A rádió nem kérte lejárt, hétéves műsorszolgáltatási jogosultságának meghosszabbítását, amelynek alapján még öt évig sugározhatott volna középhullámon. A médiatanács szóvivője akkor rámutatott arra: a középhullámú sugárzás elavult és drága, szemben az URH-sávon történővel. Jelezte, hogy a rádió több helyi URH-frekvenciára is pályázott a Médiatanácsnál. A katolikus rádió stúdiója © MTI A Magyar Katolikus Rádió ez év elején több ilyen helyi ultrarövid-hullámú frekvenciát is kapott, így a szombathelyi (107, 4 MHz) és a székesfehérvári vételkörzetben (96, 1 MHz). A most megkapott budapesti frekvencián, a 102, 1 MHz-es ultrarövidhullámon korábban a Sztár FM sugárzott.
"A Klubrádiónak van győztes pályázata a 92, 9-re" - jelentette ki Vicsek, aki szerint jelenleg is keresik a jogorvoslat lehetőségét a Médiatanács december 15-én kelt határozataival szemben, amely szerinte "minden jogalapot nélkülöznek". Vicsek szerint nem rajtuk múlott az sem, hogy nem született meg a szerződés. Azt állította, hogy a Klubrádió aláírva beküldte a dokumentumot az ORTT-nek, de azóta sem akadt senki, aki azt a testület részéről aláírta volna azt. Kakukk a fészekben A 92, 9 MHz-re összesen öten pályáztak, ebből a pontszámok alapján kettő volt komolynak nevezhető: a Katolikus Rádió, illetve a Klubrádió. Szalai Annamária, az NMHH jelenlegi elnöke korábban, az ORTT fideszes delegáltjaként az [origo]-nak azt mondta: a pályázatot eleve a Katolikus Rádióra írták ki, a Klubrádió csak kakukként beült a más fészkébe. A kiírásban valóban szerepelt, hogy a pályázat célja lehetőséget adni középhullámú frekvenciával rendelkező rádióknak, hogy jobb minőséget biztosító, több embert elérő ultrarövid-hullámú frekvenciához juttatni.
Végül tavaly decemberben döntött az ORTT az új pályáztatásról, de úgy, hogy a már meglévő, vételi lehetőségeiket javítani kívánó adókat is beengedték a versenybe, egyértelműen azért, hogy a Magyar Katolikus Rádió is indulhasson. Ezt a célt tükrözte a pályázati felhívás is. A jelek szerint az MSZP-s ORTT-tagok, miután hiába próbáltak megegyezni a halogatásra játszó jobboldali kollégáikkal a két rádiónak adandó frekvenciákról, az utolsó pillanatban saját kezükbe vették a döntést: olyan helyzetet igyekeztek teremteni, amelyben az új kormány nem fojthatjameg a Klubrádiót. Kérdés, nem ébredtek-e túl későn. Arató: Szabályosan nyertünk Szabályos, korrekt pályázaton nyertünk – nyilatkozta lapunknak az ORTT-döntéssel kapcsolatos kritikákra reagálva Arató András, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója. Ha valahol történt törvénysértés, akkor az a 95, 3-as frekvencia meg nem hirdetése volt, amit már tavaly novemberben meg kellett volna tenni. Erre máig nem került sor, a múlt év végén ugyanakkor meghirdették a 92, 9-es frekvenciát.
Érezzük, hogy mennyire fontos ez az embereknek, és a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk is ezeknek a kéréseknek eleget tenni. Azt mondhatjuk, hogy a rádió egy közvetítő az éterben, ami segítséget ad, hogy az emberekhez eljusson a Jóisten üzenete. Ha évente akár csak egyetlen ember akad, aki a műsorok hatására megtér, jobb munkatárs, jobb szülő vagy házastárs lesz, esetleg jobban odafigyel a környezetében élő emberekre, a családjára, és elkezdi megkeresni, hogy mi is igazán az élete értelme, akkor már elértük a célunkat és megérte a munka. Szerencsére évente nem csak egy ilyen történetről hallunk. Mit tudnak tenni a magazin olvasói az új frekvenciákkal kapcsolatban? Az imádságnak óriási ereje van. A szombathelyi és a keszthelyi pályázaton is úgy indultunk, hogy igazából nem mi voltunk az esélyesek. Zalaegerszegen a kezdetek óta vannak önkénteseink, akik 15 éve imádkoznak, hogy legyen lehetőségünk frekvenciát nyerni. A legtöbb tehát, amit tehetnek, hogy hordozzanak minket imáikban továbbra is!
Csete György: az organikus építészet mozgatórugója volt Makovecz Imre tanító volt, az egész organikus építészeti irányzat mozgatórugója, az általa kiírt magánpályázatokkal folyamatos gondolkodásra, tettre sarkallta pályatársait is - mondta Csete György építész az életének 76. évében kedden elhunyt alkotóra, a Magyar Művészeti Akadémia örökös és gyakorló elnökére emlékezve. "Makovecz Imre maga volt a nyughatatlanság, az általa kiírt magánpályázatokkal bennünket is rákényszerített, hogy ne tespedjünk, álljunk a vártán és tegyük a dolgunkat" - mondta a szintén Kossuth-díjas építész. "A magyar organikus építészetnek két pillére volt, az egyik pillér most kidőlt, egyedül maradtam, várom, mit hoz a jövő" - fogalmazott Makovecz Imréhez fűződő kapcsolatáról szólva Csete György. Mint mondta, Makovecz Imre a magyar építészetben egyedülálló volt, számos közéleti funkciót vállalt, amelyet becsülettel ellátott, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke volt, halálával az elnökség is magára maradt. "Tanácstalanok vagyunk, hogy ebben a helyzetben, amikor egy ilyen detonáció bekövetkezik, mit tegyünk" - mondta a pályatárs.
