Tengerbe zajgó Anglia, királynő, nyugtalan vizén! Kit tisztel száz országfia, neked a világ mit izen? A fold, a csöpp üveggolyó, törékeny gömb, kezedbe van és átvonul rajt elfolyó árnyék gyanánt, homályosan a lándzsás, bíbor háború, fehértaréju, harci hab, halálos és tüzes ború, mi gyúl az Éj urainak. A sárga, karcsú leopárd — isméri hitszegő orosz — ugrálva fut fekete, tárt szájjal, mert a golyó poroz. Dél-Korea és Amerika visszavesz a gyakorlatozásból : HunNews. A Tenger Oroszlánja el- hagyá zafír-barlangjait s oly zivatart áll most, amely fényt, csillagot vakká vakít. Az érces-torkú harsona Pathan nádasain rivall s ind hegy remeg, ha harsog a serged, kemény fiaival. S ki gyémántalmafa alatt hűsölget, az afgán vezér, a kardjához riadva kap, hogy kéme, a mór odaér, jelentve, hogy hallá, amint már Kandakhar kapuiban dobognak a mi dobjaink, ütemes zajjal és vigan. Kelet s Dél szele elegyül, hol a kardos, tűzkoszorús angol, vérezve, egyedül a hatalom csúcsára kúsz. Ó Himaláya orma fenn, ind ég pillére, szürke jel, láttad az angol Győzelem szárnyas kutyáit?
S ha majd nagy álmod teljesül — az őröd a jövőbe lát —, mint nap véres vizek mögül kél az ifjú Köztársaság.
Sok az orosz víz mélyiben és sok Kelet kapuinál a z óceán medrén pihen s Trafalgárnál, hol szél zihál. Ó bolygó sírok! Ó te éj! Ó naptalan nap, pusztaság! Ó néma örvény! Ó te mély! Adjátok őket vissza hát! Kinek örökre ég sebe s loholva és búsan haladsz, ó Cromwell Angliája te, minden rögért egy fiat adsz? Aranykoronád tüske már és gyász a vidám éneked, halottjaid szél és vad ár nem adja vissza teneked. Szél és vad ár és idegen part a jutalmuk mindenütt — ajkuk lezárult hidegen s mi nem szorítjuk a kezük. Dél amerika tájai. Mit ér, ha az egész világ behull aranyhálónkba, mondd, mikor ennen-szivünkbe rág, mi sohase múlik, a gond? Mit ér kevély hajórajunk mozgó fenyőerdője, mit? Ha otthon elfúló jajunk felhőzi házunk tájait. Hol vannak a derék, a hű gyorslábú angol lovagok? A szemfedőjük úti fű s köröttük a hullám zokog. Ó kedvesek, valamikor holt ajkatok beszél-e még? Ó tompa föld! Ó lomha pír! Ez hát a vég? ez hát a vég? De csönd, ez a vádaskodás szent álmukat megsérti tán: te meddő, tüskekoronás, hágj a magasba, Angliám.
Gyermekszoba Sápadtan állunk a gyermekszobában, várjuk haza, lessük az ajtót. Autók bőgnek föl kinn az utcán, mint őserdőben a tigrisek. Anyám Repülőgépek járnak az égen, riadó vijjog Amerikából. Anyám magába ballag az úton, azon tűnődik, hogy esküvőjén mirtuszkoszorú volt a fején. Charing Cross Hogy önti ki a dél e sok embert alagutakból, autobuszokból. Mennyi fej, kéz-láb, szív és végzet. Meg kellene állani mindegyiknél, mint egy-egy nagy műremek előtt. Mért is nem kapható katalógus? Anna Azt hitte hajdan, hogy miatta főbelövi magát egy katonatiszt pezsgős éj után, vagy hogy valami mégis csak történik vele. Most könyvel. Hideg vízben mosdik. Kontinens – Wikiszótár. Vasárnap sír a moziban. Részegek Gázlámpák mellett hánynak haloványan rossz-szagú szörnyek, s fancsali arccal, kigyúlt szemekkel, gyermeki csókkal testvérré avatnak. Életük lóg ki rongyos zsebükből. Ne nevesd őket. Tán a halottak sokkal szagosabbak? Előttük is emeld le kalapod. Orient express Sürgönyszalag röpköd a homlokukról és messzeség. Akár az operahősök.
