Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt. Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály költeményét! A merengőhöz - Vörösmarty Mihály - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Mi a véleményed A merengőhöz írásról? Írd meg kommentbe!
Ilyen Vörösmarty Mihály " A merengőhöz " című verse is, melynek első és tizenegyedik sora rendre felbukkan a mindennapokban. Nekem legutóbb egy céges csapaépítő vetélkedőn jött szembe az első sor, és vele együtt számtalan pillanat és hangulat emléke. Pillanatoké és hangulatoké, melyeket varázslatosan képez le szavakká és formál verssé a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. " Rendkívül régóta vágyom Albus Dumbledore merengőjére. Mennyire tökéletes lenne, ha csak úgy kivehetnénk az emlékeket, a gondolatok selyemfonalát a koponyánkból, amik aztán maguktól összeállnának egy kerek történetté. És akkor tudnánk, pontosan ismernénk azt a pillanatot, amikor még volt befolyásunk adott pillanatra. De persze akkor elfeledkeznénk a kézzelfogható, mindennapi apró boldogságról, mint egy meleg, tavaszi nap, vagy egy gyerek mosolya. Vörösmarty mihály merengőhöz. Folyton a teljes képet kutatnánk, értelmet keresnénk ott is, ahol nincs jelen más, csak az ösztönös élet. Jobb is így, figyeljünk inkább a jelenre, az "itt és most"-ra, ráérünk még később merengeni.
Hirdetés Jöjjön Vörösmarty Mihály: A merengőhöz verse. Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Sulinet Tudásbázis. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Szenvedélye azonban túlságosan erős volt, nem tudta legyűrni, így megvallotta barátjának, Bajzának, hogy mit érez Laura iránt. Az elképedt lány sógorától tudta meg, hogy a híres költő, ez a "nagy ember" nem atyai barátsággal viseltetik iránta, hanem félénk, bátortalan szerelemmel, és egy tüzes fiatalember hevességével esdekel viszonzásért. Nem nehéz elképzelni, mi játszódhatott le Laura lelkében. Az ország első költőjének szerelmi ostroma meglehetősen zavarba ejtette az amúgy is tartózkodó lányt, aki hosszan halogatta a válaszadást. A kortársak visszaemlékezései alapján úgy tűnik, Laura tisztában volt vele, hogy mekkora megtiszteltetés érte, ugyanakkor nem volt biztos abban, hogy boldoggá tudná-e tenni a hozzá képest idős férfit, és abban még kevésbé volt biztos, hogy ő maga boldog lenne-e mellette. Minden jel arra mutat, hogy kezdetben egészen biztosan nem érzett szerelmet Vörösmarty iránt. Vörösmarty Mihály verse - A merengőhöz. Tudjuk, hogy váratlanul érte és megriasztotta a költő rajongó szenvedélye. Közös barátaik általános elképedéssel és udvarias csodálkozással fogadták a lánykérés hírét.
A merengőhöz az egyik legszebb magyar szerelmes vers. 1843-ban íródott, Vörösmarty menyasszonyi ajándékul vitte Laurának a lány lakhelyére, a Komárom megyei Csepre. A költő 43 éves volt a házasság idején, Laura 20, és a lány tétovázott, igent mondjon-e, mert Vörösmarty sokkal idősebb volt nála és az anyagi helyzete sem volt rózsás. A költő már-már örökre lemondott a szerelemről, mint arról Késő vágy című verse tanúskodik, de aztán megismerte Laurát. Olyan hevesen ostromolta a lányt (többek közt olyan versekkel bizonyítva szerelmét, mint pl. az Ábránd), hogy végül megszerezte beleegyezését. Ez azonban nem jelentett viszontszerelmet (akkoriban a házasságokat amúgy sem szerelemből kötötték). Ezért a vers nem a boldog, hanem a bánatosan tűnődő menyasszonyhoz szól. A merengőhöz Laurának Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt. 1843. február vége – március eleje
Laurának szól, de közben el is szakad a konkrét szituációtól, ezt abból is látni fogjuk, hogy nem minden sora illik rá pontosan a lány helyzetére. Valójában nem lehetünk egészen biztosak abban, hogy a vers tényleg Laurához szól, és nem saját magát figyelmezteti vele Vörösmarty. A vers igazi értéke nem a bölcseleti mélységében van, hiszen ezen a téren nem mond újdonságokat. Szubjektív gondolatokból kiindulva objektív igazságokhoz érkezik el, máskor pedig elvont tételeket helyez át nagyon is személyes szférába. Mérlegre kerül a végtelenség és a végesség, az elérhetetlen és az elérhető viszonya, az álom fölénye a valósággal szemben, a képzeletbelinek a fölénye az itteni, mostani, konkrét eseményekkel szemben. A lényeg azonban nem ez. A versnek elsősorban érzelmi mondanivalója van: Vörösmarty egy szerelmi vallomást öltöztet a boldogságról való bölcselkedés köntösébe. A merengőhöz szerkezete, verselése, nyelve, költői eszközei A költő nem tagolta a verset strófákra, egyetlen szövegtestből áll a költemény (tömb).
1 látogató az elmúlt 5 percben, 61 a mai nap
További oldalaink Hasznos linkek Adatkezelési tájékoztató Impresszum Médiaajánlat Kapcsolat Iratkozzon fel hírlevelünkre! Elfogadom a felhasználási feltételeket * © 2022 Minden jog fentartva. A KIADÓJA A MAGYAR TURIZMUS MÉDIA KFT.
Friss tartalmainkból Viharvadászós műhelytitkok Ilyen amikor a tornádó már bontja a házat fejed felől (videó) Golflabdányi jég törte be az autók szélvédőit Floridában F1 2022: Fog-e esni az eső az Ausztrál Nagydíj hétvégéjén? Legnézettebb kameráink Népszerű kamera Mátraszentistván - Síiskola Mátraszentistván Legfrissebb képeinkből
Aranypart: Siófok - Hotel Lidó Siófok Aranypart: Siófok - belváros Újhely: Siófok - Vitorláskikötő Aranypart: Siófok - Füred felé Aranypart: Siófok Fürdőtelep: Zamárdi - Hethland Üdülő Zamárdi Kőhegy: Zamárdi Zamárdi › North-West: Somogy - Kőhegyi Kilátó Kőhegy: Zamárdi - Balázs Bisztró Alsóörs › South-West: Alsóörsi strand További időjárási adatok