"Budán füstöl valami" - írta olvasónk, András hajnal öt körül, és csatolt is néhány képet, amin az látszik, hogy a távolban, a Móricz környékéről nagy füst száll föl. Fél hétkor a katasztrófavédelem oldalára került fel a válasz: lángba borult egy körülbelül nyolcvan négyzetméter alapterületű melléképület péntek reggel a Budapest XI. kerületében húzódó Szüret utcában, írták. Tűz xi kerület kormányablak. A tűzhöz a főváros hivatásos tűzoltói érkeztek ki, akik négy vízsugárral oltották el a lángokat, majd hozzáláttak a tűzoltási utómunkálatokhoz.
A hirdetés csak egyes pénzügyi szolgáltatások főbb jellemzőit tartalmazza tájékoztató céllal, a részletes feltételeket és kondíciókat a bank mindenkor hatályos hirdetménye, illetve a bankkal megkötendő szerződés tartalmazza. A hirdetés nem minősül ajánlattételnek, a végleges törlesztő részlet, THM, hitelösszeg a hitelképesség függvényében változhat. Tulajdonságok Kategória: Bakelit, CD, kazetta Állapot: újszerű Típus: CD Műfaj: Hard Rock, Heavy Metal Leírás Feladás dátuma: március 31. Tűz xi kerület önkormányzat. 09:15. Térkép Hirdetés azonosító: 127112504 Kapcsolatfelvétel
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2014. ápr 12. Tűz volt egy XI. kerületi panelház pincéjében - KÖZSZOLGÁLAT.hu. 22:58 Tűz ütött ki egy XI. kerületi lakásban Budapesten, a Baranyai téren; a tűzoltók egy 60 év körüli férfit hoztak ki otthonából szombaton késő este. A tűzhöz a szomszédok riasztották a tűzoltókat, akiknek be kellett törniük a lakásba, mert a férfi már nem tudta beengedni őket. A férfit füstmérgezés gyanújával kórházba szállították. A tűz a konyhában keletkezett, a tűzoltók megfékezték a lángokat. MTI tűzoltó tűz
Lanthimos komótosan csepegteti az információmorzsákat, aztán egyszer csak összeáll a kép. Kiderülnek a motivációk, melyeket olyan nemes egyszerűséggel közölnek a felek, mintha csak a napi rutint foglalnák össze. Pedig a tét egyáltalán nem kicsi, sőt olyan tényezők játszanak benne közre, mint a bűnbánat, szánalom vagy a bosszú. Fokozatosan lesz egyre komorabb az összkép, mígnem az utolsó harmadban elhatalmasodik az őrület. Stevennel egyetemben mi nézők is egy idegtépő játékot élünk át, melyben mindenki megfizeti az adósságát. Lanthimos hasonlóan A homárhoz, most sem rest sokkolni, ezt azonban a legritkább esetben teszi vizuálisan. Az egész filmet körbelengi egyfajta groteszk stílus, ami egyszerre briliáns és frusztráló. A szereplők gépies hanghordozása, a zavarba ejtő, már-már kínos dialógusokkal és szituációkkal, nem könnyítik meg a néző helyzetét. Persze Lanthimos nem is közönségfilmet alkotott, ez már a nyitányban világossá válik. Sok kérdésre választ sem kapunk, de ez a fajta misztikum nagyon jól áll az Egy szent szarvasnak.
Egy szent szarvas meggyilkolása Aki azt hinné, minden idők legsúlyosabb dilemmája a Sophie választása című filmben van, az nézze meg az Egy szent szarvas meggyilkolásá t. Colin Farrell, Barry Keoghan A film címe olyan, mint a Buñuel rendezte Öldöklő angyal é: vagány, emlékezetes, de a cselekményhez nincs sok köze. Inkább arról árulkodik, hogy a direktor, Yorgos Lanthimos nagy állatbarát, mivel eddigi két legsikeresebb filmjének címe egyaránt egy-egy állatról szólt, ezek a 2011-ben a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölt Kutyafog és a tavaly eredeti forgatókönyv kategóriában nominált A homár. Utóbbit a magyar közönség is láthatta a miskolci CineFesten, sőt annak egyik legnépszerűbb filmje volt, még a lépcsőn is ültek nézők, akiket nem sikerült kiparancsolni a teremőr néniknek (pedig próbálkoztak). Ez a film egy disztópia, amiben a szingliket betiltották, és akinek nincs párja, annak záros határidőn belül találnia kell egyet valamelyik erre a célra berendezett szállodában, különben állattá operálják.
