A részletes keresésért kattints ide: Keresés
De szomjunk enyhíteni gyűlnek ecetes spongya fellegek. meredsz rám, Krisztus-éjszaka. Ki Téged lát, nem futhat e kendőnyi országból soha. "Mindent másképp szeretnék, Isten volnék sokakért, Ha nem fogna az iszap S ha önmagam: önmagam Lehetnék. " A. E. "Lelkem szabad. Fakó világban Repülhet, szállhat szabadon. Nem kötik már a régi vágyak, Romjain egy letűnt világnak Elzengtem utolsó dalom. E. "Az élet már adott sokat, Bódítót, furcsát és keserveset, De még valamit tartogat. " Ady Endre Ady Endre: Egy kevésnyi jóságért Ha van még Jó bennem, óh, uram, Kérlek és nem is szomoruan, Óh, mentsd meg belőlem. Hiszen annyi jósággal jövék, Ám lelkemnek szemérem-övét Letépte világod. Valamikor voltam örömöd, Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között, Nagy gyalázatomban. Most, hogy Bűn és Idő elszaladt: Úgy menjek el, mint kiben maradt Egy kevésnyi Jóság. Ady Endre: Párisban járt az ősz Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok.
Mi jut először eszünkbe Ady Endréről? Mesterien kidolgozott verssorai vagy szerelmei élete? A magyar irodalom egyik legfontosabb költőjének megítélésében mindkét témának jelentős szerep jutott. A Libri minden karácsonykor díszkötetbe rendezi egy-egy klasszikus szerző örök érvényű történeteit, idén egy kortárs írók által összeállított Ady Endre-antológiával lepi meg a könyvek szerelmeseit. Az Élő Ady – Ady-antológia kortárs költők válogatásában című kötet összefoglaló képet ad arról, hogy Ady mekkora hatással van jelenünkre. A verseskötet bizonyítja, hogy a költő gondolatai halála után egy évszázaddal sem avultak el, képesek megérinteni a 21. század olvasóit is. A kötetben szereplő verseket kortárs költők válogatták össze, mindegyikük azokat, amelyekhez valamilyen bensőséges kapcsolat fűzi – a versek között pedig feltűnnek személyes gondolataik és ajánlásaik is. Ezek kifejezetten ennek a kötetnek a kedvéért születtek, és kiderül belőlük, hogy a mai költők miben látják Ady életművének vonzó- vagy épp taszító erejét.
(A két szemem, ugye, milyen nagy? És nem ragyog és nem ragyog. ) Konganak az elhagyott termek, A bús falakról rámered Két nagy, sötét ablak a völgyre. (Ugye, milyen fáradt szemek? ) Örökös itt a lélekjárás, A kripta-illat és a köd. Árnyak suhognak a sötétben S elátkozott had nyöszörög. (Csak néha, titkos éji órán Gyúlnak ki e bús, nagy szemek. ) A fehér asszony jár a várban S az ablakokon kinevet. Ady Endre: A türelem bilincse Üzenem: Vedd magadra a türelemnek Rozsdás bilincsét S ha talán rossz a zár, Várj, míg megigazíthatom. Bilincsem voltál, Bilincsed voltam, Bilincs volt egész életünk, Szerelmünk és Napunk, Kikapóságunk és hűségünk, Csókunk, elernyedésünk, lángunk, Téves, sok esküvésünk, De jó bilincs volt, Derék béklyó S rabok voltunk volna mindétig, Ha nincs rabság és nincs bilincs. Vedd hát az utolsót, A legszerelmesebbet, A türelem bilincsét S várd, hogy mihamar Kegyetlenül lezárom. De várd, De akard a végső rabságot, Minden élet s öröm tetejét: A türelmet, Akarom, Üzenem. Ady Endre: Nem adom vissza Visszaadok én mindent, Ha visszaadni lehet.
Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az uton Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé S Párisból az Ősz kacagva szaladt. Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt. Ady Endre: Az ősz muzsikája Most is együtt a Csönd s a Lárma, Az Ősz csak bennünk változott, Ódon és nemes muzsikája, Ha van szép szív, ma is megleli. Színe, könnye, búja a régi, Nótái is a régiek, Tud altató szépet mesélni, De fölváj régi sebeket is. Szépek, akik ma élni mernek, Egy-egy feledő mosolyuk: Drága, élet-folytató gyermek S minden könnyük felébredt halott. Ady Endre: Sóhajtás hajnalban Óh, pírban fürdő Szépséges világ, Pihent testeknek Boldog, lomha kéje, Rejtelmes, fényes, Ezer puha fészkű, Gyönyörű város. Óh, szent hajnal-zengés: Élet szimfóniája, Csodálatos Élet, Be jó volna élni. Mennyi öröm zúg És mind a másé, Mennyi arany cseng Mennyi erő küzd Mennyi asszony van Mennyi új kéj zsong Mennyi szándék tör Mennyi minden van, Mennyi szép minden, Mennyi szent minden És mind a másé.
Ady Endre: A hajnalok madara Virágporos, tüzes, szent szárnyát Hiába verdesem, töröm, Nem akar elmaradni tőlem Az Öröm, az Öröm. Virágport szitál a lelkemre, Elkábít, mámorban ülök, Bús, vad tüzek serkennek bennem: Örülök, örülök. Fölécsapok. Töröm a szárnyát. Hess, hess. Óh, vidám hajnalok Madara, mit akarsz te tőlem? Meghalok, meghalok. Ő csak szitál. Mind tüzesebben Izznak az erek, idegek, Csak a verejtékem lesz egyre Hidegebb, hidegebb. Ady Endre: Márciusban A poézis hónapjáról Csengő rímmel verselek, Márciusnak krónikája Csengő-bongó vers lehet. Márciusnak krónikáját Meghatottan írom én, Márciusban minden zöldül, Fű, fa, virág, rét, remény. Márciusban kikelet hoz Fényt, sugárt, hevet, gyönyört, Márciusban gyártják a jó, Dupla márciusi sört. Márciusban öröm és kedv Árad szét a földtekén, Márciusban meggyengülnek Okos, józan emberek S nyakra-főre gyártják, írják A tavaszi verseket. Márciusban mindent megszáll A poézis és remény, Fű, fa, virág költemény. Ady Endre: Misztérium C sak az a mély és szent igazság, Amit magába rejt a lélek, Idétlen semmi, játszi hívság, Amit leírok, elbeszélek.
Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Hiszen Te vagy a Béke.