Nem véletlenül: erre bátorította őket az ún. Millerand-levél, melyet a francia miniszterelnök a békekonferencia elnökeként írt a magyar küldöttségnek, kilátásba helyezve a trianoni határok gyors revíziójának lehetőségét is. Apponyi híres párizsi beszéde és Teleki Pál vörös térképének bemutatása után a győztes hatalmaknál brit és olasz kezdeményezésre óvatosan felmerült Magyarország tervezett új határainak újratárgyalása is, igaz, ezt aztán gyorsan levették a napirendről. Amikor az év márciusában Londonban a kérdés szóba került, minket már meg sem hívtak, a franciák pedig gyorsan megpuccsolták az elképzelést. Magyar román határ térkép műholdas. Ahhoz azonban, hogy a magyarokat és a nyugati közvélemény problémára fogékony részét megnyugtassák, a francia miniszterelnök megígérte: ha kiderülne, hogy Magyarországnak volt igaza, és mégsem volt korrekt a határmegvonás, majd a végleges határkijelölésnél módosítanak. Lehetséges, hogy egy helyszíni vizsgálat bebizonyítja majd a békeszerződésben vett határok egyes pontokon való megváltoztatásának szükségességét... Ebben az esetben a szövetséges és társult hatalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy a szövetség tanácsa, ha a tekintetbe jövő felek egyike azt kívánta, felajánlhassa jó szolgálatait az eredeti határok békés úton való kiigazítására – állt a Millerand-levélben, ami Magyarországon nagy reményeket keltett, hogy az érdemi revízió lehetőségét sikerült elfogadtatni.
A határ megnyitása az összeköttetés rövidítésével segíti e kapcsolatok megőrzését, működtetését. A szintén Békés megyei Dombegyház és Kisvarjas közötti átkelő megnyitásáról Varga Lajos (Fidesz) dombegyházi polgármester úgy nyilatkozott: jelentősen lerövidül a község és testvértelepülése, Nagyiratos közötti távolság, a helybeliek eddig ugyanis csak a Tornya-Battonya határátkelőt használhatták. Csempészet a trianoni határon – SKANZENBLOG. Elek polgármestere, Pluhár László (MSZP) "közbülső megoldásnak" tartja az elek-ottlakai határnyitást, szerinte az lenne előrelépés, ha minden nap szabad lenne az átjutás, mert úgy tudna a település egy gazdaságilag fejlettebb térséghez integrálódni. Aradra 40 kilométerrel lenne rövidebb az út, de könnyebb lenne az eljutás Kisjenőre is, ahol sok eleki dolgozik – fűzte hozzá. Máté Pál (Fidesz-KDNP), Körösnagyharsány polgármestere úgy nyilatkozott: a település és Körösszeg közötti határátkelő megnyitásával megszűnik a község zsáktelepülés jellege, a Nagyvárad felé történő nyitás hozadéka újabb munkahelyek létrehozása, valamint gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok kiépítése lehet.
A békeszerződésben leírt határvonalat tehát a terepen kellett megállapítani, delimitálni. A végleges és valóságos határvonalak kijelölése ez után, egy hosszú folyamat eredményeként jött létre. A határvonal részben természeti képződmények, folyók által, másrészt határkövekkel jelölve lett meghatározva, ezeket egymástól "látótávolságnyira" kellett elhelyezni. Az 1921. június 3-ai Pótutasítás kimondta: "Elvileg a határt a helyszínen kell megvonni, úgy amint a békeszerződés megállapította. Semmi szín alatt nem szabad […] a határmódosításoknak olyan természetűnek lenniük, hogy lényegében kérdésessé tegyék a szerződésben leírt vonalat. " Határátkelő, Maros híd, Apátfalva – Nagycsanád között. 1927. Fortepan, 21490. Térkép. Adományozó: Nagy Csilla A Magyar Királyi Vámőrség (1921-1931), majd a Magyar Királyi Határőrség (1932-1938) 4 210, illetve 5 734 fővel látta el a határőrizeti szolgálat feladatait. A határsávtól az ország belseje felé elterülő, általában 8-12 km széles sávot határkerületnek nevezték.
