"AZ UTE JELENTI AZ ÁLLANDÓSÁGOT ÚJPESTEN" Sallói István korábbi válogatott labdarúgótól, az Újpest FC egykori ügyvezetőjétől, a Zalaegerszeg jelenlegi sportigazgatójától már megszokhattuk, hogy nem fél sarkos véleményt megfogalmazni. Fia jelenleg az MLS-ben, vagyis az amerikai profi ligában a Kansas City meghatározó játékosa. A 24 éves Dániel egyre komolyabb sikereit az édesapa szerint egyértelműen az UTE-nak köszönheti. Miért éppen az UTE-ban indult a fia, Sallói Dániel pályafutása? 2004-ben kerültem Újpestre, amikor a felnőtt csapat mellé hívtak ügyvezetőnek. “AZ UTE JELENTI AZ ÁLLANDÓSÁGOT ÚJPESTEN” - Labdarúgás - Hírek - Újpesti Torna Egylet hivatalos oldala. Ezek után logikus, hogy Dani az UTE-ban kezdett focizni. Így indult a karrierje, ő ízig-vérig újpesti nevelés. A klubnak köszönhető, hogy sikeres profi játékos lett belőle külföldön, pedig a kornak megfelelően akkor még áldatlan állapotok uralkodtak a labdarúgásban, a létesítményhelyzet például a maihoz képest elképesztően gyenge volt. Milyen volt akkor az együttműködés az utánpótlás, és a profi csapatot működtető gazdasági társaság között?
Anyagi szempontból akkor rengeteg volt a gond. A magyar futball sportfinanszírozása lehetetlen helyzetben vergődött, nehéz időszak volt mindannyiunk számára. Az Újpest FC-t működtető cég sem állt úgy, hogy zökkenőmentesen biztosíthassa a szükséges forrást, pedig az akkori megállapodás szerint havi két millió forinttal kellett volna hozzájárulnunk az UTE utánpótlás labdarúgó szakosztályának működtetéséhez. Sport365.hu - Újpest: Lezárult a címer ügy. Elég komoly súrlódások voltak akkor az Újpest FC és az anyaegyesületnél dolgozó edzők között, mert csúsztak a fizetések, volt időszak, amikor közel egy évvel tartoztunk az UTE-nak. Láttam, hogy a klubvezetés Őze Istvánnal az élen éveken át gigászi küzdelmet folytatott, hogy külső források bevonásával egyáltalán működőképes maradjon a klub utánpótlása. A saját nevelésű játékosok ennek ellenére sorra kerültek fel a nagycsapathoz….. Igen, az anyagi nehézségek és viták ellenére a szakmai együttműködés zökkenőmentes volt. Sok jó játékost vittünk fel a felnőttbe, például Sándor Györgyöt, Feczesin Róbertet, Vaskó Tamást, aztán később jött Simon Krisztián, Lázár Bence, Litauszki Róbert, és Barczi Dávid.
hozzászólás | 2022. március 19. szombat KultúrPart Az elektronikus zene és a jazz olvasztótégelyének számító XJAZZ! Berlin fesztivál különleges budapesti kiadására első alkalommal kerül sor az Opus Jazz Clubban március 23-án és 24-én. [... Újpest fc hu hirek na. ] Bővebben! Hozzászólások A hozzászólás szabályai: ne használj trágár szavakat ( káromkodás) ne reklámozz ( spam) ne személyeskedj ne tégy sértő megjegyzéseket népcsoportok, nemzetek vagy vallási közösségek ellen ne írd meg saját vagy mások személyes adatait ( név, lakcím, telefonszám, email) ha egy hozzászólás sérti a fentieket, vagy egyéb módon zavaró vagy bántó, kérlek jelentsd a hozzászólás melletti X gombbal
Fésűs Éva nem csupán gyönyörű meséket, hanem a gyermekek lelkéhez szóló tanulságos történeteket ír. Figyelmességről, szeretetről, lemondásról, gondoskodásról, szófogadásról, elmúlásról és újjászületésről beszél humorral, könnyedén, gyermeknyelven. MeseIroda: Fésűs Éva: A pajkos napsugár. "Óvodásokhoz és kisiskolásokhoz szóló kötet, ami fontos szerepet tölthet be a nyelvi és az irodalmi ízlésformálásban. " Sass Borbála – gyermekkönyvtáros
- Így ni! - mondta a kis virág, és már bújt is kifelé elszántan a hideg rögök között, a fagyon át, a havon át, minden erejével. Amint átdugta fejecskéjét a hótakarón, vidáman felkacagott: - Jó napot tél bácsi! Hát te még itt vagy? - No, nézd csak! – ráncolta össze zúzmarás szemöldökét a tél. – Hogy mertél a szemem elé kerülni? - Hiszen itt a tavasz! – csilingelt a hóvirág. – De úgy látszik csakugyan igaz, amit rólad beszélnek! - Mit beszélnek rólam te inci-finci? A hóvirág felágaskodott és huncutkodva súgta: - Azt, hogy el akarod adni jégvirágaidat a tavasznak! - Hűűű! Micsoda hazugság! – bömbölt nagyot jeges haraggal a tél. – Egy szó sem igaz belőle! - Hát akkor miért raktad ki őket minden kirakatüvegre? - Tüstént leszedem valamennyit! Fésűs éva mese a vadkörtefáról. - kiabált a tél és meg is tette. - No, de az a jégcsap csengettyű mégiscsak eladó, ugye? – csacsogott tovább a hóvirág. - Egy sem eladó! – förmedt rá a tél, és mérgében azokat is leszaggatta. - Hát akkor a hó!... legalább abból hagyj nekünk! Tavasz tündér szeretne megmosdani benne, hogy üdébb legyen tőle.
