Karrierjéről Máté azt mondta, hogy már "huszonvalahány" éve mindig megmondják neki, hogy mikor van edzése, hova utazzon, így nem a magam ura. A pályafutása után valami olyan dologgal szeretne foglalkozni, ahol ő oszthatja be, hogy mit csinál. Azt gondolja, hogy az edzősködés például nem ilyen munka, de ki tudja, lehet, hogy négy-öt év múlva mégis át akarja majd adni tapasztalatát a fiataloknak. Nem tudja még igazán, mihez kezdjen, de a fiatalok felkutatása, sportigazgatóskodás mind hozzá passzoló munkakörök lennének. Hírlevél feliratkozás Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Sült süllő hozta össze Ramónával Lékai Mátét - Blikk. Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat! Feliratkozom a hírlevélre
Megváltozik minden, már nem ketten vagytok, hogy csak úgy összebújtok, megnéztek egy romantikus filmet, elutaztok két napra, még keményebb meló, hogy a kapcsolat megőrizze a varázsát. MÁTÉ: Az biztos, hogy a gyereknevelés nem egy egyszerű történet, de a világ leggyönyörűbb és legjobb dolga, de igen én is azt gondolom a gyerekvállalás óriási felelősség. Nem értek egyet azokkal, akik azért vállalnak gyereket, hogy megmentsék a kapcsolatukat. Nálunk szerencsére nem erről volt szó. Óriási szerelemben élünk és boldogok vagyunk hogy van egy közös gyermekünk. Hogy tudtok egymásra időt szakítani? RAMI: Néha feszegetjük a határokat, de mindig szakítunk rá időt, hogy legyenek kettesben töltött pillanataink. Lékai máté kiss ramóna meztelen. Ilyenkor Noét a nagyszülőkre bízzuk, mi pedig megpróbáljuk 48 óra alatt megváltani a világot, abból az első 24 órában csak alszunk. MÁTÉ: Nyilván most a vírus ideje alatt még nehezebb programokat szervezni, de mindenképp szükség van rá, hogy időnként kettesben legyünk, persze egy ponton mindig szóba jön Noé, vajon mit csinálhat, majd fotókat, videókat követelünk a nagyszülőktől.
Lékai-Kiss Ramóna nem mindennapi szerelmes fotókat posztolt Valentin-nap. Olyan képeket válogatott, amiket ritkán láthatunk az Instagram tökéletes, szétszűrőzött és photoshopolt világában. A TV2 műsorvezetője olyan felvételeket tett ki, amiken bolondoznak, életük egy-egy örömteli pillanatát örökítették meg. Lékai-Kiss Ramóna és férje Valentin-nap "Boldog szerelem napot kívánok @lekaimate ezzel a pár kedves képpel. #remelemorokkonorokke" - írta Kiss Ramóna a fotókhoz. "Rólam még ezek is jobb képek, mint ahogy most kinézek. Lékai Máté és Kiss Ramóna szerelme - nlc.hu. Szeretlek @ramona_kiss" - reagált a magyar férfi-kézilabdaválogatott játékosa. A cikk az ajánló után folytatódik Szily Nóra vendége ezúttal Dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus lesz, akivel azokra a nehéz kérdésekre keresik a válaszokat, hogy milyen tényezők állhatnak az érzelmi evés hátterében. Az ezzel kapcsolatos hiányokról és a lehetséges megoldásokról is beszélgetnek: hogyan birkózhatunk meg ezekkel a sokakat érintő problémával? Többek között ezekre is választ kapunk majd az áprilisi Femina Klub estjén.
Ilyen az, hogy a római simplicitású kő helyett piramis kell. - (Csokonainak piramis! S miért? s milyen? két ölnyi magasságú-e? ) - Ilyen az, hogy nem jó a hamvai, mert ma nem égetnek. Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez : hungarianliterature. Ilyen, hogy az első sor a harmadik személyben, az utolsó az elsőben mondatik. - (De hát ha a mottó nemcsak más személyben, hanem más nyelven is mondatnék? ) - Debrecennek tetszeni veszedelmes dolog! - - Első jelentésemben (Magyar Kurir, 1805. febr. XV. sz. ) képét festettem volt Csokonainak, s a Debrecenen kívül lakók azt ítélték felőle, hogy sem igazabb, sem kedvezőbb képet nem festhettem: Debrecen ellenben ott is döfést talált.
Jó író az is, aki az élményt, ezt a nagy semmit, úgy éli meg, mint az élő ember a valóságos élményt; de a nagy író, a zseni csak az, aki az irodalmi élményt meg tudja életni az olvasójával. Ignotus írta egyszer, hogy már nem fiatal ember, nem fél semmitől és le meri írni, hogy csak a zseninek van létjogosultsága, a tehetségnek nem. Ez a vérengző igazság fájdalmas, szükséges, nagy igazság. A szerencse csak az, hogy az élet - az irodalmi élet csakúgy, mint a másik - automatikusan födi be hamuval és porral a tucatélményt, a tucatembert, a tucatkönyvet és a tucatéletet. A zseni, a zseni... ki találkozott már, úgy értem, szemtől szembe, ki találkozott közülünk vele? Milyen az arca, milyenek a kezei? Van-e atmoszférája, amit megérez, aki körébe lép, erő áramlik-e belőle, ami gyógyít és megüt, ha a kezét fogod? Még nem találkoztam zsenivel. De néha megütött valami, és néha erőt éreztem, ami gyógyított: ha találkoztam, itt-ott, egy-két, nagyon ritka, tisztességes emberrel. Az egyik talán még író is volt közülük.
Ez az igazság, ez a kényszer az igazságra, a legbonyolultabb, legfájdalmasabb és legtitokzatosabb életfolyamat, az istenvággyal egyforma tétel akkordja a léleknek. Ez így leírva a Kolumbus tojásánál is banálisabban egyszerű. Kívülről felfogni, vagy méltányolni nem is lehet, mindenkinek a maga bőrén kell egyszer eljutni idáig. Az író legyen egyszer és igaz. Ne másszon a falra, és ne riszálja magát, mint egy utcai leány, ne szolgáljon ki semmilyen ízlést, ne kínálkozzon föl senkinek, amikor ír. Az "egyénisége"? Az "ő hangja", amit ezer közül is meg lehet ismerni? Hunyja be a szemét, felejtsen el mindent, amit valaha is olvasott (csak a cafrangot és az idegent fogja elfelejteni, mert ami rokon és vér az ő véréből, az már úgyis benne van, s az jól van úgy), s figyeljen önmagába, és meg fogja találni a hangját, ami az övé, csak az övé, és meg lehet ismerni ezer közül is. Ha igazán író, nem is tévesztheti el soha a maga hangját. Nem hiszem, hogy az emberek jó írói valaha is sokáig kínlódtak volna, míg "megtalálták magukat", hogy egy igazán nagy írónak technikai megoldási problémái akadnának huzamosabb ideig az első fejlődésen túl.