A homár ban Colin Farrellre csak rá kellett nézni. Az aktakukac frizurájának és idétlen bajszának köszönhetően már a puszta jelenlétével szánalmat és fojtott kuncogást keltett bennünk, és anélkül fogalmazta meg karaktere tétova vívódását, hogy kinyitotta volna a száját. Éreztük ugyanakkor a zavart tekintete mögött húzódó mély fájdalmat is. A Szent szarvas ban, bár Farrell egy egészen más karaktert hoz, arca, mozdulatai és a szeme játékán keresztül ugyanúgy belelátsz Stevenbe, pedig a már ismerős, színtelen, majdnem teljesen monoton hangon darálja a szövegét. Valószínűnek tartom, hogy Lanthimos egyik legnagyobb rendezői erénye, hogy kiválóan tudja instruálni színészeit, hiszen ebből a szempontból az Egy szent szarvas meggyilkolása hibátlan film. Ehhez pedig nem lett volna elég, hogy Farrell, Kidman és a gyerekszínészek odateszik magukat, hanem teljes mélységében meg kellett érteniük, és magukévá kellett tenniük a szerepüket, még azelőtt, hogy odaálltak volna a kamera elé. A kamera elé, mely bámulatos képeiben falak közé zárva összetöpöríti az embereket, és egyre inkább felemeli a bennük felszínre kerülő páni félelmet.
De Lanthimos már csak ilyen. Ezért szeretjük – vagy épp ezért utáljuk annyira. Történetet ezúttal is kapunk természetesen, az emészthetőséget pedig valahová a Kutyafog és a Homár közé lőném be. Előbbinél kevésbé megterhelő a fáradt agy számára, a Homárnál viszont egyértelműen nyomasztóbb. Főszereplőnk Steven (Colin Farrell), a nagymenő sebész, aki feleségével Anna-val (Nicole Kidman) és két gyerekével (Kim és Bob) éldegél gyönyörű házában. Aztán szép lassan kibontakozódik a szemünk előtt egy fura viszony a férfi és egy fiatal srác, Martin közt (akit a most is zseniális Barry Keoghan játszik). Eleinte nehéz hova tenni kettejük kapcsolatát, de aztán szép lassan fény derül mindenre. A fiú Steven egyik volt páciensének (aki sajnálatos módon a műtét közben elhunyt) a fia. A sebész igyekszik apja helyett apja lenni Martinnak, támogatni, meghallgatni őt, mígnem egyszer csak fura dolgok történnek, szépen, sorjában, s kiderül, hogy Steven-nek választania kell. Választania és bűnhődnie a hibájáért, amit elkövetett.
Így egyszerre képes félelmetesen feszült, ugyanakkor hétköznapi maradni. Érdekes nézőpont például, hogy a tudomány emberei, mint Steven és neje, mennyire értetlenül állnak gyermekeik folyamatosan rosszabbodó állapota előtt. Az értetlenség pedig aggodalmat, idegességet és konfliktust szül. Az egyetlen kapocs Martin, aki egyszerre végtelenül kedves, mégis van benne valami megmagyarázhatatlanul nyugtalanító. Fokozatosan csúszunk mélyebbre, mígnem Lanthimos beviszi az utolsó gyomrost. Fel vagyunk készülve, tudjuk mi fog történni, csak azt nem, hogy milyen formában. Nos, a megoldás nem kímél senkit, és nem oldoz fel. A rendező embertelen játékot űz, ahogy karaktereit marionett bábuként rángatja és érzelmi terror alatt tartja a főhőst. És minket is. A film pedig amilyen hirtelen kezdődött, úgy is ér véget. Kételyek közt hagyva, egyedül a gondolatainkkal. Colin Farrell és Lanthimos munkakapcsolata nagyon jót tesz a filmvilágnak, képesek egymásból a legjobbat kihozni, azt pedig külön élmény látni, hogy egy ennyire jó színész nem pazarolja el a tehetségét.