"York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át" – kezdi Shakespeare III. Richárdja nyitó monológját. Ami a kifejezést, "rosszkedvünk tele" klasszikussá tette, az nemcsak a királydráma mesterien komponált, fojtott, vérgőzös levegője. Maga a lélektani jelenség teszi egyetemes tapasztalattá, hogy ha elégedetlenség (az eredeti angol szó inkább ezt adja ki) tölti el a bensőt, akkor olyan lesz kívül a világ, mint egy szürke téli nap. Dermedt, fagyott, vigasztalan. Ám, ha fordul a helyzet, mint ez a negatív hős királlyal történt szűkebb hazájában, Yorkban, hogy pajzsra emelték, akkor máris szertefoszlik a hideg szürkeség. A rosszkedv ködét a szerencsés fordulat máris ragyogó nyári napsütésre változtatja. Tényleg ilyennek kell lennie a hangulatunknak, mint az időjárásnak? Biztos sokan eltűnődtek már ezen, velem együtt. Milyen jó is lenne, ha télben és nyárban, borongós és verőfényes napokon belül ugyanazt a napsütést élvezhetnénk állandósuló belső békénknek hála. És talán a környezetünknek is több jutna tőlünk jó szóból, mosolyból, kedvességből.
Mostantól így helyes: dühvel v. dühhel, juhval v. juhhal; e-mail v. ímél, e-mail-cím v. ímélcím, e-mail-kapcsolat v. ímélkapcsolat, online. A munkaerőpiaci kötőjeles… Tovább » Régóta agyalok azon, hogy milyen apropóból rukkoljak elő ezzel a kényes témával, az örök vesszőparipámmal, a helyesírással. Ez az én "nünükém" vagy "Achilles-sarkam". (Achilles = Akhilleusz görög hős, aki a monda szerint egész testében sérthetetlen volt, csak a sarkán nem) No jó, nem "az", hanem az "egyik". A volt kollégáim talán emlékeznek arra, hogy mindig… Tovább »
Nem, sajnos nem. Gyűlölöm magamat Minden elkövetett gaztettemért. Gazember vagyok. Nem, nem! hazudok. Kérkedj, bolond! – Ne hízelegj, bolond! Sok nyelve van lelkiismeretemnek, És minden nyelve más mesét mesél, S gazembernek mond mindegyik mese. Ez legnagyobb mértékben árulás. A legszörnyűbb mértékű gyilkolás És mindegyik bűn mindegyik fokon, A rácshoz jönnek mind: "Bűn! Bűn! " – kiáltva. Kétségbeesem. Senki sem szeret, S ha meghalok, majd egy lélek se sajnál. De mért is tennék, mikor én magam Se tudom megsajnálni magamat? Ugy rémlett, hogy sorra sátramba jöttek Azoknak lelkei, kiket megöltem, És mind azt mondta, bosszút áll Richárdon. Lelkiismeret – a gyáva mondta ezt Először, hogy a bátrat sakkba tartsa. Lelkiismeretünk, törvényünk a kard. Vágj bele, az embernek ez a dolga, Ha nem a mennybe, együtt a pokolba… Gondoljátok meg, kikkel is verekszünk: Kalandorokkal, gaz földönfutókkal, Rongy parasztokkal, breton söpredékkel, Kiket a túlterhelt földjük kiokádott Elszánt kalandra, biztos pusztulásba… Hajtsuk vissza a tengerbe e csürhét, E sok szemtelen francia csavargót, Éhező koldust és mihaszna patkányt, Akik e kalózkaland álma nélkül Felakasztották volna magukat.
