Tudom, hogy akadnak, akik megszerzik a naptárt csak azért, hogy meglegyen az is. Csak néha-néha tekintenek azután bele, hogy valamely ünnepet kikeressenek, vagy kiböngésszenek egy névnapot, vásárt, esetleg elolvasnak egy-két cikket, egyes tanácsokat, talán még az időjárás iránt is érdeklődnek, de azután félreteszik a naptárt és nem sokat törődnek vele. Pedig nem helyes ez így! Nekünk, magyaroknak más szemmel, magyar szemmel, a múltba tekintő szemmel is kell végigszántanunk a naptár adatain és sorain. Vegyük csak a naptári részt. Gróf esterházy janis joplin. Ha ebben lapozgatunk, ne felejtsük el azt, hogy az évnek minden napjára esik a magyar történelemnek olyan eseménye, amely itt játszódott le Szlovenszkóban, vagy Ruszinszkóban. Ezek az évfordulók bekapcsolnak minket a magyar múltba, annak sok szomorú és sajnos csak kevés örvendetes eseményébe. Ha ezeket családunk körében, gyermekeink előtt, vagy barátaink, ismerőseink meghitt körében naponta felújítjuk, máris szép, hasznos munkát teljesítettünk magyar nemzetünk szolgálatában.
Sohasem álltatom magam. Nagyon jól tudom, hogy olyanok közt is, akik jó magyaroknak tartják magukat, vannak, akik csak félve mernek magyar naptárt, magyar könyvet vásárolni, magyar újságot olvasni. Sokan szeretik magyarságukat csak négy fal közt hangoztatni, sőt akadnak, akik restelkednek magyar nevük miatt is és azt más, idegen, nem magyaros betűkkel is képesek írni, íratni. Gróf esterházy jan's blog. Ha talán külsőségek is ezek, mégis érintik a lényeget, mert ellentmondanak a magyar öntudatnak és a magyar büszkeségnek, mely a magyar faj egyik jellegzetessége. Ha meg is tépázott a sors, ha szegények lettünk is, soha nincs okunk restelkedni. Bűneink és hibáink sohasem voltak nagyobbak, mint olyan nemzetekéi, melyekre rámosolygott a sors kegye. De honnan tudhatjuk ezt meg, honnan szerezhetünk ehhez adatokat? Csakis a magyar múltnak ismeretéből. A magyar naptár, mely szintén összekapcsolja a magyar jelent és a magyar jövőt a magyar múlttal, legyen tehát előmozdítója, hogy magyarságunkat törhetetlenül fönntartjuk és ahhoz utolsó leheletünkig ragaszkodjunk.