Az OTP Bank számos fejlesztése közül az idei év egyik legjelentősebb innovációja az új internet- és mobilbank, illetve az ezekhez kapcsolódó digitális szolgáltatási szerződés bevezetése. A hitelintézet az új platformok használata során olyan digitális élményt nyújt ügyfeleinek, amelynek során úgy érezhetik, az egész bank ott van a kezük ügyében. Az új digitális szolgáltatási szerződés első lépésben minden meglévő, OTPdirekt szerződéssel rendelkező lakossági ügyfelük számára érhető el - olvasható a pénzintézet közleményében. Az OTP Bank, Magyarország egyik meghatározó lakossági hitelintézete számára kiemelt jelentőségű, hogy online megoldásai a személyes bankfióki kiszolgáláshoz hasonló, széleskörű funkcionalitást és ügyfélélményt biztosítsanak. Ennek jegyében a bank megújította internet- és mobilbank szolgáltatásait. Otp internetbank igénylés euro. A lakossági OTPdirekt elektronikus szolgáltatást fokozatosan kiváltja az új digitális szolgáltatási szerződés, amelynek keretében számtalan új funkció könnyíti meg a bankolást a hitelintézet ügyfelei számára.
A Mastercard éves*, 1900 megkérdezett bevonásával készült felmérése rámutatott, hogy 2018 és 2020 között 29 százalékról 56 százalékra bővült a mobilbanki felhasználók aránya a bankkártya birtokosok között. Természetesen ennek alapfeltétele az okostelefon penetráció, amely ugyanebben az időszakban 83 százalékról 95 százalékra emelkedett. A folyamatosan bővülő ügyfélkör, és a digitális bankolás egyre gyakoribb használata új ügyféligényeket is hozott. Ezeket felismerve az OTP Bank teljesen megújította lakossági internetbanki szolgáltatását és mobilalkalmazását, amelyek a sikeres tesztidőszakot követően jelenleg már valamennyi, OTPdirekt internetbanki szolgáltatási szerződéssel rendelkező ügyfél számára elérhetőek. Hitelkártya igénylés – lépésről lépésre | Bank360. "Amikor elkezdtük az internet- és mobilbanki szolgáltatásaink megújítását, nem egy egyszerű ráncfelvarrást terveztünk, hanem teljesen új alapokra helyeztük az ügyfeleinkkel való kapcsolattartást. Ezt azért vállaltuk fel, hogy a digitális felületeinken is ugyanazt a teljeskörű szolgáltatást nyújtsuk ügyfeleinknek, amelyet a bankfiókjainkban már megszokhattak.
1916 A többi Litánia című vers listáját itt találod. Te édes-kedves társam, Miféle szerződés ez? Micsoda Isten írta, Mikor szívünkbe írta? Én puha, fehér párnám, Min nem nyughattam eddig. Lelkem szép muzsikája, Mit nem hallottam eddig. Bölcseséggel írott könyv, Mostanig nem tanultam. Én friss-jó egészségem; Mily soká beteg voltam! Én reggeli harangszóm, Szép napos délutánom, Szelíd, esteli lámpám, Sűrű csillagos éjem. - Ó, éjem, égem, kékem, Te kedves kedvességem! Csobogó, teli korsóm, Friss, hajnali harangszóm, Csendes, nyugalmas álmom, Napfényes délutánom! "Szerelem" - ezt már írtuk, Prózába, versbe sírtuk. Szerelem; - olcsó szó ez! Szerelem! - így ne hívjuk! Apám vagy és fiam vagy, A mátkám és a bátyám, - Kicsiny, fészkes madárkám, Ideál; szent komoly, nagy, - Pajtásom, kedvesem vagy! Edgar Allan Poe – Wikidézet. Hittel és emberséggel Első te, kit válallak, Kit szívvel, szóval vallak És álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, Kiért tán ölni tudnék. Micsoda Isten írta?
