Végül Londonban talált egy ügynököt (Christopher Little), akinek sikerült eladnia 1996 augusztusában a Harry Potter és a bölcsek köve (Harry Potter and the Philosopher's Stone) kéziratát az angliai Bloomsbury Children's Books kiadónak, kb. 4000 dolláros áron. A könyv 1997 júniusában jelent meg Angliában. Az írónő sokáig azt gondolta, hogy nem fogják felfedezni. Tévedett: 1997-ben elnyerte a British Book Awards Children's Book of the Year és a Smarties Book Prize Gold Medal for ages 9–11 díjakat. 2000-ben a Warner Brothers megvette a sorozat filmjogait. 2001. december 26-án házasodott össze második férjével, dr. Neil Murray orvossal, Perthshire-ben. 2003. március 23-án megszületett fiuk, David Gordon Rowling Murray, 2005. január 23-án lányuk, Mackenzie Jean Rowling Murray.
És továbbra is ez marad a Harry Potter-filmek előnye, hogy az irodalmi alapanyag miatt sokkal értelmesebb történet zajlik a vásznon, nem szükségeltetik a film megkezdése előtt az agyunkat lecsatolva az ölünkbe helyezni, hanem a látvány mellett a történet is élvezhető marad - főleg a legifjabb korosztálynak. Ráadásul a Főnix rendje esetében az eddig sem kicsi és neves színészgárda újabb nagy nevekkel bővült (Imelda Staunton, Helena Bonham-Carter) és a rajongók közül kiválasztott új gyerekszereplő, a Lunát alakító Evanna Lynch sem okoz csalódást. Esetében érezni leginkább az adaptációk hátrányait, ugyanis a néző iszonyatosan keveset tud meg róla ahhoz képest, hogy kiemelt szerepet kap a filmben. A sok szereplő mozgatása, elaprózódása - mint a Harmadik Shrek és a Karib-tenger kalózainak 3. része esetében - a Harry Potternek nem jelent gondot, hiszen már két résszel ezelőtt túlestek ezen a problémán. Ismét bővült a stáb, mégis remekül megoldották a sok karakterrel való egyensúlyozást, ami azzal járt, hogy pár jól ismert arc egy-két jelenetet kapott mindössze, ami nem vált a film hátrányára.
Joanne Kathleen Rowling (1965-)angol írónő, a Harry Potter-sorozat írója. Már kiskorában történeteket mesélt két évvel fiatalabb húgának. Első történetét, mely egy Nyúl nevű nyúlról szól, amelyben szerepelt egy nagy méhecske, akit Ms. Méhecskének hívtak, mindössze öt- vagy hatéves korában írta. A Wyedean középiskolába járt. Tanulmányait 1983-ban a kiváló és világhírű Exeter Egyetemen (Dél-Anglia) folytatta, ahol franciát és klasszika-filológiát hallgatott. Eközben egy évig Párizsban is tanult. Tanulmányai befejezése után Londonba ment, az Amnesty Internationalnél helyezkedett el mint titkárnő, ahol Afrika francia nyelvű részének emberi jogi problémáival foglalkozott. A legjobban azt szerette az irodai munkában, hogy amikor nem figyelt rá senki, történeteket gépelhetett a számítógépébe. 1990 nyarán sokat utazott a Manchesterből Londonba tartó vonaton, és ekkor fogalmazódott meg benne az ötlet egy fiúról, aki varázsló, de nem tud róla, és varázslóiskolába fog járni. Az egész történet kristálytisztán megszületett a fejében.
Vagy egy adaptáció akkor igazán jó, ha tud valami pluszt is nyújtani a könyvet már elolvasó mozizóknak? Ha képes újítani, esetleg az eredeti író beleegyezésével sikerül picit frissíteni a cselekményen, ahogyan azt mondjuk a 300 is tette, ahol a remek, gyakós képregényhez a forgatókönyvíró hozzátett egy szexközpontú, buja mellékszálat? Az első négy Harry Potter-filmet e sorok írója a könyvek ismeretében tekintette meg. A Columbus által rendezett első két rész igazi gyerekfilm volt, mondhatni ujjgyakorlat. Alfonso Cuaron és az azkabani fogoly egy nagyon profin kivitelezett sötét mese lett, míg a negyedik résszel Mike Newell is odatette magát, s ugyan rengeteget vágni kellett a terjedelmes könyvből, de a film élvezetesre sikeredett. Kísérletezni mindig is jó dolog volt, ezért gondoltam kipróbálom milyen úgy Harry Pottert nézni, ha az ember nem tudja, hogy mi fog történni a következő percekben, ha nem tudjuk előre, hogy az inas a gyilkos. A sztoriról elég annyit tudni, hogy Potter barátunk a nyári szünetben megint pang, cikizik nevelőszülei fiának barátai.