Sőt mintha a modell egyre népszerűbb lenne a régióban. A többség zsarnoksága De valóban illiberális demokrácia jött-e létre Magyarországon, Horvátországban, Lengyelországban és Szerbiában az utóbbi években? Illiberális demokrácia fogalma rp. Egy 2017 decemberében Zágrábban megrendezett konferencia résztvevői (különféle civil szervezetek, például a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért) szerint nem egészen. Az illiberális demokrácia fogalma az 1990-es években keletkezett, amikor Fareeed Zakaria egy írásában úgy fogalmazta meg, hogy ezek az országok következetesen figyelmen kívül hagyják a hatalom alkotmányos korlátait és megfosztják az állampolgáraikat az alapvető jogoktól és szabadságoktól. Ennek értelmében Orbán Viktor kijelentése, miszerint az illiberális állam nem tagadja a szabadságot, ellentmondásos, ráadásul ő konzekvensen a konzervatív demokrácia szinonimájaként használja. Fareed Zakaria Fotó: Bryan Bedder/Getty Images A zágrábi konferenciahoz készült, magyarul is megjelent tanulmány szerzői inkább úgy gondolják, hogy mind Magyarország, mind a többi érintett ország esetében inkább a "beteg demokrácia" és az "illiberális kormány" vagy "illiberális hatóság" kifejezések használata lenne a megfelelő, mert az illiberális kormányok azok, amelyek egy korábban sikeres – vagy a rendszerváltás után sikeresnek induló – demokratikus országot beteg demokráciává változtatnak.
A republikánus hagyománynak azonban van más megjelenési formája is, a "jogi konstitucionalizmus". Az utóbbi időkben terjedelmes irodalma lett a politika eljogosításának: egyre több kérdést vonunk ki a politika hatóköréből, hogy bíróságok döntsenek róluk, minthogy azok úgymond "függetlenek". Ennek következményeként az amerikai legfelsőbb bíróság, amely kvázi alkotmánybíróságként is működik, szinte több ügyben dönt naponta, mint az állampolgárok és politikusok. Egy egész ország helyett döntenek folyamatosan számos, igen különböző kérdésben. Felmerül a kérdés az emberben, hogy határtalanok-e a bírák, és nem irányítják-e őket külső tényezők. Úgy tűnik, akárhogy is próbálják azonosítani a liberális felfogást a demokráciával, számos egyéb lehetőség létezik, amelyek sokszor bizony kizárják egymást. Minden ország társadalomfejlődése más és más utakat talál a demokratikus modell minél zökkenőmentesebb működése érdekében. Ara-Kovács Attila: Orient expressz | Magyar Narancs. Irak, Líbia és Afganisztán után jó lesz alaposan megjegyezni, hogy talán sikeresebb lehetett volna a "demokráciaexport", ha nem csak a liberális demokráciát lehetett volna levenni a polcról a nyugati politikai plázában.
Még az igen gyakran emlegetett chilei "kísérlet" is ezt igazolja, hisz a Pinochet-rendszert eufemizmus liberálisnak nevezni – mindössze a piacgazdasági viszonyai voltak azok. És bár Zakaria azóta külön, szintén nagy hatású cikkben foglalkozott az Orbán-rendszer alkalmatlanságával arra, hogy normális viszonyokat teremtsen, számára is értelmezhetetlen az, ami Magyarországon zajlik: ezt a rendszert legfeljebb "putyinizmusnak" tudja nevezni, demokráciának semmiképp: "A putyinizmus legfőbb jellemzői a nacionalizmus, a vallásosság, a társadalmi konzervativizmus, államkapitalizmus és kormányzati túlsúly a médiában. Vukics Ferenc: Lehet Más a... Demokrácia! Tisztelt Olvasó!. Ezek összességükben és egyenként is ellentétesek az egyéni jogok, a tolerancia, a kozmopolitizmus és nemzetköziség nyugati értékvilágával… Orbán Putyin nyomdokait követi azzal, hogy korlátozza a bírói függetlenséget és az egyéni szabadságjogokat, nacionalista retorikát használ, amikor a magyar etnikumról beszél, valamint elnémítja a sajtót. " (The Rise of Putinism, The Washington Post, 2014. július 31. )