Kiváló zenei tehetséggel gitározott, zongorázott és rendkívül szép basszus énekhangja volt. A zene iránti szeretete és tehetsége áthatotta műveit, megmutatkozott a verselés dinamikájában. Dalszerzeménnyel is foglalkozott, melyek nagy részéhez a mai napig csak korlátozott mértékben lehet hozzáférni. 1882-ben Bartalus István zenetanár, zenetörténész, népdalgyűjtő (1821–1899) közbenjárásával telt ház előtt mutatták be Arany János dalszerzeményeit. Hol született arany jános j. A dalokat Láng Fülöp operaénekes (1838–1900) énekelte Bartalus István zongorakíséretével. Arany János rekonstruált dolgozószobája a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidé) Lakatos Vincze 1917-ben, irodalomtörténeti tanulmányában kifejtette, miszerint Arany dalszerzeményeit a magyar irodalmi oktatás részévé kell tenni, hiszen megállják helyüket a hangversenytermekben és a templomokban. A magyar irodalom jeles alakja a fennmaradt emlékezet szerint 1882. október 15-én, a Petőfi téri Petőfi-szobor avatásán megfázott, és ezt követően tüdőgyulladásban halt meg, 65 éves korában.
Amikor azonban 1882-ben tüdőgyulladást kapott, abból már nem épült fel, 65 évesen meghalt. Titokban csodálatos dalokat komponált Arany halála után műveit, levelezéseit fia, László rendezte és adta ki gyűjteményekben. Ekkor láttak napvilágot Arany zenei művei is, amelyekről addig még a környezetében sem sokan tudtak. A költő ugyanis rajongott a zenéért, gyönyörű basszusát a színpadon több ízben kamatoztatta fiatalkorában. Szerző:Arany János – Wikiforrás. Gitározott és zongorázott, kottát írt és olvasott, bár hogy mindezt kitől tanulta, az a mai napig rejtély. Páratlan költői mivolta mellett tehetséges zeneszerző is volt. Élete vége felé többek között Petőfi, Kölcsey és a saját verseire írt dalokat, méghozzá gyönyörű melódiákat, amelyeket kérése szerint csak a halála után hoztak nyilvánosságra.
(Nagyszalonta, 1817. márc. 2. - Budapest, 1882. okt. 22. ): költő, műfordító, szerkesztő. Elszegényedett hajdú családból származott, szüleinek későn született, utolsó gyermeke. Korán megtanult olvasni, megismerkedett a Bibliával és a régi magyar ponyvairodalom divatos termékeivel. 1823-tól 1832-ig a nagyszalontai elemi iskolában és algimnáziumban tanult, elmélyedt a vallásos és klasszikus világi irodalomban. Több nyelven olvasott. Segédtanítóként próbált enyhíteni szülei szegénységén. 1833-ban Debrecenben "tógátus" diák, 1834-ben tanulmányait megszakítva Kisújszálláson ideiglenes tanítói állást vállalt. Hol született arany jános d. 1835-ben ismét Debrecenben tanult, festészettel, szobrászattal, zeneszerzéssel kísérletezett, sőt 1836 februárjában rövid időre színésznek szegődött. Ezt követően 1839-ig segédtanító a nagyszalontai gimnáziumban, később községi segédjegyző, majd 1840-től aljegyző. 1840-ben feleségül vette Ecsery Juliannát. 1842-ben a nagyszalontai gimnázium rektora lett. 1846-ban jelentek meg elbeszélései az Életképekben.