Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy a tüdő fájdalom hát és mellkas érintésével is jelentkezhet. Ebben az esetben szintén a fájdalom mértékétől és javasolt lehet orvoshoz fordulni vagy mentőt is hívni. Annak ellenére, hogy ez a tünet akár könnyedén utalhat tüdőgyulladásra is, emellett szívinfarktusnak is lehet a jele, ezért ne habozzunk segítséget hívni. Most nézzük azokat az esetek, amikor nem feltétlenül kell azonnal segítséget hívni. A több napig tartó nem túl erős mellkasi és háti fájdalom akár mozgásszervi eredetű is lehet. A nyak és a háti gerinccel kapcsolatos betegségek változó erősségű és időtartamú fájdalmat okozhatnak. A láz mellett kialakuló köhögés, légzéssel összefüggő mellkasi fájdalom utalhat tüdő-, vagy mellhártyagyulladásra is. Ennek jele lehet még a hát közepén szúró fájdalom megjelenése is. Érdemes erre kiemelt hangsúly fektetni főleg abban az esetben ha nemrég gyógyultunk ki valamilyen betegségből. Elképzelhető ugyanis, hogy szövődménye maradt, mellyel ajánlott orvoshoz fordulni!
A légzéskor felerősödő, hátban érzett fájdalom mögött komoly okok húzódhatnak: fertőzéseket, sőt akár szívbetegségeket is jelezhet. Hátfájástól szinte mindenki szenved az élete egy bizonyos szakaszában, de nem ritka az sem, hogy valakinél évekig, sőt évtizedekig gondot okoz ez a panasz. Míg korábban nagyobb arányban érintette az idősebb korosztályt, a rengeteg ülést igénylő munkakörök elterjedésével a hát- és derékfájdalmak már egyre fiatalabb korosztályban gondot okoznak. A Medical News Today cikke kimondottan a lélegzetvételkor jelentkező hátfájás okait gyűjtötte össze. A mellkasi fájdalom olyan jelzés, amelynek mindenképpen ki kell deríteni az okát, hiszen gyakran kezelést igényel. Sokszor valamilyen szívbetegség áll a hátterében, előfordulhat azonban, hogy egészen máshonnan ered a panasz. Kattintson a részletekért! A lélegzetvételkor felerősödő hátfájdalom mögött több komoly betegség is állahat, ezért érdemes komolyan venni ezt a tünetet. Többek között az alábbi betegségek egyikét is jelezheti: Izomhúzódás A hát felső részében érezhető fájdalom többnyire izomhúzódás miatt alakul ki.
Az ilyen fájdalommal mindenképpen orvoshoz kell fordulni, mert a kiváltó ok lehet egyszerűen elmulasztható, de a fájdalom akár életveszélyes helyzetet is jelezhet. Ezek a leggyakoribb okok A filmekben rögtön kiszúrja még az avatatlan járókelő is, ha valaki az utcán szívinfarktus miatt csuklik össze, ám a valóságban nem mindig vannak ilyen színpadias tünetei. Ismerje meg a jeleket! A mellkasi fájdalom a leggyakrabban valamilyen szívbetegségre vezethető vissza, többek között például koronaér-szűkületre, szívrohamra vagy myocarditisre, pericarditisre (szívburokgyulladásra) is. A szívbetegségre utaló mellkasi fájdalom kisugározhat a karba, a vállba, a hátba vagy akár az állkapocsba is, a jellege nyomásra, szorításra emlékeztethet. A szívbetegséggel összefüggő fájdalmat anginának nevezik, és kiválthatja akár fokozott izgalom vagy érzelmi eredetű stressz is. A szívroham tünetei közé tartozik a mellkasi fájdalom mellett az izzadás, a hányinger, a gyengeség és a légzési nehézségek is. A mellkasban elhelyezkedő másik fontos szerv, a tüdő betegsége is okozhat mellkasi fájdalmat, például a mellhártyagyulladás vagy a tüdőgyulladás is.
Belégzés vs kilégzés Légzés a csere folyamata oxigén és szén-dioxid a test sejtjei és a külső környezet között. A légzőrendszer fiziológiája szerint a légzés folyamata két típusra osztható; sejtlégzés és külső légzés. A sejtlégzés magában foglalja az intracelluláris metabolikus folyamatokat a mitokondriumon belül. A külső légzés az oxigén és szén-dioxid cseréjének teljes folyamata a külső környezet és a test sejtjei között. A légzőrendszer azonban nem foglalja magában a légzés minden lépését, hanem csak a kezdeti lépésekben, beleértve a légzést is szellőzés gázok cseréje a tüdő és a vér. A többi lépést a keringési rendszer Ez magában foglalja az oxigén és szén-dioxid szállítását a tüdő és a szövetek között a vér útján, valamint a gázok diffúzióját a szisztémás kapillárisokon. A belégzés és a kilégzés a szellőzés (tüdőventiláció) folyamata, amely szabályozza a levegő mozgását a környezet és a alveolusok a tüdőben. Belégzés és kilégzés Belélegzés A belégzés egy aktív folyamat, amelynek során az ember a száján és az orrán keresztül levegőt vesz be a testbe, és a levegőt a tüdőbe nyomja.