Mint aki bízik s mit se kérd, Hívőn vetette rám szemét... Ember szerelme! Földi részünk Mindabból, miért égre nézünk! Lelkünk úgy kíván, mint esőt Szirokkótól szikkadt mezők. Nélküled, áldó Hatalom, A szív is csak kopár vadon. Eszme! ki különös zenét S vad, ős szépséget hintve szét, Szállsz életünkre, ég veled! A Földért elcseréltelek... Hazatértem, s nem volt hazám, Mi azzá tette, mind oda! Mohos kunyhómnak ajtaján Egy ismerős hang, - jaj! - noha Halkan léptem, küszöb alól Fölsírt. No, hát mutass, Pokol Szívet izzó tűzágyadon, Mit alázat mélyebbre von, S benne gyötrőbb a fájdalom! ( Kardos Pál) -nak (részlet) Lányos szemérem volt talán Arcod parázsa, meglehet, De tőle forróbb lett a láng, Forróbban marta szívemet, Mert nászod napján láttalak, S mert láttam bús arcod bús tüzét - Pedig a boldog ég alatt Minden szerelmes volt beléd. Litánia (Kaffka Margit) – Wikiforrás. ( Kardos László) Holtak szelleme Ha majd bús hantok közt borong Lelked, komor magánya kong, S a földön ember nem akad Fürkészni fájó titkodat. Magányod tűrd el csendesen Hisz nem vagy ott sem elhagyott.
Kit megcsapott már ama nagy Szellemvihar, az őserő: A földnek immár halva az, Érdekfonált nem szőhet ő. Ne bízzatok semmit se rá, Mert nem való már semmire! Ki ama nagy fényt láthatá, Ah, nem való már ő ide! Útját szegi minden göröngy, A vad üzemzaj bántja őt, Előtte gúnyos képet ölt Az emberélet és a föld. Az emberarc rémkép neki, Sötét világ sötét jegye, Szabad, nagy lelkét égeti A szolgaságnak bélyege, Az örök árnyat látja ő Borongani az arcokon; Keblére kit vonhatna hőn, Nincs egy barát, nincs egy rokon. Kerülnötök jó messzire Az örök álmot álmodót; S ha hozzátok hatol hire, Keressétek, mi rajta folt! Hely – Wikiszótár. Végetlen-végekig minek Vele merészen szállnotok? Az út rideg, a táj hideg, Vészszárnya merre elrobog. Irdatlan óriás csupán, Esetlen nagyság, semmi más: Hogy létre hozta őt, csupán A vak Természet volt hibás! Merész szemével mit kutat A csillagok fénymezsgyején? A szent "arany középutat" Megvetve merre, hova mén? Hisz nem való ő semmire! Az örök Szépséget magát Saját szemével látta ő: S annak, ki egyszer égbe járt, A földi lét nem tűrhető.
Tépd ki szívemből rút csőröd, s hordd el irhád, csúf madár! " És a holló el nem röppen, csak ül ottan, csak ül ott fenn. Pallasz sápadt mellszobrán, pont ajtóm felett, s egyre vár. Néha, mintha szenderegne, pilled tán a démon benne, De lámpám az árnyát egyre írja padlómra, be kár! S így lelkem, kit e rút árnyék ragacsa padlómba zár; Fel nem szállhat sohamár! ( Rossner Roberto hozzájárulása a közléshez) Felhasznált frorrás [ szerkesztés] Edgar Allan Poe összes költeményei. Franklin Könyvkiadó. (Évszám nélkül. ) Kosztolányi Dezső. Idegen költők. Összegyűjtött műfordítások. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1966 Külső hivatkozások [ szerkesztés]
Kik veled éltek odafenn, Körötted leng a sok halott - Légy nyugton, óvó szellemük Hatalma kísér mindenütt. Álom az álomban Állok viharzó part előtt, A tenger lihegve bőg. Kezemben emlékek, romok, Arany fövény, arany homok. - Nézem, hogy hullanak ezek A könnyű, semmi porszemek És könnyezek - és könnyezek! Ó Istenem! bárhogy fogom, A porba hull lágy homlokom! Ó Istenem! nem menekül Egy szem se a vizek elül? Hát minden-minden e világon Álomba ködlő furcsa álom? ( Kosztolányi Dezső) Az alvó Kék nyári éj, a hold kigyúl, állok alatta szótlanul. Ködöt lehel ki szája: ím körötte álmos pára ring s a csúcsra csöppen csöppre csöpp: lágyan csöpög a könnyű köd s lecsordul: zizzenő zene, a tág völgy megtelik vele. A síron ing a rozmaring; a hullámon liliom int; a rom morog, mozdulni rest, a ködpólyában pihegni kezd. A tó. sötét csillámú rét, mély szusszanása leng feléd, alszik: hiába költenéd. Álom ül minden Szép szívén. Vajjon te hol pihensz Irén. ( Képes Géza) F-nek Emléked ép úgy leng felém, Mint távol és mesés sziget Kavargó tenger közepén, Hol reng az óceán tömény Dühvel, de fönt a kék eget Fény űli folyton, tiszta fény A mosolygó sziget felett.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Madách Imre lírai költeményeinek tervezett gyűjteményes kiadása elé írta Útravaló verseimmel című versét. Bár a kötet végül sosem jelent meg, ez a mű fennmaradt. Utolsó szakaszára gyakran tekintenek életművének, így főművének, Az ember tragédiájának összefoglalásaként. Sokat, sokat értem már életemben, Tömérdek bút küldött reám az ég, De hála Isten! a sors éjjelében Ragyogó csillagom is volt elég. Érinte elválás, halálnak árnya, Majd újra édes emlék ringatott, S feláldozó rokon szívet talála Kietlenben a bús elhagyott. Hittem, kétkedtem, vágytam és lemondtam, Mosolygtam, sírtam, multon és jövőn, Tündérek játsztak vélem napsugárban, Kisértetekkel jártam sírmezőn. Sokan szerettek és sokat szerettem, Bántottak is, de szűmben nem maradt Fulánk. Baráti serleggel nevettem És más ha sírt, szememből könny fakadt. Láttam lezúgni nagy napok viharját, Dicsőség, börtön ismerős velem, Ha napsugár avagy villám futá át E szívet, elzengé azt énekem. Elzengte akaratlan mint madárka, Kit nem kérdünk, ha dall, mit éreze, Nem kérdik, az ősz búcsúzó avarja Miért halvány, piros vagy fekete.
Csak azt hallgatják, hódító-e hangja, Csak azt nézik, ragyog-é a levél, Ki gondol a madárra és a fára, Ki a költőre, hogy mi sorsban él? Ez a dicsőség! Óh hideg, hideg kép! Életrózsáinkból halálfüzér, Küzdtérre érte, óh, szívem sohsem lép, Mint a madár, az őszi lomb se kér. De jól esik tudnom, nem a sikamló, Út az utam, mely semmiségbe vész, És felsohajtnom, veszhet már a kagyló, A drága gyöngy, mely élni fog, ha kész. Óh, bár gyöngy lenne mindenik dalocskám, Fényt hintve arra, kit megénekel, Nézné írígyen a tömeg, csodálván A fényt, mit költő választottja lel. Csak ők tudják, kikhez dalom beszéle, Mit tűr a kagyló, mely gyöngyöt terem, Csak ők érezzék, - mig reng dalom fénye - Körülöttük zokogni szellemem. S ha nem lesz már, ki vélem sírt s örűle, Ha nem lesz már többé kit érdekel: Vajjon, hol e dalt ily módon elzengje, Min ment keresztűl a költő kebel; Akkor is ha egy-egy jobb kebelnek Szót kölcsönözni tudna énekem Valódi égi kéjt csak úgy lelendek, S örök ifjúság akkor jut nekem. Mert nem ha újat mond, ér szívhez a dal, Csak hogyha azt, mi benne szúnyadoz, Életre költi, vágyainkkal áthat, Mosolyt a kedvnek, búnak könnyt ha hoz.