A nyugati (európai) zene térhódítása a kereszténység és az írásbeliség összekapcsolásával született, és csak azért nincs még több színes komponista – borzasztó, hogy átfut az agyamon: leírjam-e, ritka, mint a fehér holló? –, mert még nem tanulnak elég régóta és elég sokan európai zenét más kontinenseken. A hangszeres és énekes előadóknál ez gyorsabban beért: Lang Langtól és Yo-Yo-Mától Marian Andersonon és rengeteg más, fekete operaénekesen át Dudamelig (ő ugye, a most megújuló fogalmaink szerint "latino"). Fehér holló énekes neve cosmetics. Gustavo Dudamel venezuelai karmester, zeneszerző, hegedűművész Forrás: AFP/Herbert Neubauer Én ugyan nagyon nem kívánnám, de fordulhat még úgy a világ – ha addig el nem pusztul –, hogy nem Peking próbál vigyázni hagyományos kínai operájára vagy Japán a mangára a globálkulti cunamija közepette, hanem fordítva: a kialakuló gazdasági fölény és az ennek nyomán préselődő igazodási kényszerek miatt nekünk kell majd külön kulturális rezervátumokban ápolgatnunk az ún. fehér (dehogy: európai) szellem és művészet kincseit.
Mondhatnám, miatta mentem Indiába tanulni, ahogy ő maga is tanult indiai klasszikus zenét. Legfrissebb, 2020-as "Is That So" c. albumán két világsztár indiai zenésszel, az énekes Shankar Mahadevannal, és a Shaktiból ismert tabla-fenoménnel, Zakir Husseinnel játszik, főleg lassan hömpölygő, áttetsző, filozofikus témákat. A másvilági szépségen túl számomra abszolút tanulmány, ahogyan a jazz-harmóniák tökéletes egységben vannak a szigorúan modális rendszerű Rága-dallamokkal, mintha csak az úgy egyáltalán lehetséges lenne... Pedig de! A "Tara" c. kompozíció ékes példája ennek. L. L. Junior - Sztárlexikon - Starity.hu. Louis Cole - Everytime Az új, fiatal generáció hihetetlen izgalmas alakja Louis Cole, multiinstrumentalista-énekes (amúgy főállásban dobos), aki jazztől elrugaszkodott nótáival mégis jazzfesztiválokon lép fel, a pop felé (de mégsem az) közelítő, sodró és önironikus plastik-zenéjével, ami egyrészt nagyon hallgatható és különleges, diszkont-filozofikus, de politizáló is, amolyan graffiti-költészet (ami a dalszövegeket illeti).
Azon jussát, hogy kiki a maga szemével láthasson, meg kell hagyni mindennek; az igen is becses elsőségünk. De bárcsak azok, akik nem aszerint látnak, mint mindnyájan mások, vagy ami még jobb, a jószeműek, meggondolnák, hogy a sárgaság kórja is a maga szemével lát, és mégis hibásan lát, s nevetségnek-e, vagy csak szánakozásnak tárgyává lészen, midőn másokkal ellenkezik, és azt vitatja, hogy amit ezek fehérnek mondanak, az sárga, és ami nekik kéknek látszik, az zöld; és így a mások kárhoztatásában s oktatásában ne volnának oly felette serények. Az író szintúgy hibázhat, mint a kritikus: de miért ne hibázhatna a kritikus is, valamint az író? kivált midőn azt lehet, sőt kell feltenni, hogy az író, aki magát a mesterségben - annyira amennyire! - gyakorlotta, jobban érti azt, mint a kritikus, hanemha szoros stúdiumává tette az író mesterségét ez is. [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature. Mit vesztett a hazai literatúra Csokonainak korai halála által, kevés ember érzi inkább nálamnál; kevés sajnálja ezt jobban nálamnál, hacsak úgy tekintem is, mint embert.
