Az első versszakban és a második versszak első négy sorában a tavasz jelenik meg (,, Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. "). Ez a szakasz a reformkori bizakodásról, reménykedésről szól.,, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. " A virító tavaszban az emberek munkalázban égtek, dolgoztak, reméltek. A friss lendületet fejezi ki a következő sorok tőmondatai és cselekvő igéi:,, Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt" A második versszak kilencedik sorában új,, évszak" jön. Minden megváltozik, a korábbi vidámság, bizakodás eltűnik, mert,, a vész kitört". A tragédiát egy romantikus képpel teszi még szörnyűbbé:,, Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. " Minden érték, ami az első szakaszban megjelent, most elpusztul. Vörösmarty Mihály: Előszó (elemzés) - verselemzes.hu. Meghervadt az élet, az ég elsötétült, a városok elhamvadtak. Akusztikai hatások erősítik a képet:,, ordított a vész",,, népeknek átkai sóhajtank fel".
Érdekes ellentétje a műnek, hogy arról ír verset, hogy abbahagyja a versírást. A lant a költészet metaforája (,, Letészem a lantot"). A költő oly mértékben elkeseredett, hogy feladja azt, ami élete értelme volt; az írást. Az alkotás idő és értékszembesítő. Az értékes múltat és az értékvesztett jelent állítja szembe egymással. A refrénszerűen megismétlődő sorokban a lelke elveszett ifjúságát siratja. Vörörsmarty Mihály: Előszó elemzése - A verselemzés szempontjai - A cím magyarázata: Keletkezési ideje: A vers " időkerete": Felépítése (részletesen):. Ez a kérdésben megfogalmazott felkiáltás azt az érzetet kelti, mintha soha nem jönne vissza a korábbi frissesség és pezsgés, ez is a kiábrándultságot, a végső kétségbeesést jelzi. Az első és utolsó versszak ( a két keretversszak) a jelenbeli állapotot összegzi. Mindkettő azonos sorral indít (,, Letészem a lantot"), kijelenti, hogy felhagy az írással, és meg is indokolja azt; megváltozott, eltűnt lelke ifjúsága. A második versszakban a tavasz motívuma jelenik meg, és egy kellemes, boldog kép tárul elénk.,, Más ég hintette rám mosolyát, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. "
Ezután a tél, a fagy dermedtségébe merevedik a táj, amelyből nem hoz igazi újjáéledést az újabb tavasz, hiszen a tönkrement életeket gyászolja a világ. Ilyen helyzetben az új tavasz, a jókedv nem lehet őszinte, és nem pótolja az elszenvedett veszteségeket. A szöveg szintjén csupán ennyit mond a vers, persze valójában ennél jóval több rejlik mögötte. Háromféle jelentést szokás hozzá kapcsolni: 1. Történelmi-politikai 2. Vörösmarty Mihály: ELŐSZÓ. Általános világnézeti 3. Metafizikai (létértelmező) A három közül én most a történelmi-politikai értelmezés szerint fogom végigelemezni a verset, mert ez a legkézenfekvőbb és a leggyakoribb értelmezés (írásom nagyrészt Martinkó András tanulmányára épül). A másik két értelmezést röviden összefoglalom majd az elemzés végén. Akkor lássuk! Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
Képszerűség, allegorikusság Már első olvasásra szembetűnő, hogy van a versnek valami allegorikus-szimbolikus jellege. A Vörösmartyról monográfiát író Tóth Dezső szerint ez nem a cenzúra következménye. Vörösmarty olyankor is közvetett kifejezésmódot használ, amikor nem akadályozzák külső okok, hogy nevén nevezze a dolgokat. Ráadásul olyan óriási spontaneitással öltözteti képekbe a történelmet, a nemzetsorsot, hogy ez csakis a kétségbeesett, tragikusan döbbent lelkiállapot következménye lehet. Más elemzők szerint az Előszó nak egyetemes jellege is van, Tóth Dezső ezzel ellentétben úgy gondolja, a vers nem az emberiség egészére vonatkozik, hanem kizárólag a magyar történelem egy tragikus eseményének még eléggé friss élménye jelenik meg benne. Nincsenek nagy távlatok, szűkebb a látóhatár, emiatt azonban sokkal személyesebb, közvetlenebb is az Előszó, mint Az emberek vagy a Gondolatok a könyvtárban. Emellett van a versnek valami jelenségleíró funkciója: mint amikor valaki nem ért valamit, ezért újra elmondja a rettenetes élményét, hátha akkor fel tudja fogni, ami történt.
