Nemes Anna Párja

Saturday, 01-Jun-24 15:03:43 UTC

Bernadett szerint ha nincsenek megfelelő szankciók, marad a magas látencia, vagyis azok, akiket bántalmaznak, nem mernek magukért kiállni, mert azt látják, hogy nagyon nehéz út áll előttük, és nincs garancia arra sem, hogy a végén nem ők járnak rosszul. Ha a bántalmazott emberek azt látják, hogy a hatóságok nem hisznek az áldozatoknak, hogy újra traumatizálják őket a folyamatos kihallgatásokkal, akkor érthető, hogy csak kevesen mernek megszólalni. Orosz Bernadett azért is áll ki a nyilvánosság elé a történetével, hogy ne vegye el a reményt a bántalmazottaktól. Csak egy vékony fénycsík szűrődik be a résnyire nyitott ajtón. A gyerekei alszanak, Bernadett még ébren van. Cím nélkül (2008211) 20. sz. Victor Vasarely - 2008201 párja - Várfok Galéria. A fal felé fordul, magához öleli a takaróját, a szeme előtt megjelenik egy rönkház a svájci Alpokban, és látja, ahogy a gyerekeivel bemennek az ajtón. Boldogok. A domb tetejére épült házban minden, ami most történik körülöttük, már csupán távoli, tompa zaj a múltból. Szöveg: Nemes Anna Grafika: Hitka Viktória A következő napokban blogunkon is bemutatjuk a SZABAD-díj idei jelöltjeit.

Cím Nélkül (2008211) 20. Sz. Victor Vasarely - 2008201 Párja - Várfok Galéria

Most tűnik föl az értelmük. De az a legérdekesebb, hogy ezek a visszafelé-siklások nemcsak az én múltam, hanem elődeim múltja felé is tartanak; ott kapcsolatokat találok a mával. Nagyon régi események kortársa vagyok, a múltat nem mint a történelmet, hanem mint örökös jelent érzem" – Rozsda Endre Rozsda Endréről, akinek művészi életútját egy 1937-es Bartók Béla koncert határozta meg, már többször írtunk. Párka vagyok, aki megfonja az idő fonalát, aki új dolgokat hoz létre, és nem az, aki bevégzi őket – írja Rozsda Endre Meditáció című esszéjében. Korniss Péter: Asszonyok a sírhantnál, 1973, Fuji Light Jet print, 60×60 cm – forrás: Várfok Galéria A Családfák kiállítás egyik legmegindítóbb képe, Korniss Péter 1973-as Asszonyok a sírhantnál című műve, ahol három gyászruhába öltözött nőalak áll egy frissen ásott sír körül a dombtetőn. Olyan mintha egy végtelen tájban, a világ tetején állnának, alakjuk túlnő a pillanaton, időtlenné válik, mintha nem három asszonyt, hanem az emberi sorsokat szövő három párkát látnánk.

Olvasd el történeteiket, és november 30-ig válaszd ki közülük kedvencedet – a legtöbb szavazatot kapó jelölt kapja a közönségdíjat december 10-én.