James Franco és James Franco Legújabb, George Pelecanos szal közösen jegyzett sorozata, a Fülledt utcák ( The Deuce) szintén erre példa. Fülledt utcák zen.com. A hetvenes évek New Yorkjában, az olcsó pornómozijairól elhíresült városrészben, a The Deuce-ban a prostik, stricik, a kocsmárosok számára az igazi "kiugrást" a felnőtt film jelentheti. Ez a szexmunkás-karrier csúcsa, pontosabban a korszak startup vállalkozása, amely elég innovatív ahhoz, hogy pénzt lehessen keresni vele, ám a bukás kockázatát is ugyanúgy magában rejti. Ráadásul a szilícium-völgyi tech-bizniszhez hasonlóan ebben az üzletágban is elég nagy a konkurencia, így csak a legjobbak maradhatnak talpon, építhetnek birodalmat – és persze azt is csak akkor, ha az elképzeléseikhez találnak egy vállalkozó szellemű, pénzes befektetőt (esetünkben a helyi olasz maffiát). David Simon sorozatában persze nem innen indulunk, ez már csak a zanza, pontosabban a mérleg, amit nyolc rész, a különböző egymásra ható emberi sorsok, az egymással kapcsolatba kerülő karakterek, a véletlenek és szándékolt döntések ismeretében végül megvonhatunk.
(És nagyon-nagyon különös látni, hogy alig fél emberöltővel ezelőtt is mennyire máshol tartott még a világ. ) Ha pedig egy történet jól mesél ilyesfajta korszakos változásokról, márpedig a Fülledt utcák igencsak jól és kendőzetlenül mesél, akkor arról is tud szólni, hogy úgy általában hogyan képesek az emberek szembenézni azzal, ha körülöttük megváltozik a világ, ki mihez nyúl, ki mire képes, és miért... Sőt, ha egy történet jól mesél, akkor olyan egyéni drámákat is kapunk közben, amik önmagukban is izgalmasak, függetlenül akár a nagyobb összefüggésektől. Forró utcák: ilyen a pornóbiznisz belülről - Blikk. Ezek az emberi drámák persze amolyan David Simonosan értendők, azaz nem teljesen úgy, mint más sorozatokban: senki se számítson óriási fordulatokra és szikrázó konfliktusokra. Itt úgy zajlik az élet, mint az életben, és a karakterei ugyan eleve egy szokásosnál drámaibb, konfliktusos közegben léteznek, a problémáik és tetteik ezen belül hétköznapiak. Épp ezért a Fülledt utcák tipikusan az a sorozat, ami valakinek vagy nagyon bejön, vagy egyáltalán nem.
A Fülledt utcák második évada tovább kalauzol minket a 70-es évek New York-i szexiparában. Hiába mellőzték az Emmy-gálán, még mindig ez az egyik legjobb futó sorozat. Ki hitte volna, hogy épp a baszás a leguncsibb az egészben? – sóhajt Maggie Gyllenhaal cigivel a kezében, miközben egy íróasztalon hanyatt fekve várja, hogy elkezdődjön a forgatás. Ez a mondat akár a Fülledt utcák mottója is lehetne, hiszen a Drót alkotóinak sorozata úgy mutatja be a pornó, és általában a szexipar világát, hogy gyakorlatilag minden érdekesebb benne, mint maga a szex. Pedig ilyen-olyan módon minden szereplő a szexből él, itt mégsincs semmi vonzó benne, izgató meg aztán végképp nem. Fülledt utcák zend.com. Mert akárcsak a baltimore-i drogháború ( Drót) vagy a Katrina-sújtotta New Orleans ( Treme) esetében, David Simon t és George Pelecanos t ezúttal sem a felszín érdekli igazán, hanem maga a rendszer, így lépten-nyomon a kulisszák mögé pillantanak. Ízelítőt kapunk az éjszakai élet templomait jelentő bárokból, a prostik és stricijeik hétköznapjaiból, az elnyomások természetesnek vett hálójából, a fejlődést makacsul túlélő nemi és faji előítéletekből, a szexipar körül kialakuló piti és szervezett bűnözés világából, valamint az ezen élősködő – vagy épp ez ellen küzdő – rendőrök hosszú, fáradt, éjszakai műszakjaiból.
