Minden skandináv krimi elsősorban a bántalmazásról szól, és ezzel nyitunk most is, 1987-ben, valahol a vidéki Dániában egy rendőr egy lemészárolt családra és a pincében egy rabszolgaként tartott kislányra talál, majd ugrunk az időben, és találgathatunk, mi lett a kislánnyal és mikor fog felbukkanni a történetben. A jelenben egy szörnyű gyilkossághoz riasztják a kislányát egyedül nevelő rendőrnőt, Naia Thulint ( Danica Curcic): egy játszótéren találnak meg egy meggyilkolt anyukát, mellette pedig egy gesztenyefigurát találnak. Ez önmagában is kissé bizarr, de még bizarabb lesz az ügy, amikor kiderült, hogy a figurán a szociális miniszter Rosa Hartung ( Iben Dorner) egy éve elrabolt és meggyilkolt lányának ujjlenyomata van – a holttest nem került elő, de a gyilkost elfogták. Borzongató a Netflix legújabb skandináv horrorja | Kritika: Vörös pont | Mafab.hu. A nyomozás lassan indul, pláne úgy, hogy főnökük nem akarja bolygatni a régi ügyet, ráadásul Thulin egy olyan társat kap Mark Hess ( Mikkel Boe Følsgaard) személyében, aki épp áthelyezését várja, és semmi kedve besegíteni.
Tippelek, de ez a nemrég elkövetett sorozatgyilkosságok miatt lehet ( pl: az izlandi Brenton Tarrant vagy a norvég mészáros Behring Breivik miatt). Ezek voltak azok a momentumok, amiket kifejezetten érdekesnek és élethűnek találtam. Összességében, azt mondom, ha valaki lassú lefolyású, rideg krimisorozatra vágyik, inkább nézze meg a The Sinnert, vagy a The Fall című sorozatot (Gillian Anderson és Jamie Dornan főszereplésével). Kemény, de túl okos a Netflix skandináv krimisorozata. Vagy a nagy kedvencemet, a True Detective-et. Ezek bőven túlszárnyalják a Valhalla Murderst. írta: Tóth-Hefler Katalin (Hope) Képek:Decider, Cinemalcholic 442 megtekintés.
A nyomozás előrehaladtával felfedeznek egy furcsa és megmagyarázhatatlan "bizonyítékot" amely az ügyet egy egy évvel korábban eltűnt, halottnak hitt lányhoz köti, aki a politikus Rosa Hartung (Iben Dorner) lánya. Ekkor a nyomozók is tudatosítják magukban, hogy ezt a munkát nem lehet fél vállról venni, így a legnagyobb erőbedobással vetik bele magukat az ügybe. A sorozatgyilkos Rosa Hartungot, a polgármestert is a célkeresztjébe helyezi. Látványos karakterfejlődések, jó színészi játék A sorozat ezen pontján kissé azt érezhetjük, hogy kezdünk belegabalyodni a szálakba, de nyugalom, a végén az összes kérdésre választ kapunk. A nyomozással egyidejűleg ráadásul a szereplők, különösen a két nyomozó karaktere is egyre jobban kirajzolódik. Alaptalan skandináv krimi - Az ifjú Wallander - Filmtekercs.hu. A kezdetben végtelenül magabiztosnak és keménynek tűnő Thulinban megismerjük a gyermekét elhanyagoló, hétköznapi életre és az anyaságra képtelen, elkeseredett nőt. Hess kezdeti lazasága mögött pedig egy családi tragédiába belerokkant, hatalmas és érzelmekkel teli férfiszív rejlik.
Izgalmas krimire vágysz, amelynek egyetlen… A Netflix-módszer (Könyv) Reed Hastings – Erin Meyer Az a szabály, hogy nincs szabály – A Netflix-módszer és a megújulás kultúrája Reed Hastings, Netflix-alapító…
Emellett pedig a sorozat nagyon elnagyoltan foglalkozik a morállal, aminek egy ilyen történetben központi szerepet kellene kapnia. Értjük, hogy minden körülmények között embernek kell maradnia, de árnyalás nélkül ez az üzenet hiteltelenné válik. Jó ötlet volt a vallás behozása, hogy egy ilyen kilátástalan szituációban az emberek miként nyúlnak a hithez, ám ezt olyan szerencsétlenül sikerült megfogni, hogy ez lett a sorozat egyik leggyengébb szála. Hihetetlenül radikális és túlzó, amit látunk. (Ilyen szempontból érdemes összevetni a The 100 című sorozattal, hogy ebből a témából egy hasonló kategóriájú young adult-produkció is képes lehet kategóriákkal többet kihozni. ) A The Rain tehát egy élvezhető sorozat, vannak erős pontjai, cserébe viszont vannak a fogyasztást megnehezítő, hatalmas hibái. A legnagyobb szívfájdalmam pedig az, hogy gyakorlatilag egyetlen jelenetében sem érezhető az a fajta elemi erő, az a lélektani mélység, mely a skandináv alkotásokat szokta jellemezni. Értékelés: 5/10 696 megtekintés.