Észak-Erdély 1940. augusztus 30-i visszacsatolásához vezető közvetlen út a Szovjetunió Romániának adott 1940. június 26-i ultimátumával kezdődött. Moszkva Besszarábia és Észak-Bukovina 48 órán belül történő átadását követelte, amit a román adminisztráció végre is hajtott. A magyar fél, elsősorban Teleki Pál miniszterelnök nyomására bejelentette, hogy "nem tűr diszkriminációt" és napirendre kívánta venni a Romániával szembeni magyar területi követeléseket. Térkép | Gyula Panzió. Ez a törekvés azonban a nemzetiszocialista Németország és azon belül Adolf Hitler élénk helytelenítését váltotta ki. A magyar fél azonban nem hagyta annyiban, és egyrészt intenzív lobbitevékenységet folytatott Berlinben, Rómában a magyar követelések teljesítéséért, jelentő gazdasági engedményeket tett Németországnak és már június 27-én részben mozgósította a honvédséget, amely július elejétől elkezdett felvonulni a Tiszántúlon. Hitler a kezdeti elutasítás után kétoldalú tárgyalásokra bíztatta a magyar és a román felet, amelyekre az al-dunai Turnu-Severinben került sor 1940. augusztus 16-tól.
A magyar-csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, de öt nap múlva már meg is szakadtak. A magyar kormány ezután kérte a döntőbíráskodást, ami alól London és Párizs kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést. Ez lényegében az etnikai revíziót valósította meg: Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11 927 négyzetkilométernyi területet adott vissza, ahol a 869 299 lakos 86, 5 százaléka volt magyar és csak 9, 8 százaléka szlovák (az új határokon túl 67 ezer magyar maradt). A visszaítélt területekre 1938. november 5-10. között vonult be a magyar honvédség, Horthy Miklós kormányzó Komáromba és Kassára látogatott el. Az utólagos kiigazításokkal a visszacsatolt terület 12 012 négyzetkilométerre nőtt, mindezt az 1938:XXXIV. törvény szentesítette. A területi revízió folytatódott: 1939 márciusában, amikor Csehszlovákia megszűnt létezni, Hitler engedélyezte, hogy Magyarország megszállhassa Kárpátalját.
Belátták a hibát Mindent összevetve az 1930-as évek második felére Párizs és London belátta, hogy a trianoni végzés elhibázott volt, szolid korrekcióról érdemes lehet beszélni. Az első bécsi döntést, a Felvidék déli, csaknem 12 ezer négyzetkilométernyi, 84 százalékban magyarok lakta déli sávjának visszacsatolására a nyugati nagyhatalmak is áldásukat adták. Kárpátalja visszafoglalása sem váltott ki komolyabb ellenkezést, és talán Erdély kérdésében is el lehetett volna érni valamit. Aztán jött a II. világháború, és Magyarország új határait ugyanaz a nagyhatalmi politika nyeste vissza, amelyik létrehozta. Kevésbé ismert, hogy 1947-ben, a párizsi béketárgyalásokon a nyugati szövetségesek hajlandók lettek volna kompromisszumot keresni Erdélyt illetően. A II. bécsi döntés 43 ezer km2-t juttatott volna vissza Magyarországnak, ez így nem maradhatott volna, a terv 22 ezer négyzetkilométerről szólt. Vagyis szólt volna, mert a Szovjetunió megvétózta. Talán magyarellenességből, vagy csak mert Sztálin elcsatolta Romániától Besszarábiát (a mai Moldovai Köztársaság), és hogy ezt a békát lenyelesse, szó sem lehetett Erdélyről.
Az "országgyarapítás" utolsó állomása 1941 áprilisában a Délvidék megszállása volt, amikor 11475 négyzetkilométer került Magyarországhoz, az 1, 030 milliós lakosság mintegy harmada volt magyar. Ekkorra Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, a lakosság pedig több mint négymillió fővel gyarapodott, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része a határok közé került. A bécsi döntésekért azonban súlyos árat kellett fizetni: Magyarország elveszítette külpolitikai önállóságát, és belesodródott a vereséggel végződő második világháborúba. Az 1947. február 10-i párizsi béke visszaállította Magyarország 1938 előtti (lényegében trianoni) határait, semmisnek nyilvánította az első és a második bécsi döntést, sőt a Szigetközben még három falut át kellett engedni Csehszlovákiának.
Nyáron szívesen úszott, jól síelt, falat mászott, és élvezettel vezette Fiat 503-asát. Az 1930-as években síléceken elért eredményeiről is lehetett itt-ott olvasni, például 1931 januárjában mutatkozott be sífutóként és harmadik lett a vorarlbergi Boedelében rendezett viadalon, de például 1932-ben és 1934-ben a legjobb tíz között végzett az osztrák alpesisí-bajnokságon. Noha az 1908-as és az 1920-as nyári olimpián már avattak bajnokokat műkorcsolyában, a téli játékokon Herma Szabo tekintendő a sportág első női győztesének, ráadásul magyar származásúként magyar hagyományokat folytatott: Kronberger Lili (1908–1911) és Méray-Horváth Opika (1912–1914) sikereit követően – a nagy háború miatt – nyolc évig nem rendeztek világbajnokságot, hogy aztán a világégés utáni elsőt 1922-ben Stockholmban Herma Szabo nyerje meg, sőt egészen 1926-ig nyújtsa a sorozatát. Már csak ezért is érdemes becsempészni nevét a köztudatba. A NAGYBÁCSI AZ ELSŐ SZABADTÉRI MŰJÉGPÁLYA ATYJA – Herma Szabo édesanyja, Christa von Szabo 1913-ban és 1914-ben világbajnoki bronzérmet szerzett párosban Leo Horwitz oldalán, de korábban híres duót alkotott Gustav Eulerrel is, akinek nevét ugrásfajta is őrzi.