Az idő hiába dorgál, köztük mindíg pör, meg osztály, az úrnő az utcán sort áll, kastélyán bedőlt a portál.
Mióta tart a szünet, szenvedek. Férfi létemre rengeteg sírok, esténként iszok (közel sem részegre, nem sokat) és rengeteget ttenetesen hiányzik az illata, a mosolya, az ölelése, kitölthetetlen űr keletkezett bennem. Snapchat-en továbbra is nézzük az egymásnak küldött streakeket, és biztos vagyok benne, hogy Ő is szarul van. Egyébként semmi olyat nem küldök amiről megállapítható lenne az, hogy szarul vagyok, nem akarom, hogy még rosszabb legyen neki. Nagyon nem akarom megnézni ezeket a streakeket, de egyszerűen nem bírom ki, hogy ne tudjam, mi van vele. Érzékeny bőr fájdalom okai. Valószínűleg 0% esély van arra vonatkozóan, hogy újra összejövünk, de sajnos bennem van egy minimális remény, és képes lennék sokat vá is akarok mással ismerkedni, mert sajnos bízok benne, hogy összefognak jönni a dolgok... Továbbra is szeretem, és szeretni is fogom Őt. Próbálom mindenféle tevékenységgel elvonni a figyelmemet, de ha már csak egy filmben egy párt látok már megtörölyamatosan Ő jár a fejemben, hiába teszek bármit. Így visszaolvasva az egészet, nem ismerek tartom magam egy érzékeny embernek, ezelőtt soha nem sírtam (ennyit meg főleg), de most nagyon megtö gáz, tudom.
Megyek az utcán és magamban a hűs, síkos telet viszem. Megölték? Hát megölték. Így van. Elégett? Rombadőlt? Igen. Már minden arcát ismerem, s minden megtörténhet velem. Nem véd a fal, nem véd az osztály, nem véd a szó, a kéz, a bőr, pedig anyáim zongoráztak s van egy képünk Pompejiből. S rendőr is igazoltatott, pedig hát úrilány vagyok. De nem félek. Érzékeny bőr fájdalom bno. A telet hordom, körülöttem lehűl a lég, s a dolgok rólam madarakként aléltan hullnak szerteszét. És szemlesütve, szeliden, de lassan minden idegen. Nem érdekel a rettegés már, se kín, se kép, se fájdalom, sem a szagok, ruhák, virágok, amit kívántam, eldobom. S ha néha konokságomon valami rezgés átoson, mint egy patak, mely visszahőköl, és lúdbőrösön hátrafoly, mint macska, mely ugrása közben a levegőben megbotol: megint magamba zuhanok, s nem akarok. Nem akarok.
1 Látjátok, annyi szenvedés után most pihen e hűvös, barna test. Csak csont és bőr és fájdalom. S akár a megtépett, kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja, bevallja ő is gyötrött éveit. Csak csont és bőr e test. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. Ime, Balázs, kihez könyörgött, vedd karodba! Védőoltás/Karib szigeteken – Wikikönyvek. Ó, requiem aeternam dona ei... Domine! 2 Szavak jöjjetek köré, ti fájdalom tajtékai! ti mind, a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak, maradjatok velem: gyászold omló göröngy, sírj rá a sírra most! jöjj, könnyü testü fátyol, ó, takard be, s akit már régen elhagyott a hang, gyászold meg őt, te konduló harang, lebegő lélek és gömbölyü gyöngy, s gyászolj megint te csilla szó, te csillag, te lassu pillantásu szó, te hold, s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég, minden hiába, rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ, s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok. Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. Nagysága példa.