De ahogy egy másik cikkben már találóan megfogalmazták: maga a szex a legkevésbé érdekes az amúgy szövevényes, de nem körömrágósan akciódús cselekményben – ha valakit viszont leköt a lassabb, ráérős dramaturgia, érdeklik a mélyebb rétegek, az életszerű, árnyalt, emberi karakterek, a nagyvárosi mocsok minitársadalmának alapos feltérképezése és a hiteles korrajz, valamint egyszerre rajong a Boogie Nightsért és az Aljas utcákért, netán szívesen könnyez meg egy jelenetet, amely után a következőn akár harsányan fel is röhöghet, akkor könnyen alapműre lelhet. Az alkotók korábbi munkáival ellentétben itt két igazi nagyágyú, James Franco és Maggie Gyllenhaal is beszállt a buliba, nemcsak főszereplőként, de producerként is, ami az alakításaik mellett is jelzi komoly elkötelezettségüket – sőt, a jó James néhány epizódot egyenesen meg is rendezett. Fülledt utcák zene sa. Nem kérdés, hogy mindketten brillíroznak szerepeikben. Gyllenhaal egy strici nélkül dolgozó kurvát (Eileen Merrell, alias Candy) játszik, akinek serdülő fia a nagyszülőknél lakik, és csak viszonylag ritkán láthatja (talán nem spoiler, de maximum sejtetés-szinten derül ki, miért is választotta ezt a "hivatást").
"Van, akinek megy – van, akinek nem Semmi nem szégyen″ A pornóipar is szinte a szemünk előtt, de mégis észrevétlenül válik komoly tényezővé, üzletté, és eközben minden kis epizód, huszadik mellékszál is érdekes tud maradni – a felsorolt archetípusokhoz legalább tíz-tizenöt emlékezetes karakter tartozik, baromi jó fazonok szinte mind, akik iránt egy pillanatig sem vagyunk közömbösek. Az ember drukkol nekik, utálja őket, egyszer velük, másszor rajtuk nevet – nem meglepő persze, hogy a lányokkal szimpatizálunk jobban, bár ez vérmérséklet kérdése is. A strigók természetesen tenyérbe mászó, legalja szemetek, akiktől Bunkócska módjára kezd magától mocorogni a gardróbba rejtett bézbózütő, de a közhely szerint náluk sokkal hatalmasabb gennyládákkal is megismerkedünk – mily meglepő – a felső körökből. Fehérvári fülledt utcák: amikor rendőrkapitány segített bordélyházat nyitni a Könyök-közben. A forgatókönyv az eseménydús jelleg miatt persze kissé csapongó, de feszesen egybetartja a cselekményt, nem veszünk el a sok szereplő között és az érzelmi hullámvasút nyomvonala is jól kiépített – persze ehhez tényleg az kell, hogy a néző kellően nyitott legyen az egy epizódon belüli szélsőségekre.
Nem tudták, hogy nem térnek haza A kínai expedíció sincs biztonságban, hiszen ha ásni kezdenek a hóban, hogy megtalálják a testeket, akár önmagukat is veszélybe sodorhatják. Így elsősorban azokat a testeket hozzák majd le, amikre a felszínen bukkannak rá. Erőss Zsolt első magyarként 2002-ben mászta meg a 8850 méter magas Mount Everestet. Hat éve, május 20-án társával, Kiss Péterrel (†27) elérte a Kancsendzönga csúcsát, de ereszkedés közben eltűntek. Kiss Péter holttestét másnap reggel látták, Erőss Zsoltét pedig egy évvel később, 8100 méter magasságban egy rámpán fedezték fel. Forog az Erőss Zsolt özvegyéről szóló mozifilm. Tavaly elhunyt édesanyja korábban azt nyilatkozta, ő azt szeretné, ha fia örökre a hegyen nyugodhatna, ám ha Zsolt holtteste továbbra is a rámpán hever, a kínaiak nagy valószínűséggel megtalálhatják. Várkonyi László felesége, Beáta is mászó volt, de már nem megy magas hegyre. Várkonyi Lászlót eltalálta a jégomlás, most már a felesége sem mászik magas hegyre – 2010. április 26-án a férjem épp az alaptáborba ereszkedett, amikor fölötte levált egy ház méretű, 30 méteres jégtömb – mesélte Beáta.
"Erőss Zsolt végtelen kitartásra, elszántságra tanít bennünket" Magyar Nemzet - 21. 05. 06 06:44 Kultúra Trill Zsolt úgy véli, hogy az erdélyi születésű hegymászó olyan dolgokat vitt véghez, ami mindannyiunkat gyarapít határon innen és túl, hiszen közös magyarsághoz tartozunk. 1 kapcsolódó hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók Magasságok és mélységek: Az özvegy drámájára fókuszál a mozifilm Médiapiac - 21. 06 13:00 Film Az Erőss Zsolt halála utáni eseményeket elsősorban a felesége szemszögéből mutatja be Csoma Sándor Mélységek és magasságok munkacímű mozifilmje – mondta a Magyar Nemzetnek a hegymászót alakító Trill Zsolt. A Jászai Mari-díjas színművész azt is elárulta, mire tanít bennünket Erőss Zsolt.