S szegény emberek mégsem csömörűlnek, Buták, fáradtak és néha örűlnek, Szegény emberek mindent kitörűlnek Emlékeikből, mert csak ölnek, ölnek. Szegény emberek ölnek és csak ölnek S láz-álmaikban boldogan békűlnek S reggelre kelvén megint megdühűlnek, Kárhoznak, halnak, vadakká törpűlnek. Halál-mezőkön bitófák épűlnek, Nagy tetejükre kövér varjak űlnek, Unják a hullát, el- s vissza-röpűlnek, De az emberek meg nem csömörűlnek.
Zenei eszköz: Időmértékes, antik verselés és magyaros verselés is. A hangsúly adja a ritmust Az utolsó 12 sor ritmusa:a magyar kanásztáncra emlékeztet: 7 -6szótag; Könnyed, vidám Érzelmi hatást fokozza általa. Pl. a-ki-ha-lott-meg-bo-csát / ra-gyog az ég sát-ra Ti-ti-ti-ti-ti-ti tá A lélek megnyugodott, miután világgá kiáltotta béke utáni sóvárgását. Szabad vers – rímtelen, esetleg félrímű sorok, ritmus, verssorok hossza - zaklatottság Megjegyzés: Ez a korrepetálás csak mankó. Szóbeli vizsga – Budapest I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium. A bekezdéseket sem kell ebben a sorrendben írni. Nyugodtan változtass rajta. Volna még mit dolgozni rajta! Ne feledkezz meg szólni arról, hogy mennyiben hasonlít, avagy különbözik a két vers /pl. téma. háború; mit hangsúlyoz Ady: a szörnyűséget, Babits a megbocsátást, a feledést is a béke érdekében. / Itt olvashatod Babits versét: S ha kiszakad ajkam, akkor is, e vad, vad március évadán, izgatva belül az izgatott fákkal, a harci márciusi inni való sós, vérizü széltől részegen, a felleg alatt, sodrában a szörnyü malomnak: ha szétszakad ajkam, akkor is, ha vérbe lábbad a dallal és magam sem hallva a nagy Malom zúgásán át, dalomnak izét a kínnak izén tudnám csak érezni, akkor is mennyi a vér!
A XX. Századhoz közeledve Magyarország látszólag a fejlett Európa szintjéhez közelít, a főváros csodálatos épületektől pompázik, míg vidéken hallatlan az elmaradottság. A parasztok sorsa keserítő és tömegesen vándorolnak Amerikába. A tudomány, a kultúra, a képzőművészet és az irodalom ebben a korban nagyot fejlődött. 1877. november 22-én született, Érmindszenten a magyarok egyik legnagyobb és legtehetségesebb költője, Ady Endre. Krónikás ének 1918ból. Kiskorában is jól fogott az esze, keveset tanult, gyakran elegendő volt a napi tíz perc és mindig jeles eredményeket ért el, csak matekból és németből kapott gyengébb jegyet. Sokat olvasott, Petőfi kötet mindig volt nála. 1915-ban összeházasodott Csinszkával és elköltözött Pestről a csucsai várba. Egészsége rohamosan romlott, de lelkileg valósággal összezúzta a háború, a hegyen lévő várból látta a frontra induló katonavonatokat. Nagyon aggódott Erdélyért, siratta a magyarságot és az eltévedt emberiséget. Tiltakozott a háborúért, ezt a verseiben is leírja, ezért nem engedik kiadni a legújabb kötetét.
"A szenvedélyek nem mások, mint eszmék a fejlődés első fokán…" Mihail Jurjevics Lermontov, az orosz költészet Puskin utáni korszakának egyik legnagyobb képviselője, a Korunk hőse című regény szerzője 200 éve született. Ennek a féktelen és fegyelmezett, elbűvölően kamaszos és fájdalmasan koraérett, megrázóan modern szellemnek a vonzására máig fogékonyak a magyar olvasók. A lermontovi életérzésnek mintegy foglalatát, tíz évvel első megjelenése után már lefordították magyarra, és a huszadik században is alig akad fordító-költőnk, aki legalább egy-egy nevezetes Lermontov-versen ki ne próbálta volna az erejét. Mihail Jurjevics Lermontov: Most a szív (részlet) Most a szív nyugodni vágyik, Szenvedélye ellobog, Mert belátja, hogy a másik Szív érette nem dobog; Ám ha fojtott izgalomban Még remegne, az se baj; A víz sem csitul le nyomban, Bár elült a vad vihar! Mihail jurjevics lermontov a hero. (Ford. : Kálnoky László) Mihail Jurjevics Lermontov orosz költő, író 200 éve, 1814. október 15-én született. Moszkvában jött a világra, a családi legenda szerint skót ősökkel is dicsekedhetett., állítólag a Shakespeare Macbethjében felbukkanó Thomas Learmont lovag, a varázsló és költő is közéjük tartozott.