Lessing egyvalahol Hamburgi dramaturgiájában azt a tanácsot adja az íróknak, hogy tartsák illetlennek a magok érdemekhez, apróságos magyarázatokra ereszkedni, olvasóikat képzeljék tanultabbaknak, mint amilyenek, s bízzák önmagokra, hogy amit nem értenek, hányják fel könyveikben, vagy kérdjék meg mástól. A tanács jó s meg kell vallani, hogy ha meg nem értettetni nagy baj is, és még nagyobb félreértettetni: viszont az is baj, midőn az író arra kényszeríttetik, hogy a maga szférájából lépjen ki, s tegyen cicerónei szolgálatokat. Azonban az igazán humánus művész kész felejteni artisztai büszkeségét, s örömest lép elő a nézés végett kitett vászon mögül, valamikor látja, hogy a jámbor nézőnek szüksége van útmutatóra; sőt néha a mentegetőzést s a védelmező magyarázatokat is pirulás s megítéltetéstől való tartalék nélkül teszi, mert tudja, hogy midőn maga mellett szól, akkor a mesterség szeretetét gyarapítja. Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre : hungarianliterature. Vannak esetek, amelyekben élesen szólani s csatába ereszkedni sem illetlen; avagy nem az esik-e megyéink és országunk gyűlésein?
Bizonyos fegyelmezettség magával hozza, hogy az író, megfelelő írói érettsége idejében, rendszeresen tud dolgozni, s nem zavarja már semmi. Ez így van, hiába, ezen semmiféle nyafogás, kifogás nem segít. Az író a kifejezést mindig meg tudja oldani, ha tisztességes, egyszerű, őszinte technikával dolgozik, s akkor könnyű és természetes a munkája. Az a minimális transz, amit egy fellengzősebb időben "ihlet"-nek neveztek, szinte mechanikusan áll el a koncentráció óráiban, s nem egyéb, mint fokozottabb életérzés a munkával szemben. III. Az író a kifejezést mindig meg tudja oldani... ha csakugyan van is mit kifejeznie. Az író élménye nem titokzatosabb, mint az élő élmény; a feltételei, az intenzitása egyformák azzal. Kár a nyakunkat csavarni, kár ugrálni, erőlködni: nem lesz abból semmi. Ki kell menni az utcára, vagy lefeküdni otthon, aludni, elélni évekig egy szó nélkül, s talán egy hét alatt lármásan beélni az életet: csak mindig résen lenni, mert hátha történik valami. Az ember az élménnyel a sors jóvoltából jut viszonyba, de az író élménye öntudatos: ebben különbözik.
Tudva van azok előtt, akik a festés mesterségébe be vannak avatva, hogy Poussin Miklós (régen elhalt francia születésű táj- és históriafestő) egy gyönyörű vidék fenekében egy szárkofágust festett ezen felülírással: Et in Arcadia ego! - Kevés ideje, hogy Harron Párisban Pousinnek tiszteletére egy szacellumot rajzolt - eddig talán készen áll -, melyben a Poussin állóképének lábkövébe ezen mély értelmű szóknak kell vala vésettetni. - (Lásd Landon's französische Kunstannalen, II. Band. I. Abtheilung, Kupfer XIII. und XIV. ; oly munkában, melyet a mesterségnek nem gazdag kedvelője is megerőltetés nélkül jártathat, és amelynél semmit nem jártathat nagyobb gyönyörűséggel. ) - Én a gondolatot a Poussin képéről vettem, s Cserei barátom javallotta választásomat. - Így nem kell a márványra metszeni a poéta praedikátumot, s az értelmes olvasó századok múlva is fogja érteni, ha oda jut, hogy ott a múzsák felkentje fekszik, nem valamely isonymus Csokonai Vitéz Mihály. A többi kritikája ennek a szent és csalhatatlan városnak nem érdemli a megcáfolást; kétségeit fejtegesse meg magának, ha tetszik.