"Higgy önmagadban és megváltozol, higgy a saját csodádban, és mások is hinni fognak neked! " – évtizedek óta ez az én alapmottóm, és ilyen egyszerű a változtatás formulája is – feltéve, hogy van Önökben igény a jobbításra. A legfontosabb, hogy nézzék a világot a többiek szemével is, fordítsák meg a félelmet, és nyerjenek belőle parancsot a változáshoz, erőt a megoldáshoz. Ernyey Béla: Zoknihossz című könyvének bemutatója - ArtNews.hu. "Nem fogod megoldani, nem tudsz olyanná válni, nem vagy rá képes" – üzenjük gyakran problémaközpontunknak, ahelyett, hogy egy nagy levegőt véve kilépnénk a félelemzónánkból és megpróbálnánk győztesként látni és kezelni a pillanatot és vele az egész életet. A Zoknihossz nem egy minden bajt orvosló csodakönyv. Még csak nem is azok olvasmánya, akik mindig a csodára várnak, anélkül, hogy tenniük kellene érte valamit. Nem trendkövető, és az üres sznobizmust sem támogatja. Nem objektív igazságokat prédikál, hanem nagyon is szubjektív véleményt fogalmaz meg az élet általam fontosnak tartott dolgairól. Irányt mutat, anélkül, hogy az egyetlen lehetséges irányt prédikálná.
"Egy úr, a pokolban is úr! " – ez volt a kedvenc mondása, melyhez haláláig tartotta magát. Viszont azt is megtanította nekem, hogy a származás, de még a legjobb neveltetés sem tesz valakit automatikusan értékes emberré. Ha belső tartásunk, saját igényességünk nem diktál egy, az átlagtól eltérő érzékenységet és egyedi stílust, a környezetünk hamar felismeri valódi énünket és kinő minket, mint gyerek a kabátot. Zoknihossz ernyey belarus. De mi is ez a gyakran emlegetett úriemberség? Mitől lesz valaki igazi gentleman? Egyáltalán, mit jelent a stílus, hol tanulható meg, hogyan kell alkalmazni az életben? S talán a legfontosabb kérdés: miután mindennapi fizikai valóságunk mellett egyre inkább a virtuális jelenlét, egy hiperszonikusan gyorsuló cyber-világ veszi át az uralmat kapcsolataink és gondolataink felett, van-e egyáltalán szükség a régi értelemben vett lovagiasságra, a nő tenyéren hordására ebben a már inkább mesterséges, mint természetes közegben? Erre, és az ízlést, stílust, szerelmet, divatot és rengeteg más, izgalmas témát érintő kérdésre próbálok választ adni ebben a könyvben – amely bár klasszikus férfiolvasmány, mégis leginkább nőkről és főleg nőknek szól…
Összefoglaló Egy régi, megsárgult fénykép. Egy kedves, intim hangulat. A múltam egy fontos tanúja. Azé a múlté, ami bár nehezen indult, mégsem emlékeztem rá soha teherként. Már csak azért sem, mert rengeteg ajándékot kaptam tőle. Ez a múlt határozta meg az eddig megtett százezer lépést. Ez formálta az ízlésemet, adott erőt sok, néha logikátlannak látszó döntéshez, és tűzte ki az utat, amit meg kellett járnom. Sokan tradíciónak hívják ezt az utat. Én csak hűségnek. Mindahhoz, amit tanultam, amiben hiszek, és amit otthonról hozok magammal. Zoknihossz [eKönyv: epub, mobi]. A képen nagyapámmal, dr. Ernyey Imrével vagyok látható, az akkori rendszer által generált és az úri osztályt érintő hosszas vidéki kényszerpihenőnk egy meghitt pillanatában. Nézzék csak meg ezt a talpig úriembert, ezt a tartást! A pompás öltönyt, a kamáslit, a díszzsebkendőt és a békebeli, saját kaptafára csináltatott cipőt - amit Schmoll-pasztával és borecettel saját maga suvickolt olyan fényesre, hogy még a légy is elcsúszott rajta -, mely kellékek finoman fogalmazva is anakronisztikusan hathattak a magyar ugar ötvenes évekbeli népi demokratikus stílustalanságában.
