatlanul; Ha nő szegény, az életkönyvből Nehéz első betűt tanul! Ölében rázza egy cselédlyány, Duzzogva fel s alá megyen: "Sirj no, igazán sírj! " kiált rá, S megveri, hogy oka legyen. Kertészkedem mélán, nyugodtan, A fák sebeit kötözöm; Halotti ének csap fülembe... Eh, nékem ahhoz mi közöm! Nem volt rokon, jó ismerős sem; Kit érdekel a más sebe?
Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be. Közönyös a világ... az élet Egy összezsúfolt táncterem, Sürög-forog, jő-megy a népség Be és ki, szűnes-szüntelen. És a jövőket, távozókat Ki győzné mind köszönteni! Nagy részvétel, ha némelyikünk Az ismerőst... Arany János: Kertben : hungarianliterature. megismeri. az ember Önző, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég előre mász s - harap. S ha elsöpört egy ivadékot Ama vén kertész, a halál, Más kél megint, ha nem rosszabb, de Nem is jobb a tavalyinál.
Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba: "Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából: Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam Ha megejt az ármány? Adassék A levél Hunyadi Mátyásnak, Tulajdon Kezébe, Senkinek se másnak. " Fekete Viaszból Nyom reá pecsétet; Könyöklőn Várnak az Udvari cselédek. "Ki viszi Hamarabb Levelem Prágába? Száz arany, Meg a ló, Teste fáradsága. Arany János: Árva fiú : hungarianliterature. " "Viszem én, Viszem én, Hét nap elegendő. " "Szerelmes Szivemnek Hét egész esztendő! " "Viszem én, Hozom én Válaszát három nap. " "Szerelmes Szivemnek Három egész hónap. Istenem, Istenem, Mért nem adál szárnyat, Hogy utól- Érhetném Az anyai vágyat. " - S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló; Hunyadi Paizsán Ül ahhoz hasonló. Lecsapott, Lecsapott Fekete szélvészből, Kikapá Levelét Az anyai kézből. "Hamar a Madarat!...
Most éjszakára fel, a "bércnek! " Előttem rónaszéki só Megy sok szekéren: biztosabb már A vándor és vándor cipó. Kérdik: ki és mi? hova mászkál? Hang csúfos, a nyelv idegen; Szepeg biz ő, s azt mondja: dászkál. Most haza indult betegen. Bükkös tetőn éjjel kifognak, Pór-élc megöklel, mint tinó: De tűznél, mit kazalba raknak, Jólesik a vándor cipó. Hűs hajnalon (még mind üressen Lógtak ki a járom-szegek) Bucsút köhintve, megiramlva - S a késő hajnalig, megyek. Ott száraz ágból, korcsma végin, Lombsátor a közös "ivó": Ott deszka-pad lapít deszkává, S párnám csak a vándor cipó. Hanem a szép táj bűvöl így is, Oh, ifju könnyedvérüség! Ím ott dülőnkint a hegyoldal Harmat-szivárvány színben ég; Lent, sziklavölgyben, fakupával Csurgó kinál, oly csábitó! Az útas keble megtelik... de Bezzeg fogy a vándor cipó! Bérc elmaradt; tölgyes lapályon Visz útam, napja már negyed; Tölgy sincs azontúl, - visszanézve Látom csak a kéklő hegyet. Posványiban, mint lomha sertés, Ferdőzik az ecsedi tó; Rekkent a hév nap, útas izzad, Bár könnyű a vándor cipó.
Kinek nyúlfarknyi a reménye S többé se kér se vár sokat: A multban él, ez ócska lom közt Tesz-vesz, keresgél, rakogat. Emlékeimmel olykor én is, Mint rongya közt egy vén szipó - Elbíbelődöm: ilyen emlék Ama fentírt vándor cipó. A tékozló fiú regéjét Sokan csináltuk újra már: Én nem vagyont, kincset pazarlék, (Apámnak is lett volna bár! ) Hanem jövendőt, biztos állást, Meg ami erre útnyitó, Légvárak-, ábránd- s délibábért... Tanulság: egy vándor cipó. Hogy aztán a goromba élet Jeges zuhannyal önte le: "Megyek - kiáltám - vészes út ez, Vissza megint bölcsőm fele! " Ma fizetés-nap; húsz forintra Jut húsz krajcár "proporció": Harminc gyalog mérföldre abból Kifutja... egy vándor cipó. Mondám s tevém; - a dél-ebéd már A nagy országuton lele; Sebaj! kinek hátán a háza És kebelén a kenyere. De majd az estve!... hátha rablók... Eh! nincs velem sok földi jó: Egy zsebkendőbe minden elfért: A gárdrob és vándor cipó. Egy bot talán jó volna mégis - Ahol egy tört "lógó"-darab! Ettől ugyan valódi medve Nem fél; de képzelt megszalad.
Életem hatvanhatodik évébe' Köt engem a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe.