-részlet- Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Pilinszky János: Ádvent: a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. (…) Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged. " Ámen. Borsodi Henrietta/Magyar Kurír
Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént. ( tovább... ) Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént. Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. Pilinszky János: Advent - Tanulságos. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három – múlt, jelen és jövő – látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk, és a múltra várakozzunk. A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból?
Egy nagy csöndben telt október után, adventet várva a Pilinszky-publicisztikákat kezdtem lapozgatni. Az olvasás gondolatokra indított, az imáról. Fölfedeztem, hogy az 1981-es esztendő, a költő halálának éve felé haladva mind többször bukkan fel nemcsak a szövegekben, de a címekben is az imádság szó. Bár az írások mindegyikét sokszor olvastam már korábban, ez az ív most először ragyogott ki. ADVENT - Magyar Katolikus Rádió. Élethelyzeteink, kérdéseink, azt hiszem, mindig megkapják a válaszokat valamilyen formában – ha jól figyelünk, és ha bízunk. Ezt olvasom egy helyen: "Amikor imádkozunk, visszatalálunk a bizalomba. " Máshol pedig így fogalmaz a költő: "Az imádság az Istenben való bizalom helyreállításának az útja és eszköze. " S ugyanitt, valamivel lejjebb: "Minden vágyunk, ami legmélyén nem az Istenre való tökéletes ráhagyatkozást tartalmazza, lényege szerint távolodást jelent az atyai háztól, és minden lépésünk, legyen bármi is az, mit az Istenre való ráhagyatkozás vágya vezérel, lényege szerint mindig közeledés. "
században Nagy Szent Gergely pápa azonban már négyben állapította meg számukat. A XI. századtól kezdve az adventi liturgia jelentősége Rómán kívül is megnőtt, a négy vasárnapból álló adventi időszakot 1570-ben V. Pius pápa tette kötelezővé az egész egyházban, rendelkezése ma is érvényben van. Egyedüli kivétel a milánói egyházmegye, ahol az advent hat vasárnapból áll. Jelképe az adventi koszorú, amelyet többnyire fenyőgallyakból fonnak, és a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. (A szokás a XIX. században jött divatba, de gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg. ) A négy gyertya a világosságot jelképezi, amely Jézus születése révén szétárad a Földön, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt fejezi ki. Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján vagy az előző szombat esti szentmisén.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. Áldott, békés Adventi készülődést kívánok!
Szó szerint nem tudtam megszólalni, mikor meghallottam a galamblelkű Puzsér Róbertet. Azon még túltettem magam, hogy fehér zakóban, ingben és nyakkendőben ül az ítészasztal oldalán, de ahogy beszélt, és viselkedett az merőben új volt. Első sokk után azonban kezdtem megfejteni az újPuzsért. A teátrális gesztusok és nyájaskodás egyértelműen a tehetségkutatók zsűritagjainak kifigurázása, és teljes lesarkítása volt. Ez mindenképpen jót tett a műsornak, ugyanis eddig kezdett unalmas lenni, de Puzsér Róbertnek sikerült feldobnia, s elérni, hogy újra téma legyen valamiért a Csillag Születik. Megtörtént. Hajós András: Attól, hogy valaki fehér ruhát vesz fel, még hentes marad. Lilu: Azért, az megnyugtató, hogy van egy körzeti orvos a zsűriben is. A versenyzőkről annyit, hogy Szirota Jennifer és Mészáros János Elek hozták a kötelezőt, a Quantum XXL szerintem gyenge volt, a tánc miatt, a fantasztikus táncuk miatt kerültek be a válogatóról, de most elvitte a show a produkciót, és volt 20mp értékelhető tánc.
Az első körben elsőként a Quantum XXL mutatta be produkcióját. A múlt heti fantasztikus szereplésük után ezúttal is látványos showt kerekítettek. Első előadásuk "ismétlés" volt, a The Bag című koreográfiát adták elő. A hét fős csapat robotszerű, tűpontosan összehangolt mozgása, utcatánc szerű előadása most is lenyűgözte a zsűrit és a közönséget egyaránt. Még Puzsér Róbert is megdicsérte – egy kis iróniával – őket. Pokorny Lia építő jellegű kritikát szeretett volna megfogalmazni, de végül úgy döntött: "én ehhez már nem tudok hozzászólni. Remek. " Összesen 37 pontot, eggyel kevesebbet kaptak, mint múlt héten, de a csapat igazán elégedett volt így is. A második fellépő Mészáros János Elek volt, A Csitári hegyek alatt című dallal. Vastaps után Hajós András értékelte a következő mondattal: "megint ugyanazt az egyszerű legényt láttuk. " Hernádi Judit pedig megértette végre a népdal mondanivalóját, így ezt köszönte meg az előadónak. Puzsér Róbert a legesélyesebb versenyzőnek nevezte Jánost, aki igazi identitást ad, közvetít át szereplésével.
A negyedik széria egyébként csupán egy ponton mutatott változást az előzőekhez képest. Ez azonban jelentős volt: úgy tűnik, hogy a fentiek csupán körítései voltak egy magát "független értelmiséginek" nevező személy, Puzsér Róbert felemelkedésének. Ő az, a zsűriben a "megmondóember" szerepén túl a "nézettségtöbbszöröző" funkciót látta el. A "nagyotmondás koronázatlan királya" megnyilvánulásai inkább emlékeztettek egy zárt osztályról szabadult őrültre, mintsem egy valamiféle szakmai mondanivalóval bíró kritikusra. Merthogy az általa elmondott bírálatok szakmai értéke egy tízes skálán valahol az egyes környékén mozog. Ennyi szakmai értelemben vett hülyeséget ugyanis már rég hallottam egy helyen. De vajon ez a nézők számára is egyértelmű volt? Az lenne a tanulság, hogy elég idióta metaforákat ismételgetni, és a nézők bárkit imádni fognak? A dolog persze nem ilyen egyszerű. Puzsér Róbert zsűriben való szereplése egyáltalán nem véletlen. A műsor szerkesztőinek célja egyértelműen az volt, hogy nyugati mintára a zsűri többi tagja által szolgáltatott mézes-mázas udvarias körök mellé beültessenek egy "sötét lelkű" gonoszt, aki mindenkinek beszólásokkal keseríti meg életét.
Nekem nem tetszettek és meg is éremelték azt, hogy az utolsó előtti helyen álljanak, és épp hogy nem estek ki. Plazma nekem nem tetszik, a rap nem az én műfajom. A Prügyi duó nem tudta hozni azt, mint amit a válogatón, és számomra ezért csalódás. Juhász Marcell is jobban tetszett a válogatón, de vele úgy vagyok, hogy van egy-két pillanat, ami miatt tetszenek az előadásai. Összességében elégedett vagyok, de Mészáros János Elektől én magyar dalokat szeretnék hallani, azokat nagyon jól megcsinálja. A 4. döntő jó volt, és a fehér Puzsér újdonságot hozott.