Nazanszkij ♥ >! 2021. december 29., 16:11 TÖLGYLEVÉL Egy tölgylevél leszakadt, tovaszállt, a kegyetlen Vihar szele űzte, ragadta pörögve a sztyeppen. Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse (Európa Könyvkiadó, 1972) - antikvarium.hu. Tűrt hőt, hideget, sivatagba vetette a sorsa, Míg végül a szélvész távoli tájra sodorta. Ott délen a tengeri táj buja kertje virágzik, Szép kertben a szél enyelegve, susogva cicázik, Zöld ágon ringva pihennek az égi madárkák, Zöld ágon zengve köszöntik a déli királylányt. S ime, ott a levél, szomorúan menedéket kérve Odahullt, odabútt a magas jávor gyökerére. "Bús árva levél vagyok én – suttogta könyörgőn – Zord északi honba születtem távoli földön, Oly céltalan hányódom rég a világban, Dér s hő kinozott, betegen pihenést se találtam, Óvjátok hát a szegényt, haragos-zöld lombok, Majd érte cserébe nemegy csuda dolgot mondok. " "Mit kezdhetek én teveled – feleli a kopár fa – Én ifju vagyok, te pedig beteges szinü, sárga, Nem kell – örömöm nem telne a csacska mesében, Hiszen untat már a madárdal is engem régen. Idegen jövevény, nem akarlak látni se, menj el!
A cenzúra fogságában 1830-ban az akkoriban a kultúra és szellemi élet legpezsgőbb központjának számító moszkvai egyetem hallgatója lett. Itt született az Egy különös ember című színműve, amely a diáktársadalom jellegzetes gyűlöletét tükrözi a cári önkényuralom és a jobbágyság intézménye iránt. 1832-ben egyik tanárával támadt összetűzése miatt távoznia kellett az egyetemről, s Szentpétervárra ment, ahol a tisztiiskola növendéke lett. Az iskola elvégzése után, 1835-ben zászlósként a Carszkoje Szelo-i testőr-huszárezred soraiba lépett. Fiatal tisztként ideje legnagyobb részét a fővárosban töltötte, az arisztokrácia köreiben mozgott. Élményeit az Álarcosbál című drámájában írta meg, de a darabot a cenzúra háromszori átdolgozás után sem engedte színre vinni. Ekkor bontakozott ki mély, ám viszonzatlan vonzalma is Varvara Lopuhina iránt, s e vonzalom egész életében elkísérte, több művében is felbukkant. Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott versei. 1837 januárjában mélyen megrázta Puskin halála, az alkalomra írott A költő halála című ódájában szenvedélyes vádbeszédet fogalmazott meg a költőt halálba üldöző társadalomról.
A képet a magyar állam 1903-ban megvásárolta, de közel hetven évig raktárban porosodott. a hetvenes években szállították át Budapestről a kaposvári megyeházára, ahonnan pedig a művész szülőfalujába, a Somogy megyei Zala faluba került, ahol a mai napig látható a Zichy Mihály Emlékmúzeumban. Tulajdonképpen ez a történet is egyfajta allegóriaként értelmezhető (akár Lermontov tragikus halála), hiszen Zichy démonja éppúgy nem találta helyét a világban, ahogy a csaknem ötven évet az orosz cári udvarban töltő, de mindig hazavágyó művész sem. Végül mindketten megtalálták céljukat, a kép a mai napig hatást gyakorol látogatóira, Zichy pedig illusztrációs tevékenységével elismertté vált Magyarországon. Ami nem sikerült egy monumentális olajfestmény létrehozásával, az sikerült irodalmi művekhez készült illusztrációival. Hogy miért szeretjük Zichyt? Választ kaphat az olvasó, amennyiben október 28-ig megtekinti a Zichy Mihály által illusztrált díszalbumokból rendezett kiállításunkat. Szűts-Novák Rita, a kiállítás kurátora