"Egy úr, a pokolban is úr! " - ez volt a kedvenc mondása, melyhez haláláig tartotta magát. Viszont azt is megtanította nekem, hogy a származás, de még a legjobb neveltetés sem tesz valakit automatikusan értékes emberré. Ha belső tartásunk, saját igényességünk nem diktál egy, az átlagtól eltérő érzékenységet és egyedi stílust, a környezetünk hamar felismeri valódi énünket és kinő minket, mint gyerek a kabátot. De mi is ez a gyakran emlegetett úriemberség? Mitől lesz valaki igazi gentleman? Egyáltalán, mit jelent a stílus, hol tanulható meg, hogyan kell alkalmazni az életben? Zoknihossz ernyey bela lugosi. S talán a legfontosabb kérdés: miután mindennapi fizikai valóságunk mellett egyre inkább a virtuális jelenlét, egy hiperszonikusan gyorsuló cyber-világ veszi át az uralmat kapcsolataink és gondolataink felett, van-e egyáltalán szükség a régi értelemben vett lovagiasságra, a nő tenyéren hordására ebben a már inkább mesterséges, mint természetes közegben? Erre, és az ízlést, stílust, szerelmet, divatot és rengeteg más, izgalmas témát érintő kérdésre próbálok választ adni ebben a könyvben - amely bár klasszikus férfiolvasmány, mégis leginkább nőkről és főleg nőknek szól... Eredeti ára: 3 490 Ft 2 427 Ft + ÁFA 2 548 Ft Internetes ár (fizetendő) 3 324 Ft + ÁFA #list_price_rebate# +1% TündérPont A termék megvásárlása után +0 Tündérpont jár regisztrált felhasználóink számára.
Az első nő Angela Merkel személyében először került nő a német kancellári székbe. A háború utáni kancellárok között egyben ő az első, aki Kelet-Németországban nevelkedett, bár Hamburgban született, és az első, aki természettudományos, fizikus végzettségű. Merkel az első abban is, hogy ilyen fiatalon, 51 évesen lett kancellár: a második világháború után még nem került politikus ennyire fiatalon az NSZK, később Németország kancellári tisztségébe. Angela Merkelt látjuk egy retrós képen? | Hír.ma. A keletnémet kötődésű kancellár a lipcsei egyetemen szerezte meg fizikusi diplomáját, politikai pályafutását pedig – a kereszténydemokrata pártban – a rendszerváltás után kezdte. A kommunista rendszer összeomlása után előbb Kelet-Németország első szabad kormányának szóvivőhelyetteseként tevékenykedett, majd röviddel később Helmuth Kohl kancellár kinevezte a Női és Ifjúsági Ügyek Minisztériumának élére. A "Kohls Mädchen"-nek is becézett hölgy valóban Kohlnak köszönheti csúcsra törését. A CDU korábbi pártelnöke egymillió márkányi támogatást fogadott el, mellyel évekkel később nem tudott elszámolni.
A világ egyik legbefolyásosabb emberének tartják Angela Merkel német kancellárt, aki 1989-ben, 35 éves korában kezdett politizálni. 1991-től 1994-ig ifjúság- és nőügyi miniszterként, 1994-1998 között környezetvédelmi miniszterként, 2000-től a Kereszténydemokrata Unió vezetőjeként, 2005 óta pedig az ország első számú embereként tartják számon. A Forbes magazin szerint a második legnagyobb hatalmú ember a világon, egyben a legbefolyásosabb nő. Jégtáncosnak készült, kvantumkémiából doktorált A politikusnő Angela Dorothea Kasnera néven született 1954-ben, Hamburgban, nevet akkor változtatott, amikor férjhez ment első férjéhez, Ulrich Merkelhez. Angela Merkel fiatalkori fotója - Tutira nem ismernéd fel a német kancellárt - Világsztár | Femina. A kancellár édesapja evangélikus lelkész, édesanyja angol-latin szakos tanár volt. Tizenéves korában jégtáncosnak készült, még mielőtt a fizikai tanulmányoknak szentelte volna egyetemi éveit. A Lipcsei Egyetemen 1978-ban fizikus diplomát szerzett, majd 1986-ban kvantumkémiából doktorált. 12 évig dolgozott a Kelet-Berlini Egyetem fizikai-kémiai intézetében, majd, miután 1989 novemberében leomlott a fal, politizálni kezdett.
Szóval elképzelhető, hogy a képen csak egy ismeretlen nő látható, aki nagyon hasonlít rá. Angela Merkel egyébként egyelőre nem mondott semmit az üggyel kapcsolatban. Én pedig két észrevételt tennék hozzá a történethez: akárki is van a fotón, nagyon jó az alakja. A másik pedig, hogy kétszer gondolja meg minden fiatal, mit tesz lázadó, bohém éveiben, mert egyszer még lehet belőle kancellár, aztán azonnal visszaköszön a múlt. Két házasság, gyermek nélkül Bulvárpercek vége, térjünk vissza a tényekhez. Angela három évig járt együtt egyetemi csoporttársával, Ulrich Merkellel, akivel 1977-ben házasságot kötött. Angela Merkel - Stefan Kornelius - könyváruház. A fiatal pár nem volt túlzottan elengedve anyagilag, egy mindössze tíz négyzetméteres kis szobában laktak a többi hallgatóval együtt egy kollégiumban. A diploma megszerzése után Angela az Akadémia Fizika-Kémia Intézetben kezdett el dolgozni, amit nagyon szeretett. Különös belegondolni, hogy milyen lehet valahol boldogan dolgozni, aztán hazamenni a férjünkhöz, aki szeret minket, és ez így megy nap mint nap, egészen addig, amíg egyszer azt mondjuk, hogy elég volt.
