Az ember tragédiája 1969 (részlet) - YouTube
madach Madách Imre 1823. január 20-án született Alsósztregován, magyar költő, író, ügyvéd, politikus. Főbb irodalmi művei: Lantvirágok (1840), Mária királynő (1840–1855), Férfi és nő (1843), Csák végnapjai (1843–1861), Vadrózsák (1844), Az ember tragédiája (1859–1860), A civilizátor (1859), Mózes (1860–1861) Madách Imre a magyar irodalom kiemelkedő alakja. Középnemesi családból származott, szülei taníttatták. Több nyelven beszélt, korának klasszikus és modern irodalmában egyaránt jártas volt. Leghíresebb műve Az ember tragédiája, amely átütő sikert aratott, számos nyelvre lefordították, folyamatosan játsszák színpadi darabként, rengetegszer hivatkozott alapműnek számít. Madách Imre 1864. október 5-én hunyt el Alsósztregován, 41 éves korában. Társszerzőként az Antikvá elérhető kötetei.
A Magyar Televízió megbízásából a Magyar Filmgyártó Vállalatnál készült, a laboratóriumi munkákat a Magyar Filmlaboratórium végezte, a ruhákat a Jelmezkölcsönző Vállalat készítette. Történet [ szerkesztés] Amikor az Úr megteremtette a világot, az angyalok kara dicsőítette őt. Ám a kételkedő Lucifer szembefordult vele, bírálta a teremtést. Bár az Isten megsemmisíthette volna a tagadás szellemét, inkább neki adta a tudás és a halhatatlanság fáját az Édenkertben. Lucifer rávette Évát és Ádámot, hogy egyenek a tiltott gyümölcsből. Tettük miatt az emberpárt kiűzték a Paradicsomból. Ettől kezdve csak önmagukra számíthattak, fáztak és éheztek, majd dolgoztak, hogy megéljenek. Lucifer egy álomban jövőképet tárt Ádám elé, és végigkísérte az emberiség történelmén. Ádám Egyiptomban dicsőségre vágyó, piramist építő fáraó, Athénban a szabadság eszméjét valló, hős Miltiadész, Rómában a dögvész pusztítása közepette dőzsölő mulatozásba feledkező nemes, akit Péter apostol szavai térítettek a keresztényi szeretet és testvériség útjára.
Ajánlja ismerőseinek is! A magyar szellem egyik halhatatlan alkotása szárnyal fel ebben a könyvben az olvasó előtt. Dráma – megrázó jelenetekkel; filozófia – mély gondolatokkal; költészet – az emberszemlélet és társadalombírálat fenséges hangfutamaival. A kérdés az: mi az emberiség életének végső célja? A felelet: az ember vagy önmagának él vagy embertársainak, de boldog nem lesz egyik esetben sem, mert saját érdekeinek önző hajszolása éppen úgy nem elégíti ki, mint ahogyan elbukik akkor, ha embertársai javának szenteli életét. Elbukik vagy boldogtalan lesz; be kell látnia, hogy minden küzdelme hiábavaló; végtére mégis megsemmisül az emberiség. Még arra a kérdésre sem kap feleletet, miért él a földön és lesz-e vergődéseinek jutalma a túlvilágon? Vigasztalan a mult, kétségbeejtő a jövő. Sorozatcím: Diákkönyvtár Borító tervezők: Pintér László Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó Kiadás éve: 1969 Kiadás helye: Budapest Nyomda: Zrínyi Nyomda Kötés típusa: ragasztott papír Terjedelem: 167 oldal Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 13.
Értékelés: 30 szavazatból Madách Imre klasszikusának tv-változata. Az Úr kiűzi Ádámot és Évát a paradicsomból. A racionális, kiábrándult Lucifer végigvezeti a minden újban hinni akaró Ádámot az emberiség történelmén. Stáblista: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Csak rajta! hát vezérelj! S bölcsebb nem is lehetnél, gondolom: avégett kaptatunk boszorkányszombaton, hogy most kényelmesen húzódjunk ide félre? " Végül persze Faust kíváncsisága győz, hamarosan mindketten a boszorkányszombati mulatság kellős közepén vannak. Itt rengeteg szereplővel találkoznak, akik egy-egy adott tulajdonságot, vagy véleményt jelenítenek meg: Az öreg generális arra panaszkodik, hogy a nemzet már nem foglalkozik az öregekkel, hiába tettek azok sokat az országért. A fiataloké a jövő. Goethe faust röviden museum. A bukott miniszter szerint a mostani hatalom nem jó, bezzeg, amikor ő volt hatalmon, minden másképp (jobb) volt. A szerző szerint a mai fiatalok már nem olvasnak bölcs könyveket. Az őrjítő lárma, a rengeteg boszorkány és különfél szerzet lassan megfordítja Faust és Mefisztó hozzáállását. Mefisztó egyre inkább elemében érzi magát a pokolhoz nagyon hasonlító helyen, míg Faust kezd belefáradni a dologba, lassan már nem is tudja követni az eseményeket. És itt következik a jelenet lényege, ugyanis Faust megpillant egy alakot: "Mefisztó, ládd-e, ott!
