– The Guardian "Tökéletesen alapos összegzés, különösen a korai punk évek tartalmas áttekintése nagyon magával ragadó. " – Kerrang! Adatok: Cím: Dave Grohl – Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok Író: Martin James Ára a Kiadótól rendelve: 2240 Ft (2800 Ft) 252 oldal
Dave Grohl egyedülálló a világ zenészei között. Ne feledjük: ő volt a rocktörténelem (megáll ebben az esetben ez a kifejezés? ) egyik legfontosabb zenekarának, a Nirvanának a dobosa, jelenleg pedig korszakunk egyik legfontosabb zenekarának frontembere. Oltatlanokat meg nem enged be a koncertjeire, mellékvágány vége. Na, ő jelentett meg frissiben egy önéletrajzi könyvet A történetmondó (The Storyteller) címen, írta meg a Washington Post. Titokban mindnyájan azzal áltatjuk magunkat, hogy a hírnév biztos szörnyű élmény, akiknek kijutott belőle, azok szerencsétlenül tengetik az életüket. Itt van azonban Dave Grohl, aki elmondja végre azt is, hogy a sztáréletben mi a jó. Grohl a Virginia állambeli Springfieldben nőtt fel. Saját elmondása szerint félszeg, ügyetlen, és vonzza a baleseteket. Volt már, hogy eltalálták golflabdával, elütötte egy kocsi, beleesett a Potomac folyóba mentőmellény nélkül, és Svédországban egyszer a színpadról is leesett. A Nirvánáról és futótűzszerű sikeréről elmondja, az életünk mindörökre megváltozott.
David Eric "Dave" Grohl (Warren, Ohio, 1969. január 14. –)[1] egy amerikai rockzenész, leginkább a Foo Fighters énekes-gitárosaként, és a Nirvana dobosaként ismert. Korai élete 12 éves korában kezdett érdeklődni a zene iránt. Először gitározni, majd később a '80-as évek közepe felé dobolni kezdett. Ez a javára vált, mivel a '80-as évek végén mint dobos vált híressé. Nirvana A zenekarnak szüksége volt egy dobosra így Dave Grohl csatlakozott Krist Novoselic-hez és Kurt Cobain-hoz. A Nirvana életének első szakaszában nagy volt a fluktuáció, Dave az ötödik dobos volt a zenekarban. Az igazi áttörést a "Bleach" lemeze után Nevermind című albumuk hozta. Cobain halála után a Queens of the Stone Age-ben játszott egy lemezen, de ekkor már a Foo Fighters kezdeti időszakát élte. Foo Fighters 1994 októberében alapította a zenekart ami a Saturday Night Live című műsorban futott be. Az évek során a világ egyik legnagyobb hatású rock bandája lett. 7 nagy lemez és 1 válogatásalbumuk jelent meg. A kilencvenes években a zenekar több tagcserén is átesett és végül régi új tagokkal 2007-re alakult ki a ma is ismert felállás.
A sikeres együttműködés láttán Petty felajánlotta neki, hogy csatlakozzon a zenekarához. Grohl az ajánlatra nemet mondott és elhatározta, hogy immár frontemberként újra zenélni kezd. Az azonos című Foo Fighters albumot egyedül írta és játszotta fel. Foo Fighters [ szerkesztés] 1994 októberében alapította a zenekart, ami a Saturday Night Live című műsorban futott be. A Foo Fighters az évek során a világ egyik legnagyobb hatású rockbandája lett. Nyolc nagylemezük és egy válogatásalbumuk jelent meg. A kilencvenes években a zenekar több tagcserén is átesett, és végül régi-új tagokkal 2007-re alakult ki a ma is ismert felállás. Több Grammy-díjat is nyertek, a legutóbbit 2012-ben a 2011-es Wasting Light című lemezükért. Magánélete [ szerkesztés] Első felesége Jennifer Youngblood fotóművész. Házasságuk 1993-tól 1997-ig tartott. A válás után pár hónapig Louise Post volt a partnere. 2003. augusztus 2-án összeházasodott Jordyn Blummal. Grohl három gyermek édesapja. [3] Diszkográfia [ szerkesztés] Mission Impossible [ szerkesztés] Alive & Kicking (1985), WGNS Recordings – "I Can Only Try" 77 KK (1985), 77 KK Records – "Life Already Drawn" Getting Shit for Growing Up Different (1986), Dischord Records/Sammich Records Dain Bramage [ szerkesztés] Demo 1 (1986), kiadó nélkül Demo 2 (1986), kiadó nélkül I Scream Not Coming Down (1986), Fartblossom Enterprizes Scream [ szerkesztés] No More Censorship (1988), RAS Records Live at Van Hall in Amsterdam (1988), Konkurrel Records Your Choice Live Series Vol.
