2015. augusztus 18., kedd Hálaadó istentisztelet keretében adták át augusztus 16-án a Farkas utcai református templomot. Kolozsvár egyik szimbólumaként számon tartott épülete az elmúlt másfél évben be volt zárva és jelentős mértékű felújítási munkálatokon esett át. A hálaadó istentiszteleten, amelyet a Duna TV élőben közvetített, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a 150. Zsoltár alapján hirdette az igét az ünnepi közösségnek. Prédikációjában a püspök hangsúlyozta, hogy minden erdélyi magyar református, de a Kárpát-medencei magyarság ünnepe is ez az alkalom, hiszen a Farkas utcai református templom mindannyiunk számára egy jelkép. Közel 400 esztendeje a reformátusok a templom őrzői. Dél-kelet Európa legnagyobb egyhajós gótikus temploma európai uniós alapokból, a román és a magyar kormány támogatásával újult meg. Kató Béla szerint a templom szépségének a lényege, hogy minden összhangban van benne, ami a gótika lényege is, hogy egyensúlyba hozta az evilági és túlvilági értékeket.
Újjászületett a Farkas utcai református templom - YouTube
Farkas utcai református templomot 1486-1516 között gótikus stílusban Mátyás király építtette a ferences rendi minoritáknak. A hitújítás hatására 1536-ban kiűzték a szerzeteseket, így a zárda és a templom is üresen maradt 1581-ig, amikor Báthory fejedelem a jezsuitáknak ajándékozta. 1603-ban, az unitáriusok hatására a város lakossága megtámadta a templomot, mindent összetört, ami csak az útjába került, még a templom boltozatának egy részét is beontották, ahol 14 ember vesztette életét. A templom újra üresen maradt. Végül 1622-ben a reformátusok kapják meg a romos templomot, renoválását 1646-ra sikerült befejezniük. Akkor állítják fel a díszes reneszánsz szószéket is. A templom méretei lenyűgözők. A hajó hossza 34 m, szélessége 15 m falmagassága pedig eléri a 19 métert. A faragásos padjai a XVII században készültek, besztercei fafaragók munkája, az asztal intarziás, a rokokó orgona pedig 1765-ból származik. A 60-as évek végétől rendszeres orgonahangversenyeket tartanak itt. A szentélyben van az Apafiak fejedelmi sírja, a falakon az erdélyi nemesi családok címerei láthatóak.
Elkezdik a Farkas utca felújítását január 26-tól, azaz mától a Színház/Emmanuel de Martonne utca és a Farkas utcai templom között – tájékoztatott keddi közleményében a polgármesteri hivatal. Elsőként a páratlan házszámok felőli járda munkálatai zajlanak, ezért tilos lesz parkolni a Farkas utca munkálatokban érintett szakaszán, és a meglévő parkolókat is felszámolják. A gyalogosforgalomra a páros házszámok felőli járdán lesz lehetőség. A kocsiforgalom számára egyetlen sávot biztosítanak, tilos lesz majd megállni a Színház/Emmanuel de Martonne utca és a Farkas utcai templom közötti szakaszon. A munkálatokat az Astor Com Kft kivitelezi. Mint arról korábban már írtunk, a Farkas utca felújítása jelentős átalakításokat feltételez. Megszűnik például az egyetem melletti és előtti parkoló, visszahelyezik eredeti helyére, a piarista templom előtti kis térre a 20. század közepén a Szentpéteri templom mögé költöztetett Mária-oszlopot, ugyanitt szökőkút is lesz, az egyetem és a református templom előtt további tereket alakítanak ki.
A reformáció után a protestáns városvezetés elűzte a ferenceseket A templom története nagyon eseménydús, 1556-ban cserélt első alkalommal gazdát, amikor a protestáns városvezetés elűzte a ferenceseket, így a telek és az épületek a város tulajdonába került. Később Báthory István fejedelem nyomására a város átengedte a jezsuitáknak, és kollégiumalapítás kezdődött. Weisz Attila szerint a katolikus uralkodó a jezsuitákat valláspolitikai céljainak elérésére helyezte el, akik ideiglenes oltárt állítottak fel, és a berendezés darabjait is megpróbálták visszaszerezni. " A fejedelem a rend számára oktatói tevékenységet is kezdeményezett. Ennek kapcsán szeretett volna egy jezsuita rendi főiskolát (szemináriumot) alapítani, aminek az alsó tagozatai biztos, hogy beindultak, épületekkel is rendelkeztek, ám a rendi főiskola nagy valószínűséggel már nem készült el" – mondta el a művészettörténész, hozzátéve, hogy ha az elkészül, Erdély egyik legfontosabb reneszánsz iskolája lett volna. 1588-ban a politikai helyzet miatt a városlakók elűzték a jezsuitákat, akik 1595-ben tértek vissza újra, ám ez "még drámaibb eseményeknek az elindítója lett".
Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem. ) 6 (Mellékdal) (Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad. ) József Attila: Amióta... Amióta megláttalak, Szebben süt a nap le rám És azóta százszor szebben Dalol a kis csalogány. 30 legszebb magyar vers - József Attila. Csak a piros ajkad néma S mosoly rajta nem fakad, Saját magam árnya vagyok, Hisz csókolnom nem szabad. Illatosabb a mező És azóta tövis nélkül Áll a büszke rózsatő. Csak a lelked lett fagyosabb, Csak a szíved lett büszke, S szerelmemtől lobbant lángra A kétségbeesés üszke. Örök tavasz ég virul És azóta kis madarat Kis leány nem tart rabul. < Csak te tartasz foglyul engem S csak a szívem csupa seb; A neveddel ajkaimon Halok meg! - úgy édesebb. József Attila: Mámor Szeretném felverni lelkem dalával A szomorúk szívét, a világot. Most megbocsátok annak is, Aki bántott. Szeretném a keblemre ölelni az Életért küzdő, fájó rabot.
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse József Attila VERSEK 1937 MÁRCIUS Teljes szövegű keresés Langy, permeteg eső szemerkél, új búza pelyhe ütközik. Kéményre gólya s a levert tél jeges csucsokra költözik. Zöld robbanásokkal kitört a kikeleti víg erőszak. Asztalos műhelye előtt remény legyint meg, friss fenyőszag. Mit ír a hirlap? Dúl a banda Spanyolhonban és fosztogat; Kínában elűzi egy bamba tábornok a parasztokat kis telkükről. Had fenyeget, vérben áznak a tiszta vásznak. Kínozzák a szegényeket. Hadi uszítók hadonásznak. Boldog vagyok: gyermek a lelkem, Flóra szeret. S lám, álnokul, meztelen, szép szerelmünk ellen tankkal, vasakkal fölvonul az ember alja. Megriaszt a buzgóság e söpredékben. S csak magunkból nyerek vigaszt, erőt az élet érdekében. Zsoldos a férfi, a nő szajha, szivüket el nem érhetem. Gonoszságuk is fel van fujva, mégis féltem az életem. Hisz nincs egyebem e kivül. Számol ezzel a gondos elme. József Attila: NYÁRI DÉLUTÁN | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. A megbántott Föld ha kihül, ég Flórám és szivem szerelme. Mert mi teremtünk szép, okos lányt és bátor, értelmes fiút, ki őriz belőlünk egy foszlányt, mint nap fényéből a Tejút, - és ha csak pislog már a Nap, sarjaink bízóan csacsogva jó gépen tovább szállanak a művelhető csillagokba.
Hirdetés Jöjjön József Attila – Kedves Jocó! verse. Kedves Jocó! 1. ső strófa De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni. 2. strófa Mig a cukrot szopogatnám, Uj ruhámat mutogatnám, Dicsekednél fűnek fának, Mi jó dolga van Attilának. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét! Mi a véleményed a Kedves Jocó! versről? József Attila: MÁRCIUS | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Írd meg kommentbe! Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
A 7. versszak megismétli a vers alapgondolatát és kulcsszavát: Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! A kulcsszó a "menedék". Nincs egyéb menedékünk, csak a szerelem. Akkor sincs, ha meggyilkolod a saját anyádat. A költő azért az anyagyilkosságot említi, mert ez a legundorítóbb bűn, és egyben a legvégletesebb lázadás a nő ellen. Így ez a legszélsőségesebb ellenérv, a beszélő ezt is megcáfolja. Akkor is a nő lesz a világ középpontja, ha megölöd anyádat, a nőt ebből a szerepéből ezzel sem tudod kitaszítani. A szerelem=menedék törvény alól még az anyagyilkos se vonhatja ki magát. A "bátor" jelző természetesen ironikus, hiszen egy védtelen anya torkának szegezni a kést nem bátorság, normális ember ilyet nem csinál. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad. Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra. Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra! E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről, mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek. Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény, és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem. Rejtelmek ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe'. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe. Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyüvé énnekem ezt a nehéz hűséget. Már két milliárd ember kötöz itt, hogy belőlem hű állatuk legyen. De világuktól délre költözik a szép jóság s a szelid érzelem. Mindenségüket tartani a fénybe, mint orvos, ha néz az üvegedénybe, már nem tudom, megadom magam kényre, ha nem segítesz nékem, szerelem.
A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat. Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, ő ahol jár. Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj. Ti hű ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj. Nők, terhetek viselők, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj. Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj. Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj - s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj. Hallja, mig él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket. 1936. október-november
Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld, a csendes eső és a tiszta nap. Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld, hogy levelei kiviruljanak. Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek, kik daccal s tehetetlenül remegnek, mert kínjukból jövőnk nem született meg, munka, szabadság, kenyér s jószavak. Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun villanyfény, kőház, iskolák, kutak; mint gyermekeknek játék, oltalom, munkásoknak emberi öntudat. Mint minta, mint az erény a szegénybe, s ez össze-vissza kusza szövevénybe, társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe', mely igazodni magára mutat. Ha olyan buzgó volnék, mint szerelmes s megbékülne e háborús család, az emberek, keresném engedelmes szívvel, az örökös ifjuság italát. Nehezülök már, lelkem akkor boldog, ha pírban zöldel a fiatal ág - bár búcsut int nekem... E fura dolgot űzném, Fecseghetnének nyelves tudományok - mind pártfogolna, ki szivébe lát: legalább keressem, amire vágyok, bár nincs, Már nem képzelt ház üres telken, csinosodik, épül a lelkem, mivel az árnyakkal betelten a nők között Flórára leltem.