"Az építészet az ő olvasatában dráma volt" - Makovecz Imre pályája és művészete Az építészet sajátos, korábban nem létező formanyelvét alakította ki, amelyet addig szokatlan, emberre emlékeztető szavakkal bővített, és tájba simuló, emberi vagy növényi alakot öltő épületeket alkotott. A kedden elhunyt Makovecz Imre pályáját végigkísérték kritikák is, de művészetét nemzetközi szinten is elismerik. Makovecz Imre a magyar organikus építészet egyik megteremtője, a nemzetközileg is ismert kortárs magyar építészek egyike. Jellegzetes épületeit talán azok közül is sokan felismerik, akik egyébként nem érdeklődnek az építészet iránt. "Az iskola, amit teremtett, messze földön híres nemzetközi mozgalommá vált. Ez az organikus építészet volt, amit ő szeretett élő építészetnek is hívni" - mondta az [origo]-nak Ekler Dezső építész, Makovecz tanítványa, aki tanulmányok sorát írta egykori mesteréről. A nevéhez kötődő organikus építészet lényege, hogy az épület szervesen illeszkedik a környezetbe és a tájba.
Egyik legismertebb alkotása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsabán. Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja volt. Erről így írt saját honlapján: "A pavilon tengelye észak-déli irányú. Belül két fal feszül az épület átlójára. A párhuzamos falak egymástól három méter távolságra állnak. A falakra ül fel az épület hét tornya (... ) A falakból - hol halkabban, hol hangosabban - beszéd hangjai szűrődnek ki. A látogató közöttük sétálva - elvonatkoztatva a felette levő hét toronytól - úgy érzi, egy élő faltestben halad, amely magát Magyarországot jelképezi. " Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki, és a teteje az égből esett volna le rá. Újabb munkái a makói Hagymaház és az egri uszoda. Ellenzői Makovecznek azt is fel szokták róni, hogy a kivitelezést nem tartotta annyira fontosnak, hogy sokkal inkább díszletszerű házakat tervezett, és ezekben olykor valóban felmerültek műszaki problémák.
Kevesen találják meg a kettő közt a középutat, amikor a mesternek csak a szellemiségét, gondolatiságát viszi tovább valaki, a formák merev ismételgetése nélkül. Turi Attilának ez sikerült. A titok talán csak annyi, hogy egyszerűen végigjárta az idevezető utat anélkül, hogy megpróbált volna rövidíteni rajta, vagy épp ellenkezőleg, kényelmesen hátradőlni félúton – legalábbis ez rajzolódik ki Dénes Eszter és Erhardt Gábor néhány hete megjelent könyvéből. Ebben az életútban nincsenek éles váltások, nagy hátraarcok, de a fejlődés mégis folyamatos. Mintha nem csak a házak, de az életpályája is organikus lenne. A történet azzal indult, hogy a hetvenes évek végén Makovecz Imre tanítványa lett, majd a nyolcvanasokban egyre fontosabb munkatársa. Mikor a rendszerváltás előtt saját lábára állhatott volna, ő úgy döntött, marad a mesterrel. Létrehozta ugyan a máig működő Triskellt Csernyus Lőrinccel és Siklósi Józseffel, de önálló munkák helyett jó darabig még Makovecz házainak szerkesztésével foglalkozott.
Ez a bejegyzés igazából nem Makoveczről szól, csak azért kerül ide, mert ez az egyetlen építészeti-urbanisztikai témájú blogom. De hogy neve legyen a gyereknek, természetesen bele tudom keverni Makoveczet is! :-) Az okkult témától most eltekintve, az egyik fő ok, ami miatt Makovecz, akire a 80-as években még én is reménykeltően figyeltem fel, átverte a közönséget a modernizmus meghaladását és a magyar (népi) építészeti hagyományhoz való visszatérést hirdető 80-as évekbeli retorikájával. Később aztán el is hagyta ezt a retorikát és kimondottan gyalázkodó megjegyzéseket is tett a "népieskedésre", mint idéztem korábban, de azt azért eltűrte, hogy a dumát komolyan vevő tanítványai például a katasztrófák utáni újjáépítések keretébben alkalmazzák ezt a programot, tűrhető eredménnyel. (Ha persze nem is kiválóval, de voltak külső korlátok is, meg persze a Főnök érdeklődésének hiánya miatt nem a hagyomány színvonalas felélesztéséhez szükséges tudás megszerzésére fordították az organikusok erőforrásait. )
Élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon. Itt ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, ízeit, mértékeit, rítusait. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát szerzett. Ezt követően állami tervezővállalatoknál dolgozott. 1977 és 1981 között a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főépítésze volt, majd 1981-ben a Makona Tervező Kisszövetkezet vezetője lett. A tervezés itt elsősorban faluházakra, falubővítésekre, valamint kisvárosi beépítésekre irányult. Emellett számos családi ház tervezésével is megbízták. A faluházakat építő mozgalom irányítója, egyik kezdeményezője volt a falvak fennmaradását szolgáló közösségfejlesztő munkának. A nyolcvanas évek végétől pályáját templomok, illetve középületek tervezése jellemezte. 1990-től a Makona önálló tervezőirodák szövetségeként működött tovább, melyben saját műtermet vezetett. Nemzetközi meghívásos pályázatok állandó résztvevője volt, számos határon túli, főként erdélyi egyházi megbízást kapott.