Mindent megtudhatunk egy fiatal punkzenész mindennapjairól, aztán persze a Kurt Cobain halála utáni önkeresésről is. Közben még az is kiderül, hogy talán a legnehezebb mégiscsak akkor, amikor kívülről nézve fut a szekér. S nem csupán azért, mert Kurt Cobain anno drogproblémáival küzdött, míg Grohl ezt nem csak tehetetlenül, de többnyire még tájékozatlanul is nézte, hanem mert a Foo Fighters fényes napjai közben éppen az egykori dobosnak kellett azzal szembesülnie, egyszercsak a frontembernek meg kell hozni egy döntést, hogy az együttese ne csak egy jól menő buliprojekt legyen, se egy kényszerpályás rockgépezet, hanem valami több. És a döntés következtében még Cobaint is jobban sikerült értenie. A Silenos Kiadó idén igencsak elkényeztette az olvasóit, hiszen először a hiánypótló VHK -interjúkötetet jelentette meg, aztán a szinte elképzelhetetlenül alapos Burzum -kötet következett, (ez utóbbiról hamarosan olvashattok is az oldalon Nagaarum kollégám tollából). A könyv megjelenése kapcsán a kiadó játékot hirdetett: A Silenos Kiadó a Grohl -életrajzot tartalmazó könyvcsomagot sorsol ki azok között, akik január 15-ig a kiadó e-mail címére írnak olyan zenetörténeti példát, amikor egy zenekar korábbi, nem dalszerző dobosa (esetleg basszerosa) később immár pozíciót váltva elismert zenekart futtatott fel.
Az első termemben látható, naplórajzoknak is tekinthető hangulati képek visszatérést jelentenek a művészi gondolat legelső médiumához: a ceruzához és a papírhoz. Sokat elárulnak a kivételesen érzékeny és intellektuális, egyszerre dinamikus és visszafogott alkotó gondolkodásáról, sőt retrospektíven nézve magáról a festői életműről is. Gerhard Richter a Birkenau sorozat bemutatásakor a Reichstag épületében, 2017-ben (Fotó/Forrás: Sean Gallup / Getty Images Hungary) Gerhard Richtert szokás zavarba ejtően sokoldalú művésznek tekinteni, kortársaihoz, Robert Rauschenberghez vagy Georg Baselitzhez hasonlóan, az ő életműve sem lineárisan fejlődik, nem egyetlen, célirányos koncepcióból fakad. Elsősorban Tiziano, Vermeer és Caspar David Friedrich festészete vált megkerülhetetlenné számára, de hosszú pályája során a legkülönbözőbb festészeti kifejezésmódok és művészettörténeti reflexiók foglalkoztatták a fotórealizmustól az absztraktig, a figurálistól a tájképeken át a városképekig, ő volt az, aki egyszerre több zsánerben és stílusban is alkotott.
Cserba János • 2017. 08. 01. | Olvasási idő: 3 perc festészet műkereskedelem A világhírű német képzőművész, Gerhard Richter 85. születésnapját szülővárosa, Drezda az Albertinumban rendezett kiállítással ünnepli. Ajánló. Neue Bilder Albertinum, Drezda, szeptember 3-ig. A 2009-ben festett nagyméretű absztrakt vásznak után Richter a "hagyományos" festményeket tekintve alkotói szünetet tartott. Egyébiránt nem tétlenkedett: újfajta fotótechnikákkal, számítógépes üvegfestészettel és STRIPS-nek nevezett nagyméretű digitális printekkel szélesítette ki már eddig is sokoldalú művészi tevékenységét. A visszatérés a festészethez a 2014-es Birkenau sorozattal kezdődött, melyet 2016-ban Baden-Badenben, a Frieder Burda Múzeumban mutattak be. Richternek a birkenaui koncentrációs táborban készült korabeli fotók adták az indíttatást – és nagyméretű vásznait a helyszín hangulatának megfelelően, mély tónusú, többnyire szomorú és kilátástalan sötétszürke árnyalatok uralták. Gerhard Richter, 2017. Forrás: Wikipedia A 2009-ben festett nagyméretű absztrakt vásznak után Richter a "hagyományos" festményeket tekintve alkotói szünetet tartott.