rész (1832)
Szegény földművelők nagyratörő fia, tudományos képzettségü, de felületes és kapkodó ember volt. Csak bolygó tanuló (ein fahrender Scholast, mint Goethe találóan nevezi) lett belőle, aki kóbor életet élt, az emberek babonás hiszékenységét ügyesen kiaknázta, sok botrányt követett el, többször került kellemetlen érintkezésbe a rendőrséggel, tudatosan és szándékosan titkos ügyességek és tudományok birtokosának hirdette magát, és ismeretlen módon, de alig természetes halállal mult ki. A kortársak szédelgőnek vagy bolondnak mondják, de mégis ugy beszélnek róla, hogy jelentőségét és tudományát ők sem tagadják. F. már életében mondai alakká vált, kire a kortársak s utóbb még inkább a hagyomány a hasonló vagy rokon büvészekről ismeretes kalandokat és csodatetteket is ráruháztak. Főleg összefolytak vele Simon mágusz, Cyprianus és Theophilus, kikrő a reformáció századában is sokat meséltek. (E mondákkal behatóan veti egybe a F. -mondát Heinrich G. Faust-tanulmányaiban. ) E régi és uj, történeti és mondai anyag alapján keletkezett a F. Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. -monda legelső földolgozása, az u. n. Faust-könyv, mely 1587. jelent meg Spiess János kiadásában Majna-Frankfurtban (ujabban legjobban kiadták Braune Vilmos 1878. és fotolitografiai másolatban Scherer Vilmos 1882), melynek egy példánya meg van a M. T. Akadémia könyvtárában.
Vagyis ez a jelenet nem kapcsolódik közvetlenül Faust utazásához, a cselekmény szempontjából nincs jelentősége. Megértéséhez tudni kell, hogy 1797-ben jelentek meg Schiller és Goethe Xéniái. Ez egy epigrammasorozat, amiben szatirikusan kifigurázzák a korabeli német társadalmi és irodalmi élet maradiságát. Goethe később folytatta a Xéniákat, majd úgy találta, hogy ezek egy része beleillik a Faustba. Goethe faust röviden summary. Eredetileg sokkal nagyobb szabásúnak tervezte ezt a jelenetet, de terveiből csak kevés valósult meg. A jelenet címe Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékára utal, ami Oberon és Titánia, a mesebeli tündérkirály pár összeveszését mutatja be. Goethe pedig továbbviszi az ötletet, ő a kibékülésüket és aranylakodalmukat mondja el. A jelenet nagyon mozgalmas, rengeteg szereplő van benne, és nagyon sok, ma már alig érthető utalás: megszemélyesített eszmék, irodalmi jelenségek, élő emberek, élettelen tárgyak jelennek meg és mondják el a véleményüket. Érdemes elolvasni, mert van benne néhány igen humoros és cinikus megállapítás, de ahogy már volt róla szó, a cselekmény szempontjából a jelenetnek nincs jelentősége.
Az ujkori német irodalom igazi megteremtője, Lessing volt az első, aki (1759 óta, midőn a népies F. -drámából állítólagos mutatványt közöl) a mondát uj és magasabb szempontokból halottaiból föltámasztotta, és az ő példáját követte, többnyire abban is, hogy nem engedi át a hőst a pokolnak, a Sturm és Drang egész titanikus nemzedéke, melynek legkiválóbb tagjai e hatalmas tárggyal megküzdöttek, mig e romboló nemzedék legzseniálisabb tagja, Goethe, majd egy századdal Lessing után, miután maga egy félszázadnál tovább (1775-1832) küzdött e problemával, a nagy feladatot végre megoldotta. Lessing óta (kinek F. Goethe faust röviden full. -darabja állítólag 1775. veszett el) a XVI. századi monda legismertebb feldolgozásai Németországban (majdnem mind drámává alakították a tragikus tárgyat): Goethe (1775 óta, töredéke megjelent 1790., a tragédia első része 1808., a II. rész 1832; az Ős-Faust, a darabnak az az alakja, melyet Weimarba magával hozott, csak 1887), Lenz Reinhold, Weidmann Pál (1775, kinek gyarló szinművét Engel Károly 1877. ujra kiadta, mert tévesen Lessing elveszett drámáját vélte benne felismerhetni), Müller a festő (1778); Klinger Miksa (regény 1791); Soden Gyula gróf (1797); Chamisso Adalbert (1803); Schink Frigyes (1804); Schöne Károly (1809, ugyanő irt egy folytatást Goethe darabjához, 1823); Klingemann Ágost (1815); Voss Gyula (1824); Grabbe Ker.