Számunkra evangéliumi kötelesség, hogy gondjukat viseljük – hiszen ők a mi gazdagságunk –, és nemcsak úgy, hogy kenyeret adunk nekik, hanem úgy is, hogy megtörjük velük Isten igéjének kenyerét, amelynek ők a legtermészetesebb címzettjei. Szeretni a szegényt azt jelenti, hogy harcolunk a szegénység minden formája ellen, legyen az lelki vagy anyagi. Jó tesz nekünk, ha odalépünk ahhoz, aki legszegényebb közülünk; ez megérinti majd életünket. Emlékeztet majd arra, ami valóban számít: szeretni Istent és a felebarátot. Egyedül ez marad meg örökre, minden más elmúlik. Amit szeretetbe fektetünk, az megmarad, a többi elenyészik. A 72 nyelven beszélő zseni pap és a magyar női bajnok: ők a legnagyobb poliglott hírességek - Dívány. Ma feltehetjük magunknak a kérdést: "Mi az, ami számít nekem az életben, mibe fektetek be? " Az elmúló gazdagságba, amelyből sosem elég a világnak, vagy Isten gazdagságba, amely örök életet ad? Választanunk kell: azért élünk, hogy birtokoljunk a földön, vagy hogy adjunk, s így elnyerjük a mennyet?! Mert a menny szempontjából nem az számít, ki mennyit birtokol, hanem az, ki mennyit ad, és "aki magának gyűjt kincseket, nem Isten mértéke szerint gazdagodik" (Lk 12, 21).
"Uram, Jézus, tekints a gyerekekre, áldd meg és védd meg őket. Ők a felnőttek arroganciájának áldozatai" – Ferenc pápa ezekkel a szavakkal imádkozott a több ezer ukrán gyermekért, "akik a bombázások közepette élnek, nincs mit enniük, vagy mindent maguk mögött hagyva menekülni kényszerülnek otthonukból". A pápa imája előtt arra kérte a La Zolla intézet tanulóit, hogy gondoljanak arra "a sok fiúra és lányra, akik háborúban élnek, és szenvednek miatta". "Előttetek áll a jövő, a békés társadalomban való felnőtté válás biztonsága. Ezzel szemben ezeknek a gyerekeknek és kisbabáknak menekülniük kell a bombák elől, abban a hidegben, ami odakint van" – mutatott rá Ferenc pápa. A papa és ők en. Mielőtt imádkozott az ukrajnai gyermekekért a La Zolla intézet tanáraival, diákjaival és hozzátartozóikkal együtt, Ferenc pápa a nemzedékek közötti, különösen a fiatalok és nagyszüleik közötti szoros kapcsolat fontosságáról elmélkedett az időskorról szóló katekézissorozata és a Globális nevelési egyezmény összefüggésében.
Michael Czerny bíboros, a Szentszék Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumának prefektusa pápai különmegbízottként találkozott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel a karmelita Kolostorban, 2022. március 9. (Fotó: Érszegi Márk A. ) A 4. század óta tanúi lehetünk a pápa képviselői, azaz követei működésének, és az idők folyamán különböző fajtájuk alakult ki, részben alkalmazkodva a nemzetközi kapcsolatok alakulásához. A pápa "rendes" követei manapság az apostoli nunciusok. Ők számítanak a Szentszék (tehát nem a Vatikánvárosi Állam) nagyköveteinek az egyes országokban. Annyiban más, mondhatni több a nunciusok feladata, mint a világi nagyköveteké, hogy a klasszikus diplomáciai feladatkör mellett egyházi küldetéssel is bírnak: az egyetemes egyház fejét képviselik az adott ország katolikus egyházánál. Megszólalt Ferenc pápa: csak ők állíthatják meg a közelgő klíma-katasztrófát?. Minthogy püspökökről, sőt, címzetes érsekekről van szó, a küldetésük lelkipásztorinak is tekintendő, és valóban, a nunciusok ilyen minőségükben is számos meghívást kapnak országszerte. Amikor egy adott országban éppen nincsen nuncius (mint jelenleg Budapesten, Michael A. Blume nuncius nyugdíjba vonulása miatt), akkor a nunciatúrát ideiglenes ügyvivőként irányítja a nunciatúra második embere, aki általában tanácsosi vagy titkári ranggal bír, s ebben hasonlít más nagykövetségek diplomatáira.
A kötődés fogalma A kötődést Bowlby ösztönalapú viselkedéses mintázatnak írta le, amelynek biológiai funkciója a biztonság és a védelem biztosítása. Meghatározása szerint az ember egy úgynevezett bioszociális ösztönnel születik, ami arra készteti a csecsemőt, hogy az őt gondozó személlyel szoros kapcsolatot alakítson ki. A fenyegető veszélyforrások ellen, csak ez a szoros kapcsolat jelent a kötődő gyermek számára megoldás, így a normális fejlődéshez elengedhetetlen fontosságú a tartós közelség fenntartása. A kötődés olyan erős érzelmi kötelék, amit bizonyos személyek felé érzel az életed során. A legalapvetőbb kötődést az édesanyád, édesapád adja, akikhez szilárd bázisként, bármikor visszatérhetsz. Ez a tudat kiegyensúlyozottá, boldoggá tesz. Ha sikerül biztonságosan kötődni, akkor nagy valószínűséggel válhatsz magabiztos felnőtté. Viszont, ha gyerekkorodban az egyik, vagy mindkét szülő elhagyott, akkor esélyes, hogy az elhagyatottság sémáját építed fel. Kötődési problémák Ambivalens kötődés - ebben az esetben a gyerekek vágynak az anyjukra, de nem bíznak benne eléggé, mert az nem jelent biztos hátteret a számukra.
