Felelsz vagy mersz? Társasjáték jellemzői: 2-6 fő részére Felnőtteknek ajánlott. Felelsz vagy mersz? Társasjáték tartalma: 1 db dobókocka 6 db bábu 1 db játéktábla 1 db játékszabály 1 db iránytű 1 csomag felelsz kártya 1 csomag mersz kártya. Mire számíthatsz, ha a Pindurpalota webshopban vásárolsz? Raktárkészletről szolgálunk ki, emiatt aznap összekészítjük a csomagodat! Gyors, akár másnapi kiszállítás GLS-sel! Házhozszállítás - 25. 990. - felett ingyenesen 10. 000. Felelsz vagy mersz? Családi kártyajáték vásárlás a Játékshopban. - feletti vásárlásnál ajándékot is választhatsz (Nem jár automatikusan)! 14 napos elállás Teljeskörű garanciális ügyintézés sorban állás nélkül! Több féle szállítási és fizetési mód: csomagpontok, házhozszállítás, csomagautomata Expressz előresorolást is kérhetsz 490. - forintért Biztonságos csomagolás, hogy a termék éppségben megérkezzen. Ha kérdésed van, vagy problémád, barátságos ügyfélszolgálatunk azonnal segíteni fogunk. Több ezer, egyedi termék raktárról! Legyen Ön az első, aki véleményt ír! Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ.
Egy interjúban nyilatkozott arról, miszerint nagyon kis költségvetés állt rendelkezésükre a film elkészítéséhez, viszont cserébe nagyobb rendezői szabadságot kapott. A szerepekre kiválasztott fiatal színészeket szerette volna a film kedvéért összekovácsolni, hiszen mégiscsak jó barátok a karaktereik, így kitalálta, hogy elküldi őket néhány napra Mexikóba, és minden főszereplő kezébe egy mobilt nyomott. Mindazon túl, hogy jobban megismerjék egymást, az volt a feladatuk, hogy rengeteg fotót és felvételt készítsenek magukról. A film nyitójelenete (ami egyébként tényleg jól sikerült) az ő felvételeikkel indul. Felelsz vagy mersz játékok. Pozitív érzésem a filmmel kapcsolatban körülbelül ennél a pontnál, és ennyiben ki is merül. A fiatal szereplőgárda ( Violett Beane, Tyler Posey, Sophia Taylor Ali, Aurora Perrineau és akkor így már mindenkit meg is említettem) egy ilyen típusú thrillerben hozza a rá osztott karaktersémákat. Van egy kicsapongó szőkénk, egy szende barnánk hatalmas Bambi szemekkel, akad lúzerünk, szépfiúnk, természetesen melegünk, nyilván piásunk, és persze egy bunkónk is.
A berlini fal ekkor még nem épült meg, de valami már készült A kommunista blokk országai közül először Kelet-Németországban tört ki zendülés a rendszer ellen: a berlini felkelés az építőmunkások sztrájkjával kezdődött és átterjedt az országra. A dátum 1953. A forrongásoknak a szovjet hatalom által bevezetett szükségállapot vetett véget, letartóztatások követték, több százra rúgott a halálos áldozatok száma. De mindössze két napig tartott a felkelés – viszont a három évvel későbbi budapesti események nyilván már ismerősnek hatottak a továbbra is forrongó, elégedetlen emberek között. És – ahogy az talán természetes is – elsősorban a fiatalság volt fogékony a jelekre: azok a fiatalok, akiket még nem tudott meghajlítani a rendszer, mert ekkor szembesültek először a lázadás lehetséges formáival. A néma forradalom erről szól. A fiatalságról És hogy minden nagy társadalmi változás tőlük indul: a gyerekektől, akik már (vagy még) nem a szülők szemével nézik, és nem az ő agyukkal gondolják végig a világ dolgait.
A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott A néma forradalom lebilincselő mozi, amely egészen új szemszögből mutatja be az 1956-os magyarországi forradalom hatásait – és egy kicsit mindazt, amit akkor a keleti blokk átélt. Forgalmazó: Vimeo On Demand Az oldalon közölt képek és videók forrása és tulajdonosa a forgalmazó: Vimeo On Demand; illetve a gyártó(k): Akzente Film und Fernsehproduktions, StudioCanal; az anyagok sajtóban való megjelenítéséhez a gyártó a forgalmazó közvetítésével adott engedélyt a Mozipremierek számára.