Míg Merkel Törökország EU-tagsága mellett kardoskodott, ő nyíltan ellenezte. A 2015-ös menekültválság idején megkérdőjelezte a német alkotmány által deklarált alapjogot a menekültstátuszra, követelte az ország határainak fokozott védelmét, és nyilvánosan lamentált egy kerítés megépítésén az osztrák-német határon. Egyik legutóbbi Facebook-bejegyzésében például azon háborog, hogy a németeknek még egy 10 eurónyi nyugdíjemelésért is meg kell küzdeniük, miközben az elutasított menedékkérők ellátására és kitoloncolására fejenként több ezer eurót költ a német állam. Söder az ilyen nyilatkozatokkal bevallottan szeretné visszacsábítani a CSU-hoz azokat, akik elvándoroltak tőlük a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párthoz. Elképzelhető, hogy ez a stílus a mostani magyar kormánynak szimpatikus, a nyögvenyelősen haladó német kormányalakításnál azonban komoly problémákat okozhat. Merkel jelen pillanatban csak úgy alakíthat erős kormánykoalíciót, ha meg tud egyezni eddigi nagykoalíciós partnerével, a szociáldemokratákkal.
Jellemző, hogy miközben euforikus hangulatú százezrek/milliók áramlanak át Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe, ő épp szaunázik: amikor végül mit sem sejtve kilép az utcára, a tömeg őt is átsodorja a Falon túlra; körülnéz, majd gyorsan hazamegy, mert másnap a munka miatt korán kell kelnie. A szerző jó érzékkel gyűjti össze azokat a látszólag nüansznyi, mégis emblematikus mozzanatokat a kancellár életéből, amelyekből, mint egy ezer darabos puzzle elemeiből, a könyvet végigolvasva fel- vagy inkább újraépül bennünk egy olyan Merkel-kép, amely nem sokban hasonlít ahhoz, amit eddig magunkban őriztünk. Közben pedig megsejtjük, hogy valakinek, aki Németország keleti felében nőtt ugyan fel, de az ottani rendszert, talán éppen a sokkal időtállóbb – és egyértelműen nyugati, teljesítmény- és szabadságelvű - családi értékrend miatt, mindig átmenetinek gondolta, miért volt a sokféle véletlenen át is szinte sorsszerű az útja a kancellári székbe, és miért ő volt az optimális (értsd: nem a tökéletes, de a lehetséges legjobb) ember a Kohl utáni Németország, a kettéosztott német társadalom hosszú egyesítési projektjének vezetésére.
Nyitókép: MTI/EPA/Clemens Bilan
Jogot és politikai tudományokat hallgatott a trieri, majd a saarbrückeni egyetemen, de már tanulmányai során belépett a CDU ifjúsági tagozatába, a Junge Unionba. Már fiatalon rövid időre bekerült a szövetségi parlamentbe, a Bundestagba is – ahová, mint egy interjúban elmondta – kisírt szemekkel érkezett, mert nehezen tudta kizárólag bányamérnök férjére bízni három pici gyermekét. Így aztán hamarosan visszatért szűkebb pátriájába, a Saar-vidékre, ahol az ezredfordulót követő 11 évben előbb a tartományi kormány belügy-, majd művelődésügyi minisztere volt, 2011 és idén tavasz között pedig kormányfőként irányította a Franciaországgal határos, alig egymilliós tartomány ügyeit. Erről a tisztségről lemondva került előbb a CDU főtitkári tisztségébe, múlt pénteken pedig a párt elnöki székébe. Eddigi feladatkörét a lengyelországi Szczecinben született és hároméves kora óta Németországban élő Paul Ziemiak, a Junge Union eddigi vezetője vette át, mivel azonban őt a hamburgi pártkongresszus küldötteinek alig 63 százaléka támogatta, ezt politikai elemzők az első komoly intésnek minősítették Annegret Kramp-Karrenbauer számára, aki maga is csak szerény többséggel került a Kereszténydemokrata Unió élére.