A Netflix dán sorozata sajnos nem tud túlmutatni a műfaji kliséken. Spoilermentes kritika. A Netflix egyik hatalmas előnye, hogy olyan országok, alkotók sorozatai juthatnak el hozzánk, melyekre egyébként szinte biztosan nem bukkannánk rá. Találkozhattunk már a teljesség igénye nélkül spanyol, olasz, német, indiai és brazil sorozattal is a kínálatban. A probléma viszont az, hogy mintha ezen produkciók esetében az alkotók túlságosan is ragaszkodnának a közízléshez, és próbálnának olyan produktumot alkotni, amely a létező legszélesebb közönség tetszését elnyerheti. Bár tudom szentségtörés ilyet állítani, de én már a Darkon is éreztem ezt, a The Rain (magyarul A gyilkos eső) című sorozat esetében pedig határozottan ez volt a benyomásom. Bár papíron egy skandináv produkciót látunk, valójában a végeredmény nem sokban különbözik bármelyik hasonló jellegű amerikai sorozattól/filmtől. Ez pedig ebben az esetben nem a pozitívumok sorába írandó. Az alaphelyzet rögtön ismerős. A világ véget ér, az emberiség jelentős hányada meghal, és a maroknyi túlélőnek kell felépíteni az új világrendet, ám természetesen ez nem lesz zökkenőmentes (ezen a ponton nem tudom nem megemlíteni az HBO egészen kiváló sorozatát, a Leftoverst, mely azzal fordítja ki ezt a toposzt, hogy az emberiségnek csupán két százaléka tűnik el, és a széria azokra koncentrál, akik itt maradtak).
A széria ugyanis egy ízig-vérig skandináv krimi, a jobbik fajtából, így aki szereti a stílust nem fog csalódni, mivel A gesztenyeember a jó krimik minden eszközét felvonultatja. Izgalmas karakterek, személyes tragédiák, jó történetvezetés, és csavaros, mégsem a valóságtól elrugaszkodott, random végkifejlet. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy A gesztenyeember elsősorban olyan felnőtteknek ajánlott, akik bírják a brutalitást, mivel a sorozatgyilkos nem kíméli áldozatait: megcsonkolt holttestekből már rögtön az első epizódban jóval több van, mint amennyit egy átlag néző gyomra elbír. De úgy látszik sokaké elbírja, ugyanis a sorozatot már több mint 10 ezren értékelték az IMDb-n, ahol jelenleg kereken 8-as értékelésen áll, amellyel mi is egyet tudunk érteni. Ajánljuk még: Nyerd meg az életed: Ha csak egy Netflix sorozatot nézel meg idén, ez legyen az Iratkozz fel hírlevelünkre! Noizz Heti Dózis, a hét legjobb cikkei, egy helyen!
Ma Magyarországon csaknem másfél milliárd pillepalack kerül évente forgalomba, aminek csupán 7-8%-át tudják újrahasznosítani. Hiába van csak a fővárosban jelenleg 900 szelektív gyűjtősziget és 14 lakossági hulladékgyűjtő udvar, úgy látszik, így sem lehet "elég közel" mindenkihez. Rémisztő, de egy átlagpolgár – nemcsak hazai viszonylatban, hanem Európában is érvényes tapasztalat – nagyjából 100-200 métert hajlandó megtenni kezében a szelektálásra szánt szemetespakkal. Így nem csoda, hogy idehaza a szóban forgó PET-palackok mindössze 15%-át gyűjtjük szelektíven… A PET palack útjára indul… Még mielőtt legyintenénk, hogy hülyeség az egész, mert amúgyis összeöntik a szelektíven gyűjtött hulladékot a telepen, eláruljuk, hogy ez nem így van! Precedens PET-palackunk miután megszabadult a tartalmától, jelentős térfogat-módosuláson esett át. Ezt egy egyszerű taposásos módszerrel értük el. Gazdaság: Betiltották a PET-palackokat a budapesti állatkertben | hvg.hu. Talán ezt is kevesen gondolják végig, de az anno " Tapossa laposra! " mozgalom nem véletlenül kampányolt olyan hangosan a szemét ilyen típusú zsugorítása mellett.
Amikor eszünkbe jut a dizájn – akár a szó vagy egy tárgy – sokszor elgondolkozunk azon, mi is ez valójában: használati tárgy, dísz- vagy luxustermék? Hogyan illeszthetjük be a hétköznapjainkba, hogyan hasznosítsuk és egyáltalán, hogyan segít a dizájn akkor, amikor a klímaváltozás, a környezeti katasztrófák és a járványok határozzák meg életünk? A Kiscelli Múzeumban megnyíló Határtalan Design kiállítás erre ad választ miközben olyan példákon keresztül mutatja meg a dizájn és a társadalmi hasznosság, fenntarthatóság kapcsolatát, mint az óceánból kihalászott műanyagból készült székek, a kávézacc és tűlevelek hasznosításával készült használati tárgyak vagy a PET-palackból fonott gyönyörű lámpaernyők. A Határtalan Design a régió egyik legjelentősebb összművészeti rendezvénysorozata és kiállítása, ami idén 14 ország dizájnerének, képzőművészének, bútor- és ékszertervezőjének alkotásait mutatja be. Emellett a tárlat szerves része Szigeti Szilvia textiltervező projektje, a Texthibition, valamint a különböző művészeti és dizájn iskolák hallgatói munkáinak bemutatása.