"Ez természetesen nem a végleges elhatározásom. De ha meggondolja, hogy már nyolcszor voltam világbajnok, könnyen elképzelheti, hogy ez elegendő – egy életre. " Hét az a nyolc, de leszűrhetnénk, hogy a friss rossz élmény és a megnyugtatóan gazdag éremkollekció együttesen sarkallhatta arra, hogy azt követően legfeljebb saját kedvtelésére korcsolyázzon, ám találtunk egy másik lehetséges magyarázatot, amely már a következő szezon küszöbén, 1927 novemberében látott napvilágot a Pesti Naplóban: "A világbajnoknő férje, Jaross Pál magyar állampolgár. Férje után Szabó Herma is magyar állampolgárnak számít, márpedig az olimpiai versenyeken minden versenyző csak annak az országnak a színeiben indulhat, amelynek állampolgári kötelékébe tartozik. Szabó Herma még ez év nyarán tájékozódni kezdett a bécsi Eislauf-Vereinnél, hogy nem vennék-e tőle rossz néven, ha a téli olimpiászon Magyarország színeiben startolna. A válasz elutasító volt. A világbajnoknőt ez nagyon kellemetlenül érintette és mintegy retorzióképpen bejelentette, hogy sem az egyes, sem a páros műkorcsolyázó-versenyeken nem hajlandó vállalni azt a kockázatot, hogy magyar állampolgársága nyilvánosságra kerülvén, őt diszkvalifikálják. "
Elérkezett a "megtorlás órája" Ennek egyik oka, hogy míg hazánknak a monarchián belül nem volt önálló külképviselete, politikusaink nem is nagyon foglalkoztak – modern szóval élve – országimázzsal, addig a későbbi utódállamok hatalmas energiát öltek bele. Főleg a háború alatt működött nagyon serényen és hatékonyan a cseh, szlovák, szerb és román propaganda, amely a magyarországi kisebbségek elnyomását hangsúlyozta, sőt nagyította fel irreális módon az antant országok politikusai és közvéleménye előtt. Robert William Seton-Watson. Forrás: Wikipedia A másik ok azon véleményformáló értelmiség szerepe, mint például a skót Robert William Seton-Watson. Saját elmondása szerint először még a magyarok barátjaként látogatott hazánkba, ám szembesülve az itteni "állapotokkal" véleménye megváltozott: A magyarok csakugyan ázsiaiak… a nem magyar nemzetiségek a civilizált Európában példa nélkül álló elnyomó politika áldozatai a magyarok által… Cikkei, beszámolói, tanulmányai hatalmas hatást gyakoroltak odahaza, köreihez tartozott például a béketárgyalásokon is részt vevő diplomata, Harold Nicolson: Bevallom, hogy undort éreztem, és érzek még ma is, ama turáni törzs iránt.
Románia nem volt hajlandó engedni Erdély kérdésében A román vezetés a magyar igényeket utasította el a leghevesebben. 1940 nyarára rendkívül kiéleződött a magyar-román viszony, a közös határ mentén mindkét fél jelentős haderőt vont össze. A határrevízió azonban nem kapott zöld utat a harctereken sikert sikerre halmozó náci Németországtól. Miután a felderítés adatai azt mutatták, hogy a román hadsereg létszámban és a fegyverzetben is fölényben van, a magyar vezetés a tárgyalások felé hajlott. Románia nem volt hajlandó engedni Erdély kérdésében, de Magyarország akár háborúra is készen állt Forrás: WW2 A két küldöttség 1940. augusztus 16-án Szörényváron (Turnu Severinben) találkozott, de nyolc nap múlva eredmény nélkül álltak fel a tárgyalóasztal mellől: a román fél visszautasította az Erdély területi megosztására tett magyar javaslatot, a magyar delegáció pedig a románok által szorgalmazott lakosságcserét tartotta elfogadhatatlannak. Magyarország akár a háborúra is elszánt volt Még folytak az alkudozások, amikor augusztus 22-én a Teleki-kormány úgy döntött: a tárgyalások kudarca esetén a fegyveres megoldást választja.