Társszerző: Matt Damon, 27 éves. Fő cikk: Oscar-díj a legjobb színésznek Felsőfokú Színész Daniel Day-Lewis 1989, 2007, 2012 Díjakat 6 jelölés eredményezett Spencer Tracy 9 jelölés 1936, 1937, 1938, 1950, 1955, 1958, 1960, 1961, 1967 A jelölések 2 díjat eredményeztek Laurence Olivier 1939, 1940, 1946, 1948, 1956, 1960, 1965, 1972, 1978 A jelölések 1 díjat eredményeztek.
És ennyien kaptak posztumusz Oscart: Heath Ledger 2009-ben és Peter Finch 1976-ban. 1 – ennyi magyar film nyerte el mostanig a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart: Szabó István Mephistó ja 1982-ben. Szurkolunk, hogy a legutolsó adat vasárnap éjszaka megváltozzon! (Forrás: IMDb) Melyik a kedvenc Greenaway-filmed?
Elérhetőségek Cím: 1088 Budapest Múzeum körút 6-8. főépület Telefon: +36 1 411-6500 2834-es mellék Telefax: +36 1 411-6558 E-MAIL film@btk elte hu
Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Elise és Didier hét szenvedélyes éve vannak együtt. Elise-nek tetoválószalonja van, Didier bendzsózik egy bluegrass-zenekarban (ami a country egyik változata). Alabama és monroe. A férfi romantikus ateista, a nő vallásos, ámde két lábbal áll a földön. A filmben elénk tárul kapcsolatuk története: ahogyan első látásra egymásba szeretnek, elkezdenek együtt zenélni, még közelebb kerülnek egymáshoz, majd összeházasodnak és boldogságban nevelik kislányukat. Életük tökéletes egységet alkot. A bluegrass eredete és témái összecsengenek a film történetével, melyben az élet, a halál, a születés, a szülői lét és az egymásnak nyújtott vigasz jelenik meg. A filmben elhangzó dalok mentén könnyen átérezhető, mekkora törést okoz, amikor a hat éves kislányuk súlyos beteg lesz. Elise és Didier különbözőképpen reagálnak a fejleményekre, de együtt kell Maybelle mellett állniuk.
– átlag felettinek értékeltem őket (például: Piros bicikli, Szarul állnak a dolgok, stb. ) 2013 őszén pedig egy különleges film bemutatója volt, amely – témája keménysége ellenére – sokkolóan szép volt. Nem leányregény, a végén cukormázzal leöntve; sőt! Műfajilag melodráma, egyébként meg érzelmi bomba… Bevallom, nem rajongok nagyon a kantri zenéért, azon belül a kékfű stílusért sem. Talán azért is, mert inkább csak rossz magyar utánzatokban hallottam, az eredeti felkutatására pedig nem voltam ösztökélve. We’re all living in America - Alabama és Monroe kritika - A Hetedik Sor Közepe. Féltem tehát egy kissé, hogy egy olyan filmet látok, melynek főszereplői e stílus muzsikusai! Meg hogy a film legalább egynegyedében e stílusú zene szól! Kellemesen csalódtam, mert ez a film nem a zenéről, hanem érzelmekről, szerelemről, életről, halálról, betegségről, – a világi és az egyéni – őrületekről szól. Amit ez a zene is tükrözhet, és nagyon – olykor erőteljes hangzatokkal, hangulatokkal – tükröz, ábrázol is! Gyönyörűen és megrázóan, a képek és a hangok csodálatos egységében. A film története igen egyszerű: egy fiú (kantrizenész, amerikamániás) és egy lány (tetováló, kissé idealista) találkozása, szerelme, családi élete, gyereknevelés, rák, gyerekhalál, az egymásra-maradás megélése, a világ és az egyén őrülete, majd a végső elbukás.