Beszállítói készleten 3 pont 6 - 8 munkanap 5 pont 6 - 8 munkanap
A kapuskodás végül már az utolsó variáció maradt, amikor Rózsa így szólt hozzá:" Látnád magad Gábor, milyen esetlenül nyargalsz a pályán, kérés nélkül a kapuba somfordálnál…" – ez hatott! A bemutatkozás 1977-ben mindjárt egy rangadón: A Honvéd ellen. "Tízen nyugtattak, százan bíztattak" – így elmékezett vissza később. Állítása szerint ő volt a legsápadtabb a pályára lépő 22 játékos közül. De a nagy drukk az első bravúrnál elmúlott. Kozma ugrott ki egyedül a védők közül, egyedül vezette rá a labdát. Zsiborás kimozdult, lengette a karját ("sorompózott"), ezzel megzavarta a rutinos csatárt és jobb lábbal védett. " HOL VAGYTOK TI RÉGI JÁTSZÓTÁRSAK..." 1rész - YouTube. Ekkor hangott el először a lelátóról: "Szép volt Zsazsa! " Volt aztán "Zsibi" meg "Zsé" is, végül kikötöttek a Zsigánál. Ez lett a beceneve. A rangadót 2:1-re megnyerték. A Honvéd góljában mégiscsak benne volt Kozma, akinek a kapufára tolt lövése Zsiborás hátáról pattant a kapuba. Három rangadó következik, aztán két évre visszakerül a fakóba. Onnan megint a Népstadionban tér vissza, egy Vasas elleni 1:1-el.
Aztán … lassan feledésbe merül. Ettől szeretném megóvni, megmenteni ezeket a történeteket, kis életképeket, anekdotákat. Tehát írom vég nélkül a visszaemlékezéseimet azokról a színészekről, akikkel együtt játszottam. Nem akarok úgy járni, mint az a híres író, akiről a következő anekdota járja: Az író fiával találkozik egy régi jó barátja, és édesapja egészsége felől érdeklődik. A fiú azt mondja: – Sajnos a papa kórházban van, az idegosztályon. Elvesztette az emlékezőtehetségét. – Ez borzasztó – sopánkodik a barát. – És szegény papa most mit csinál egész nap? – Írja az emlékiaratait – feleli a fia. Node komolyra fordítva a szót: nagyon mulandó, furcsa mesterség a színészet. Művészet, és mégis halandó. Hol vagytok, ti régi játszótársak? - Vatera.hu. A színész csak akkor maradna halhatatlan, ha a közönsége is halhatatlan lenne. A színész nevével elfut az idők hajója – ezt egy vándorszínész mondta, aki halhatatlan lett, ha nem is mint színész, hanem mint költő: Petőfi Sándor. Igaza van Petőfinek, a színész nevével elfut az idők hajója, de sokszor ezek a nevek egy-egy világítótornyot jelentenek az élet tengerén, jelezve, hogy merrefelé kell haladni, hogy partot érjünk, hogy ne tévelyedjünk el.
Tudomásul veszem, hogy e bejegyzés hatására három egyetemen, az ELTE-n, Egerben és Debrecenben meglévő óraadói pozícióimat elveszíthetem. Nem hallgathatok tovább ebben az ügyben. Figyelem, hogy ki mindenki tiltakozik a NAT, a kerettantervek ellen. Közeledik a 100-hoz a megszólaló iskolák száma, akadémiai jellegű közösségek teszik le a voksot, egyetemi, irodalomtudományhoz kötődő szervezeti egységek tiltakoznak, és civil szervezetek. Debrecenből nem csak irodalomhoz értők, hanem más szakmák képviselői is hallatják szavukat az egyetemről. Sőt, legutóbb - hál' Istennek ez szétrombolta életem egyik legsúlyosabb előítéletét - egyházi iskolák pedagógusai fejtették ki NAT-tal szembeni álláspontjukat okosan, hitelesen. Nézem, nézem a tiltakozók listáit, és vizslató szemmel keresem közelebbi szakmám, a pedagógiai tudomány, vagy másképpen neveléstudomány képviselőit, szervezeteit. Egyetemeket, akadémiai szervezeteket. És nincsenek. Miért nem szólaltok meg? Együtt tanítottuk, tanítjuk most már lassan 40 éve, hogy ez így nem jó.