A listát itt találják!
Árnyas aszfaltút vezet ki a településről, el sem lehet téveszteni az utat a tóhoz. A tó déli részét kis nyaralók lepték el, az északi részét pedig horgászok. Utóbbiak a szokásaiknak megfelelően szemeteléssel, zsivajjal, rádiózással tönkretéve a természetet és annak nyugalmát. A célom az volt, hogy egy kellemes túra közben az ebédemet az erdőben készítsem el. Errefelé bőven akad akác és bodza. Akácvirágos, bodzavirágos palacsinta, avagy kirándulás Gomba környékén - Alaptábor. Ezek virágainak segítségével szerettem volna készíteni palacsintát. Gyerekkorban sokszor készítettünk ilyet, szerettem volna visszaidézni azokat a forró, gondtalan békés nyarakat. A tó végénél még volt egy kerékpár út jelzés, ami a térképen nem. Később viszont hiába kerestem a sárga jelzést, ami a térképen ott volt, sehol nem láttam felfestve. Így a sóútig, a Gombai-patak illetve a mellette kanyargó út volt a jelzés. Nagy vadmozgás volt, jól élnek ilyenkor az erdők-mezők lakói. Habár száraz napra számítottam, az előző nap esői és a magas, néhol derékig érő fű miatt, combközépig tocsogósra ázott a ruhám.
Emellett a palacsinta tészta íze is jobban kiemelkedett, elkülönült. Emlékeztetett a gyerekkorban készített finomságra. Az újítás, hogy a tésztára szórom a virágokat nem lett finom, inkább fűízű lett. Ráadásul az előbbi elkészítés sokkal gyorsabb és egyszerűbb. Ebéd után tovább indultam a sárga jelzésen, a Farkasdi-patak mentén. Rögtön az út elején is van egy tó, amit a térkép nem tónak, csak lápos nádas résznek jelöl. Pedig bizony ez egy tó. És a tó körül olyan állatvilág, ami csak ezekre a víz melletti élőhelyekre jellemző. Millióféle lepke, csúszómászók, apró vadak, sokszínű madárvilág, virágos rétek, … Alföld, ahogy én szeretem. A hazaúton is a kedvenc "rétem" felé kanyarodtam, ami minden évszakban más arcát mutatja. Most éppen dús, bő terméssel megáldott vágásérett kaszáló lett belőle. A környékbeli mezőgazdasági területek a zöld összes árnyalatában pompáznak, a nyárias szellő besurran a növények közé, és hangosan zizegteti azok millióit. A mezőgazdasági területeket szegélyző burgyingosban a nyugalomra várnak a vadak, hogy ha biztonságos, meg tudják dézsmálni a kultúrnövényeket.
Annak idején rengeteg gördeszkás játékkal üthettük el az időt, de mára csak a retro gyöngyszemek, esetleg pár hádésített változat maradt meg, de most változott a helyzet. Az OlliOlli nem éppen egy grafikai gyöngyszem, sőt még bonyolultnak sem mondhatjuk, de cserébe szórakoztató és piszok nehéz. Olliolli ps vita emulator. OlliOlli PS Vita Videoteszt (HD) Feladatunk egyszerűnek tűnik, hiszen "csak" a pálya egyik feléből a másikba kell eljutnunk, lehetőleg úgy, hogy a legtöbb pontot zsákoljuk be magunknak. Bár az első pályák nehézsége nem éppen gigászi, később bekúsznak a képbe a komolyabb területek, valamint a cseppet sem könnyű feladatok. A játék megvalósítása remek lett, ez a 2D-s megoldás többünk szívét megmelengette, a pörgős zene pedig csak hab a tortán. Az irányítás sincs túlbonyolítva, könnyedén elsajátíthatjuk, de a komolyabb kombók eléréséhez már alaposan meg kell izzadnunk. Az OlliOlli egy kifejezetten kellemes alkotás, aminek túlzott nehézsége ugyan elriaszthat pár embert, de kellő mennyiségű kitartással minden akadály megoldható, vagy nem, de azért a PS Vitát semmihez se vágjátok hozzá.
Az OlliOlli sorozat második része, amely többek között erősebb pályaszerkesztővel rendelkezik, és egy extrémebb játékmenetet kíván megcélozni. játék adatai Forgalmazó cég: Curve Digital Elérhető: PC, PS4, X360, Playstation Vita Nemek: sport, állványok Megjelenés dátuma: 4. március 2015 A konzol megjelenési dátumai: PC: 11. augusztus 2015 X360, PS Vita, PS4: 4. március 2015
Ha pedig az első résznek csak egy szűk közönség lett a vérbeli rajongója, úgy a fejlesztők jó lóra tettek azzal, hogy a folytatást becsempészték a márciusi PS+ gyűjtemény ingyen játékai közé. Az OlliOlli2 vajmi keveset változtatott az alapokon, viszont jelentősen bővült a szolgáltatásai és az extra játékmechanikák tekintetében. DESZKÁZZ EGY DIMENZIÓBAN! Nem csalunk, az OlliOlli alapötlet tényleg kvázi egy dimenzióba kergeti a pixeldeszkásunkat. Aprócska figuránk ugyanis egy vonal mentén halad előre, akárcsak az oldalnézetes endless runner (lásd még pl. Olliolli ps vita e. Cannabalt) játékokban. Oké, ugrani azért tud, erre pedig szüksége is lesz, hiszen anélkül nehéz összehozni egy kombót, ledarálni egy korlátot, vagy átsuhanni a halálhágón. Az OlliOlli pedig nem tréfál a kombózással: célunk, hogy mozdulatainkat kombinációkba fűzve minél erősebb pontszámmal érjünk a pálya végét jelentő vonalak mögé. Ehhez persze elengedhetetlen a kézügyesség, ugyanis az OlliOlli figyeli, hogy milyen időzítésben érünk talajt, rövid időt ad arra, hogy a levegőben az analóg csavarásával (és gombkombinációkkal) varázslatos trükköket hozzunk elő a sprite-figuránkból.
A játékmenet szintén nem mondható megszokottnak, lévén a szabadon bejárható helyszínek hiánya miatt leginkább egy endless runnerre emlékeztet az OlliOlli (lásd a hasonló grafikai megjelenítést alkalmazó Cannabalt esetét), azaz a haladási irány szigorúan a balról-jobbra történő gurulásra koncentrálódik.