A külső légzés a tüdőben - a kisvérkörben - végbemenő gázcsere. A belső légzés - a nagyvérkörben - a keringés útján jön létre, feladata a szövetek közti gázforgalom és oxigénszállítás. A külső légzésre a gázcsere, a belső légzésre a sejtlégzés kifejezést használjuk. A külső légzőmozgásokat a bordaközi izmok, valamint a rekeszizom teszi lehetővé. A belső légzés voltaképpen a testfolyadékok és a szövetek közötti gázcsere. A légzéssel felvett oxigén teszi lehetővé a sejtekben végbemenő biológiai oxidációt. A légzés mellkasunk térfogatváltozásával jár A be- és kilégzés a mellkas térfogatának változásával jár. A belégzés aktív folyamat, a mellkas térfogatának növekedése a légzőizmok összehúzódásának a következménye. A kilégzés passzív folyamat. A belégző izmok ellazulását követően a mellkas térfogata - rugalmassága révén - csökken. Kilégzéskor a mellkas izmai és a rekeszizom elernyednek, a mellkas lesüllyed, a tüdő összehúzódik, és kipréseli a levegőt. Erőltetett kilégzés esetén a kilégzőizmok munkája is elősegíti a mellkastérfogat csökkenését.
A légzés idegi szabályozása A be- és kilégzés szabályozását a nyúltvelőben lévő légzőközpont végzi. Innen kiinduló ingerület a gerincvelői motoros idegeken keresztül a légzőizmok összehúzódását váltja ki. A belégzés állapota azonban a légzőközpontban a nervus vagus és felső agyi központok felől gátlást eredményez, a további ingerületátadás megszűnik, a belégzőizmok ellazulnak. A légzés kémiai szabályozása A légvételek kiváltója a vér széndioxid nyomásának emelkedése. A légzőközpont, a széndioxid emelkedésének érzékelésekor növeli a belégzéseket, míg csökkenés esetén nem ad ingerületet a belégzésre, szünetet tart (apnoe). A légzés mechanikája Kilégzés: mellüreg szűkül ( bordák süllyednek, a rekesz felemelkedik), a mellhártya lemezei egymáshoz közelednek, a mellüregi szívóhatás csökken, a tüdőt kifeszítő erő csökken, a rugalmasságánál fogva összehúzódik. Belégzés: a belégzőizmok folytán a mellüreg tágul, ennek következményeként a mellhártya lemezei egymástól távolodnak, növekszik a mellüregi szívóhatás.
Amennyiben embernek 8 óránál tartósabban 100% oxigént adnak, akkor légúti izgalom alakul ki, amely végül tüdőkárosodáshoz vezet. A légkörinél magasabb nyomáson alkalmazott 100% oxigén adása meggyorsítja a tüdőkárosodás kialakulását. A vér szén-dioxid-koncentrációjának emelkedése szintén toxikus, zavartság, végső soron kóma, légzésleállás és halál következik be. Légutak elzáródásakor vagy vízbe fulladáskor akut oxigénhiány és szén-dioxid-szint emelkedés alakul ki, ami nagyon erőteljesen serkenti a légzést. Ezek az erőltetett légvételek végül abbamaradnak, a vérnyomás esik, a szív lelassul és megáll. A vér csökkent szén-dioxid-szintje általában erőltetett légzés eredménye, amelyet légzéskimaradás követ. Ezután néhány felületes légvétel következik, majd ismét légzéskimaradás. Ezek a ciklusok eltartanak addig, amíg a normális légzés visszaáll. Nyugalmi és terheléses légzés Minél erőteljesebb az izomműködés, annál több levegő jut a tüdőbe. Nyugalomban a belégzés aktív, a kilégzés passzív folyamat, de terheléskor a kilégzés fokozódása a kilégzőizmok bekapcsolódását is eredményezi.
A tüdő követi a mellkas mozgását, így az is bedomborodik, benne a nyomás nő, a benti nagyobb nyomású levegő a légcsövön keresztül a külvilágba áramlik. Az orr szerepe a légzésben Kívülről bőr, belülről nyálkahártya borítja. Belső felületen csillós hengerhám. Melegíti, nedvesíti, tisztítja a beáramló levegőt. A vitálkapacitás Vitálkapacitásnak nevezzük az erőltetett kilégzés utáni erőltetetten belélegzett levegő térfogatát, illetve az erőltetett belégzés utáni erőltetett kilégzés levegőtérfogatát. Normális értéke 4-5, 5 dm 3, de mennyisége a sporttal növekszik, a nőknek alacsonyabb a férfiaknál. A vitálkapacitást spirométerrel lehet mérni. A hangképzés vagy fonáció A hangképzés szerve a gége, mely során az emberi fül számára hallható rezgésszámú hangokat képez. A hangképzés kilégzéshez kötött, a kilélegzett levegő hatására a hangszalagok rezgésbe jönnek, ezek megrezegtetik a levegőt, ez a hang. A hangszalagok a pajzsporcról erednek és a kannaporcon tapadnak meg. A hangrést a gége harántcsíkolt izami a kannaporcok mozgatásával tudják szűkíteni, tágítani.