A néma forradalom egyszerre dolgoz fel egy rendkívül izgalmas történetet és ad hiteles képet a diktatúra természetéről. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Az utóbbi másfél évtizedben a német filmipar szüntelen profizmussal, magas színvonalon, a nemzetközi nézőközönség számára is könnyen befogadható módon viszi filmre huszadik századi történelmük kardinális pillanatait. Az olyan, máig népszerű filmek, mint A bukás – Hitler utolsó napjai (2004), A mások élete (2006), a Sophie Scholl (2005), vagy a Baader-Meinhof csoport (2008) nagyszabású, a közelmúlt eseményeivel szembenéző és azokat több aspektusból értelmezni próbáló projektek. Vezérmotívumaik a konok, egyéni meggyőződéseikért határozottan, akár életük kockáztatásával is kiálló hősök, a hatalommal szembeni ellenállás és a szabadság iránti mérhetetlen vágy. Lars Kraume aktuális munkái, az itthon két évvel ezelőtt bemutatott Az állam Fritz Bauer ellen (2015), valamint a legfrissebb, A néma forradalom (2018) motívumait és kivitelezését tekintve is könnyűszerrel illeszkedik a német film máig tartó, múltfeltáró irányzatához.
Jelenetek a filmből Lars Kraume filmje fiatalokról mesél, és nem titkolt szándéka, hogy elsősorban a hőseivel egyidős közönséget szólítsa meg. Nemcsak annak érdekében teszi ezt, hogy megmutasson nekik egy korábban szinte ismeretlen történelmi epizódot, hanem a könnyebb azonosulás érdekében alkotását a mai korra reflektáló áthallásokkal is tarkítja: az osztály tagjai rendre élesen ellentmondó hírekkel szembesülnek a forradalomról (az egyik oldalon Puskás halálát híresztelik, a másik szerint életben van, az egyik közvetítés szabadságharcosoknak tartja, a másik fasisztának bélyegzi a mártírokat), melyek igencsak elbizonytalanítják őket azok hitelességét illetően. Mindez ma, az internet világában, amikor több kimutatás szerint a tizenévesek a legnagyobb hírfogyasztók, különösképp időszerű. Kraume ugyanakkor nemcsak aktualizál, hanem voltaképpen tanít is, mindezt bosszantó manírok és hatásvadász elemek minimális alkalmazásával. Világosan bemutatja, mit tesz egy diktatórikus rendszer olyan állampolgárokkal, akik szabadon mernek gondolkodni és cselekedni.
Ráadásul az izgalmas történelmi tablónak induló filmben a második felére átveszi a hatalmat a zokogásba/ordítozásba torkolló dráma, ami egy kicsit tovább tompítja a sztori élét. Elhangzanak benne teljesen koridegen mondatok (pl. "De hát a homoszexuálisokkal borzalmasan bánnak a börtönben! "), és sokadszorra bizonyosodik be, hogy két óráig csak kivételes esetben szabad igényelni a nézők figyelmét, ez pedig nem az. Pedig a történet tényleg megfilmesítés után kiált, és a fő célkitűzését még a fenti hibák ellenére is végrehajtja azzal, hogy ábrázolni tudja az elnyomó államot, amely minden alulról szerveződő mozgalomra – legyen az mégoly jelentéktelen is – ellenségként tekint, az abszurditás határáig elmerészkedve. Lehet, ha nem Európa keleti felén nőttem volna fel, Fritz Lange művelődési miniszter személyes megjelenésekor azt mondanám, hogy azért ne túlozzunk már, így azonban pont ezt simán elhiszem, hogy még ő is belefolyt a sztoriba. A közeget egyébként is sikerrel ábrázolja a film, és Kraume külön hangsúlyt fektetett arra, hogy a felnőtt szereplőket lehetőleg a volt NDK-ból érkező színészek alakítsák: így a Theo apját játszó Ronald Zehrfeld, az igazgatót alakító Florian Lukas ( Good Bye, Lenin!
), és a kerületi iskolafelügyelő megszemélyesítője, Jördis Triebel (legutóbb a Dark ban és a Babilon Berlin ben is láthattuk), és ők hitelesek is. De igazából nem lehet panasz a főszerepet játszó fiatalokra sem, különösen a Theót játszó Leonard Scheicher emlékezetes (ő egy kicsit még a Megáll az idő Köves Dinijére is emlékeztet), Kurt ( Tom Gramenz) kevésbé kidolgozott figura, de ez a forgatókönyv hibája is. Nem vall szégyent a nálunk eddig csak a Fák jú, Tanár úr! filmekben látott Lena Klenke sem, mint ahogy a hithű kommunista diákot, Eriket játszó Jonas Dassler rel is egész biztosan fogunk még más filmekben találkozni. Nekünk, magyaroknak pedig ha kötelező nem is, de mindenképpen érdekes látni, milyen volt az, amikor tényleg rólunk beszélt a világ, ráadásul pozitív kontextusban. Amikor pedig a vonalas iskolaigazgató szájából elhangzik az általa tényleg komolyan felvetett "Na és a magyaroknak mégis milyen hasznuk volt ebből az egészből? " kérdés, akkor egy emberként nevetett fel a moziterem.