A személy szeretne mély kapcsolatokat kialakítani, de gyakran érzi úgy, hogy társa nem viszonozza ezt a fajta kötődést. Közeli kapcsolatok nélkül nem érzi jól magát, ugyanakkor fél attól, hogy mások nem értékelik ugyanannyira, mint ő őket. Gyakran válna társfüggővé. 3. Elutasító (pozitív énkép + magas elkerülés) A személy pozitív viszonyban van önmagával, magabiztos, így közeli kapcsolatok nélkül is jól érzi magát. Fontos számára a függetlenség, a teljesítmény, és az önállóság, emiatt nem engedi magához olyan közel az embereket. Gyakran tűnhet bizalmatlannak. 4. Félelemteli (negatív énkép + magas elkerülés) Ez a személy negatív képet ápol magáról és a társáról is. Kényelmetlen számára a közelség, nehezen szavaz bizalmat másoknak, és aggódik a lehetséges sérülések miatt. Fontos számára, hogy elismerjék, ezért a rendszeres visszajelzések növelhetik az (ön)bizalmát. Amennyiben nem sikerül megküzdeni félelmeivel, eluralhatja a magányosság érzése. Természetesen számos más megközelítés is létezik a felnőttkori kötődés területén és folyamatosan zajlanak a kutatások, melyek újabb irányokkal színesíthetik az elméletet.
Vagyis a mentalizáció mentalizációt eredményez. Egy jól mentalizáló szülő gyermeke feltehetően maga is elmetudatos lesz a későbbiekben. Meins és munkatársai (2001) longitudinális vizsgálatuk során igyekeztek feltérképezni, hogy a mentalizációs képesség hogyan fejlődik a kötődési kapcsolatban. Az anyai elmetudatosságot figyelték meg az anya interakcióiban, miközben ő a 6 hónapos kisgyermekével játszott. A longitudinális kutatás során az olyan anyai megszólalásokat rögzítették, amelyek a gyermek elméjére utaltak. "Jaj drágám pisis a pelenkád! Szeretnéd, hogy kicseréljem? ". Valamint fontos szempont volt az is, hogy ezek a megjegyzések kontingensek is legyenek a gyermek viselkedése szempontjából. Vagyis jelen példánk mentén tovább gondolkodva, tényleg mutatott olyan jelzéseket a kisgyermek, amiből arra következtethetett az édesanyja, hogy zavarja őt a koszos pelenkája. Ez mutatja leginkább, hogy az anya elméjében a gyermeke mentális állapotait reprezentálja. Tanulmányuk legfontosabb eredménye az volt, hogy a gyermek 6 hónapos korában mért anyai elmetudatosság sikeresen bejósolta a 12 hónapos korban vizsgált biztonságos kötődés mértékét.
Bevezettek egy negyedik kategóriát is azoknak a gyerekeknek a leírására, akik egyik előbb felsorolt csoportba sem illettek. Ez a zavart kötődésűek csoportja. Jellemző rájuk az ellentmondásos viselkedés. Néhányan –gondosan ügyelve arra, hogy ne nézzenek rá – anyjuk felé indulnak, és amikor odaérnek hozzá, riadtan sarkon fordulnak; vagy miután leültek, elkezdenek sírni. Mások dezorientáltnak, érzelem nélkülinek vagy lehangoltak tűnnek. Felhasznált szakirodalom Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 363–406.
A most következő galériában az elmúlt évtizedek népszerű hazai randihelyszíneit mutatjuk! Kattintson a képre, hogy lássa az egykori kedvenc randevúhelyszíneket, és a lencsevégre kapott romantikus pillanatokat! Forrás: Fortepan/Urbán Tamás Habár az elmúlt évek újdonsült technológia vívmányai és társkereső platformjai már kibertereket is nyitottak az ismerkedéshez, mégsem sikerült teljesen helyettesíteniük a romantikus sétákat a természetben, vagy a hangulatos vacsorákat, amelyek még ma is a szerelmesek kedvenc programjai közé tartoznak Valentin-napon.
A biztonságos kötődés adja meg azokat a kapcsolati feltételeket, amelyek pedig elősegítik a mentalizáló interakciókat. Ez az összefüggés azonban fordítva is igaz. A megfelelő időben és megfelelő módon érkező szülői mentalizáló válaszok hozzájárulnak az érzelemszabályozás kifejlődéséhez, ami pedig megszilárdítja a biztonságos érzelmi kapcsolatot. Összegezve tehát a szenzitív szülő egyrészt képes szenzitíven reagálni a gyermek testi és érzelmi szükségleteire, másrészt viszont annak mentális állapotaira is. Ez a készség leginkább az olyan interakciós helyzetekben érhető tetten, amikor a gyermek testi szükségletei kielégítettek, így pedig elindul felfedezni a világot, és a játéktevékenység által megismerni környezetét. A jó mentalizáló készséggel rendelkező szülő úgy kapcsolódik be a gyermeke tevékenységébe, hogy közben érti és értelmezi annak szándékait, igyekszik közösen tenni a gyermekkel a célok elérése érdekében, és úgy tudja támogatni a gyermek tevékenységét, hogy az örömet okozzon mindkét félnek.