Mégsem a ruha teszi... 12, 2 méteres a fordulóköre / Fotó: Séra Tamás A dobozos ősöknek hála a kényelem az alapfelszereltség része. Rendkívül tágas, variálható utastérrel van dolgunk. Fejtér, lábtér, válltér, pipitér. Itt minden óriási. Óriási előnye, hogy a harmadik üléssor sem szükségmegoldás. Teljes értékű, és nem csak gyerekeknek. Nem utolsó szempont a hatalmas csomagtér sem, a nagycsaládosok tudják miről beszélek, muszáj a nagy puttony. Hét személlyel is marad még 530 liter. Öt üléssel ez 1350 literre bővül. Zsiráfjelmezben is kényelmes. A cilinder az alap / Fotó: Séra Tamás A VW-nél – ahogy mindenhol máshol is - vérbeli személyautós megoldásokkal igyekeztek a haszonjárműs felmenőket palástolni. Itt van például a központi multimédiás egység: az, hogy az okostelefonunkról szólnak a gyerekslágerek, ma már alap. Klíma, nem is kérdés, ahogy a parkradar sem. Tempomat is van, még ha kábé 10 éve is ugyanilyen lett volna, de bevált, működik. Nem a jobbik követős fajta, (de rendelhető) cserébe nem kell odanéznünk a használathoz.
A többi Volkswagen közé nem passzol, az előző Caddy-lámpák evolúciójának ugyanígy nem tekinthető, de talán nem is kell, a márkaarculat és a folytonosság úgyis túlértékelt. Mondjuk, aki finnyás a kompozíciós aránytalanságokra, nem biztos, hogy kedvelni fogja a tepsire való hátsó felülethez képest fájóan vékonka LED-csíkokat, de legalább pár évig modernnek hatnak majd a fekete lámpaházaikban - csak aztán nehogy arra ciki aftermarket sorsra jussanak, amire a Lexus-lámpák. A Costa Asul kék metál ott lavíroz a harsányság határán, de még épp nem bántó, így inkább megfogja a tekintetet, sem mint taszítja. Ezt nem én mondom, hanem azok a járókelők, akiknek egy része olyan párás nagy szemekkel bámult az autóra, mintha legalábbis olasz kéz, egy Bertone vagy valami Giugiaro rajzolta volna. Azért csodálkozok ennyire, mert Caddy-ket nem szokás megbámulni, de meg kell hagyni, harmonikusra, és egy dobozos emberfurgonhoz mérten csinosra sikerült. Pedig a tesztautó nem a legdrágább felszereltséget kapta, de még csak nem is a Maxi California, hogy esetleg a műértő van-life fanok torzuljanak rá, hanem épp a mezítlábas, polgári verzió: acélfelnik és dísztárcsák, a full digitális, testreszabható MIB3 kijelző helyett hagyományos, fizikai mutatós műszeregység középen LCD-téglalappal.
Ennyi lehangoló felületet még a gyémántosra textúrázott felületekkel és az övvonaltól felfelé világos borítással sem lehet elcsalni, és még azt sem tudom mondani, hogy bármi előnye lenne: a felhányt bébipép feketén, fehéren egyaránt ronda, és ne kételkedjünk a gyermeki tehetségben, felhánynak ők a plafonra is, ha kell. Az egyetlen részlet, ami bemelegít a látványba, az a négyzetméternyi üvegtetőn át befolyó fény, nélküle magánzárka lenne a Caddy, így viszont csak óvodás tömlöc. A kis piros szíjjal lehet előrebuktatni az ülést. A bejutás nem fejedelmi, de nem is szolgai préselkedés. 0 TDI – 2021. De ha már az utasok és a hozzájuk tartozó funkciók: jóanyám nem tudta nyitott állapotából kitépni a tolóajtót, de ezt a szorulást tudjuk be a tesztautó alig használt mivoltjának, és annak, hogy több ezer nyitás után is muszáj lesz majd tátva maradnia. Az ajtónyitás további stádiumai szerencsére már könnyen mennek, sőt, az utolsó centiken már villanymotorok húzzák be őket. Ezzel együtt szinte prémium termék a Caddy, de a szkeptikusabbja szerint ezek csak fölösleges marhaságok - "hatvan éven át minden ajtót be tudtunk csukni kézzel, ezek csak arra valók, hogy elromoljanak. "