Ami engem, mint nézőt hidegen hagyott: ott is ürességet éreztem, ahol zseniális képtechnikai megoldásokat láttam. A sokféle identitással való "játék", a stílusváltások, az elmélyülésre való felhívás elmaradása hagyott hidegen. A többértelműség zavara. Ez a többértelműség, illetve identitásának bizonytalansága (NDK és NSZK sorsok keveredése) életművére is rányomta bélyegét. Volt szocreál és "kapitalista realizmus" híve (a fogalmat ő kreálta), volt szürrealista (amit szeretek), volt posztimpresszionista, vagy épp eklektikus. Sőt, kedvesen nézőbarát is, mint például a lányáról készült, René Magritte-re hajazó képe (a Betty című 1977-es képéről beszélek). (Adatai: 30×40 cm, olaj-vászon) Betty (CR: 425-4) 1977 Olaj, vászon 30 cm × 40 cm Museum Ludwig, Köln (tartós letét magángyűjteményből, 2007) © Gerhard Richter 2021 A képről, melyet nevével, művészetével foglalkozók a legtöbbször idéznek kritikáikban, elemzéseikben. (Melyek száma, ahogy múlik az idő, és szívódik fel hatásának elismertsége, a végtelen felé közeledik. )
Különösen e művek tekintetében nem elhanyagolható a rendezés, a világítás stb. szerepe. Richter számos esetben maga rendezi kiállításait, ügyel a világításra, a természetes-mesterséges fény megoszlására a kiállítótérben. GERHARD RICHTER: Betty 1991 offszet 97x66 cm A LuMúban rendezett kiállításon erre ugyan nem került sor, ám a művész kilencvenes években készült munkáiból átfogó válogatást láthatunk. A kiállítás címét, a Survey -t (Áttekintés), egy 1998-as offset munkáról kapta, mely tulajdonképpen egy grafikon. Ezen Richter az európai kultúrát szerinte leginkább meghatározó művészeket tüntette fel, 1300-tól a mű keletkezésé a kilencvenes években készült művekben is megtalálható a richteri életmű valamennyi jelentős aspektusa, ezért a kiállítás olyan áttekintés ad, amelynek segítségével a kaméleon korábbi munkásságáról is képet alkothatunk. 1 Gerhard Richter: Survey (Áttekintés), Ludwig Múzeum, Budapest, 2005. június 9-augusztus14. 2 Gerhard Richter: Forty Yeers of Painting, The Museum of Modern Art, New York, 2002. februárig május 21.
És ha már itt tartunk, hadd említsem meg: ugyanaz a tér, amely remekül szolgált a Sean Scully-tárlat esetében, itt egészen briliánsan rímel Richterre. Nézzétek, milyen szuperül leképezi például ez a terem a Folyosó című festményt! A végére pedig egy sor igazi csemege Richter, aki jövőre lesz kilencven esztendős, azt mondja, lezárta festői életművét. Amit készséggel elhiszek neki, hiszen mindent, de mindent kipróbált, megtapasztalt, ami valaha is mozgatta a fantáziáját. Mivel a lezárt életműről már korábban is olvastam, a kiállítás legkellemesebb meglepetése nemzetközi viszonylatban is igazi csemegének számít: Richter ceruzarajzainak egész sorát láthatjuk. Mégpedig annyira frisseket, hogy szinte még most végezhettek a keretezésükkel: sok közülük az idén márciusban készült. És persze mind igazán richteresek, jelentsen ez akármit. Richterben az a csodálatos, hogy elképesztően sokszínű, és mégis mindig önmaga. Menjetek, nézzétek, merüljetek el benne. És egy kicsit magatokban is. Csepelyi Adrienn A fotók a szerző tulajdonában vannak