— Ki mást illetne, ha nem engem?! — kiáltott gőgösen a szarvasbogár, és utánakapott. Csakhogy hatalmas, büszke szarvai minduntalan beleakadtak a húrokba, és a finom kis hegedűvel semmit sem tudott kezdeni. — Nem úgy kell azt csinálni! — tolta félre a hiú hőscincér. Meghajolt, mint egy művész, és nagy lendülettel akart muzsikálni, de alig húzott egyet a vonóval, lekonyult a jobb oldali bajusza. Odakapott, hogy kipödörje, nehogy közben csorba essék a szépségén. Megint meghúzta a vonót. Akkor meg a bajsza másik felét kellett megigazítania. Így azután szüntelenül csak egyet húzott, egyet pödörintett, s a nagy művészetből olyan mulatságos mutatvány kerekedétt, hogy mindenki gurult a nevetéstől, sőt a hörcsög a cincért ki is fütyülte. — Fajankók vagytok valamennyien! — szólalt meg ekkor a kövér és szép ruhás rózsabogár. Fésűs éva mesék. — Tönkreteszitek ezt a drága holmit. Add nekem, tündérke, hazaviszem rózsakehely szobámba, és meglátod, úgy vigyázok rá, hogy szellő sem érinti a húrját! — Sajnálom, te sem vagy az igazi — felelte a tündér.
Cip-cirip! — zengett a nóta. A rétek és mezők tündére felébredt első szendergéséből, és figyelni kez-dett. Semmi kétség, ez az ezüsthegedű hangja! De hát ki muzsikál rajta ilyen szépen? A májusi szél is felrezzent egy vadrózsabokor mélyén, és együtt indultak el, megkeresni az ismeretlen zenészt. A tücsök éppen szíveszakadtából húzta, amikor megszólalt mögötte a tündér: — Ki játszik az én ezüsthegedűmön? Szegény tücsök úgy megijedt, alig állt meg a lábán. — Kérem szépen. Bocsánatot kérek... — dadogta —, én csak megjavítottam és kipróbáltam, hogy szól-e, de most visszaadom. Ne tessék rám haragudni. Fésűs éva veszekedős mese. Csak egy tücsök vagyok. — Csodálatos kis hegedűs vagy! — hajolt le hozzá a tündér. — És nem kell visszaadnod a hegedűt, legyen a tiéd, örökre! — Az enyém? — ámult el a tücsök, és valósággal beleszédült a boldogságba. — Igen, mert te nemcsak muzsikálni tudsz rajta, hanem meg is becsülted — felelte a tündér. — Most pedig hegedülj tovább! Este még szebben szól, mint máskor. Csak az a baj, hogy ilyenkor te nem látszol.
Ők pedig sírnak. Látod? Ez rossz tréfa volt, Lomposka. Máskor ne tégy ilyet. Lomposka hevesen bólogatott. Nem akart ő senkinek sem fájdalmat okozni, hiszen szerette a bocs-testvéreit. Váratlanul érte a csalódás, hogy a jónak vélt móka így végződött. Ezután okosabb lesz! Mackó mami ezen az estén is egyforma puszit adott mindhármuknak, és egy dünnyögős medvealtatóval enyhítette a történteket. Mesék vadon élő állatokról | Virágszemű. Mielőtt elaludtak volna, Lomposka még súgva kérdezte: — Ugye, mami, ezt nem mondod el senkinek? — Ha csak a cinegék hírét nem viszik, én szívesen titokban tartom — válaszolt Mackó mami —, bár igazán nem ártana, ha megtudnák a gyerekek.
– Még hogy én kopasz maradjak? – kiabált a pitypang. – Mi történt a bóbitámmal? – Minden pelyhén egy-egy magocska vitorlázott, és már valamennyien beleültek a tóparti, puha földbe. Jövő tavaszra kikelnek, és szakasztott olyanok lesznek, mint te. – Mint én? MESE- A PITYPANG BÓBITÁJA - OVIS ÖTLETEK. – Ugyanúgy teregetik szirom-szoknyácskájukat, örülnek a nyárnak, az éltető napsugárnak. Hát nem csodálatos? – Hiszen akkor azok az én virág-gyermekeim! – Úgy bizony. És talán közöttük is akad majd olyan, aki csak szép és büszke akar lenni, semmi több – amíg a bóbitáját el nem viszi a szél. A réti virágok összenéztek. A pitypang nem tudott válaszolni, mert valami meleg nedvecske hirtelen a torkára szaladt. Azután a füvek halkan lábujjhegyre álltak, úgy hallgatták a tücsköt, aki újra hegedülni kezdett. És mindenki megértette, hogy miért éppen most hegedüli a legszebbik dalát, amikor az már minden szépségét elhullatta.