Ha elkeseredésében néha írt is egy-egy verset, felolvasta barátainak, s rögtön utána el is égette. Iratait, leveleit is el kellett égetnie, mert híre járt a házkutatásoknak s félt a megtorlástól. 1850-ben Pesten feljelentette magát a katonai törvényszéken, ahol kikérdezték, aztán az ítélethozatalig szabadon bocsátották. Végül Haynau kegyelmet adott neki és több más képviselőtársának, de ez már nem segített rajta. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt: írni már alig bírt, csupán 6-7 befejezett műve maradt ránk az 1849 utáni időszakból. Igaz, köztük van két nagy vers is: az Előszó és A vén cigány. Annak ellenére, hogy kortársai szerették és tisztelték, egy év alatt kiesett az irodalmi köztudatból: mivel bujdosása során távol volt Pesttől, elszigeteltté vált és kezdték elfelejteni. Népszerűsége már az 1840-es évek második felében elkezdett halványodni, mivel színre lépett Petőfi és nemzedéke, de most, a világból kiszorult öreg emberként végképp magára maradt, ráadásul költészete is korszerűtlenné vált.
Alkalom végül 1689-ben adódott erre, amikor Josias Priest a bentlakásos leányiskolájában évente megrendezésre kerülő bálhoz Nahum Tate librettistától és Purcelltől rendelt zenés színpadi művet; habár a kutatók nem tartják kizártnak, hogy a műkedvelő előadás csupán egy korábban már előadott mű felújítása lehetett. Bárhogy történt is, a szűkre szabott időtartam rendkívüli drámai tömörségre késztette a zeneszerzőt, és a három ground bass – vagyis ismétlődő basszus – kíséretre írt ária tartópilléreire felépített, szokatlan tonális tudatossággal megszerkesztett mű Christoph Willibald Gluck és Wolfgang Amadeus Mozart nagyoperáinak nagyszerűségét előlegezte meg. Sokan még ma is a Janet Bakerrel, 1962-ben készült klasszikus Decca-felvételt tekintik mérvadónak, és jóllehet magam is hagyományos előadásban, Charles Mackerras és a tragikus hangszíneiben utolérhetetlen Tatiana Troyanos interpretációjában ismerkedtem meg a művel, a végső összevetésben – nem kevesebb, mint két tucat, valamely elemében szinte kivétel nélkül elsőrangú lemezfelvétel forog közkézen –, Catherine Bott és a Christopher Hogwood vezette Academy of Ancient Music albumát ajánlom azoknak, akik csupán egyetlen Dido és Aeneas előadásra vágynak.
A kíséretet és a hangszerelést pedig meghagyta az eredeti formában. Ebbe a zenei koncepcióba az OPERA alkotói, azaz Aczél András, az előadás szövegírója és látványtervezője, illetve Venekei Marianna koreográfus beleláttak egy történetet, amely épp kapóra jött az OPERA Beatles50! című estjén 2013-ban. Dido és aeneas története. A The Beatlecracker Suite -ben a négy liverpooli fiú alkotta Beatles már sikere csúcsán van, de tagjai még mindig nem tudnak mit kezdeni ezzel a népszerűséggel, sem a rajongók gátlástalan tolakodásával. Egyik koncertjük után fanatikus lányok tódulnak be az öltözőjükbe. A fiúk számára nincs más út, csak a menekülés. Körbeutazzák a fél világot, de nem nyughatnak, mindenhol felismerik őket – tengeri útjuk során még a sellők is. Végül visszatérve hazájukba elfogadják saját sorsukat, küldetésüket, és megértik, hogy zenélniük kell és örökre megőrizniük egymás iránti tiszteletüket, szeretetüket és barátságukat.
Mondanivalója túl egyértelmű, kifejezésmódjának egyszerűsége és tömörsége nem követeli meg a képi rásegítést, értelmezést – és hogy a praktikus szempontokról se feledkezzünk meg: terjedelme nem tölt ki egy teljes színházi estét, hozzá illő párdarabot ráadásul igen nehéz találni mellé. A mű adekvát előadási módjának tehát a koncertforma tűnik jelen pillanatban – kérdés, mikor lép színre olyan nagyformátumú rendezőegyéniség, aki a darab színi megvalósításának problémáit a Purcell által megoldott komponálási problémákhoz hasonlóan nagyvonalú zsenialitással tudja kezelni. Addig nem marad más hátra, mint hogy élvezzük az újra és újra felbukkanó koncertszerű előadásokat. Purcell – Dido és Aeneas (magyar szöveg) | Országos Filharmónia (kórus anyag) – Filharmonikusok. A zsámbéki dombtetőn magasodó, erődítményszerű Zichy-kastély hangulatos udvarán augusztus 30-án este hallott produkció ráadásul sok okot szolgáltatott az elégedettségre: a mű lényegét megragadó, erős produkció volt, ha a szó klasszikus értelmében nagynak nem is nevezném. Alapját a Dobra János vezette Tomkins Énekegyüttes és a Liszt Ferenc Kamarazenekar együttműködése szolgáltatta, a karmesteri feladatokat ezúttal szintén Dobra vállalta magára.
Didó szerelmi bánatában meghal.. : • • Utolsó módosítás: 2008. 03. 31. :. © 2 0 0 3 - 2 0 1 6 E L T E M Ű V É S Z E T I E G Y Ü T T E S E. M i n d e n j o g f e n n t a r t v a. Cím:: 1118 Budapest, Dayka G. u. 4. Telefon:: +36 30 275 1905 Webform:: Küldje el véleményét!