Gazdag Erzsi: Hull a hó Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg, megbújik a földön: "Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön! " Parányi ökörszem kuporog az ágon, Vidáman csipogja: "Süt még nap a nyáron! " Potencsik Erika: A magányos mókuska Az erdő sűrűjében, távol a rokonaitól éldegélt egy kis mókus. Az odúja környékén soha nem járt egy lélek sem. Nagyon magányosnak érezte magát. Egy hideg téli napon csodák csodája megpillantott egy kiscicát. Már nagyon szeretett volna valakivel beszélgetni, de nem mert megszólalni. A cica észrevette mókuskát, és megkérdezte tőle: – Hát te mit csinálsz itt… View more Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó? – Honnan jöttél Télapó? – Hóországból, hol a hó hegyvastagnyi takaró, a tenger meg hat akó. Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom. Kibélelte bundával, hogy az úton ne fázzam. Szarvasomat befogtam, szíves szóval biztattam: "úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad. " Meseország (világos) Hóországgal határos.
Libben a tarka nagykendő, Húzza-rázza hűsszellő. Rászitál a hófelhő. Végire jár az esztendő, Cseng a fürge száncsengő. "Télapó! Télapó! Hol van a te házad? Ki adta? Ki varrta báránybőr subádat? Meleg, jó szívednek honnan van a kincse? Zimankós hidegben van, ki melegítse? " Szánomat szélsebes három pejkó húzza, kucsmás fenyők között kanyarog az útja. Nagy piros szívemnek jóság a kilincse, s édesanyák mosolygása a legdrágább kincse. Hidegben nem fázom egyetlenegyszer sem: az ő bársony pillantásuk átmelenget engem. Devecsery László: Jön a Mikulás A Mikulás gyorsan eljő feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját. Kövér puttony van a vállán, hópihe ül a szakállán. Mikor hozzád megérkezik, cipőd sok-sok jóval telik. Hull a hó, nézd, odakint a Mikulás néked int. Vidáman csipogja:? Süt még nap a nyáron! " Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?? Honnan jöttél Télapó?? Hóországból, hol a hó Véget ér az esztendő. Tél szele hóval, faggyal jő, Cseng a fürge száncseng
Mindennap gyújtsatok Gyertyákat, emberek! Égjen a béke- láng Mindenhol már! Halvány kis gyertyaláng, 75981 Karácsonyi dalok: Fehér karácsony Nézd, eljött már a szép ünnep Hó fedi már a háztetőt Minden pont oly szép lett, mint akkor régen Mikor kisgyermek voltam én. Száz csengő hangja hív téged Ezüstben játszó domb 75920 Karácsonyi dalok: Mikulás, Mikulás kedves Mikulás Mikulás, Mikulás kedves Mikulás, Gyere már, gyere már minden gyerek vár, Krumplicukor, csokoládé jaj de jó, De a virgács jó gyereknek nem való. Mikulás, Mikulás kedves mikulás Gye 67392 Karácsonyi dalok: Szálljatok le... Szálljatok le, szálljatok le Karácsonyi angyalok, Zörgessetek máma este Minden piciny ablakot, Palotába és kunyhóba Nagy örömet vigyetek, boldogságos ünnepet! 67308 Karácsonyi dalok: Ó jöjj, ó jöjj Ó jöjj, ó jöjj üdvözítő beteljesűlt már az idő. Törd át az ég zárt ajtaját vár a világ sóvárgva rád. Megnyílt az ég harmatozva megváltónkat hogy lehozza. Ég felhői 67012 Karácsonyi dalok: Fel nagy örömre Fel nagy örömre!
Kedvetekért jövőre is telitömöm zsákomat, ezer évig megtartom még ezt a jó szokásomat. Búcsúzóul daloljatok. Integessen kezetek. Hószarvasom az udvaron pihenhetett eleget. Holnap már a mesehegyről tekint ide Télapó! Küldjek erre hófelhőket? Örültök, ha hull a hó? Frissen esett pihehóban hócsatázni sem tilos. Attól lesz majd jobb az étvágy, s az arcotok szép piros. Na most rajta! Repülj szánom! Hószarvasom! Hoppla-hopp! Kisgyerekek jó étvágyat, mindenkinek jó napot! Dalok Pattanj pajtás, pattanj Palkó Nézd már nyílik ám az ajtó. Kinn pelyhekben hull a hó, S itt van, itt a Télapó! Meg-megrázza ősz szakállát, Puttony nyomja széles vállát. Benne, dió, mogyoró, Itt van, itt a Télapó! Oly fehér a rét, a róna, Mintha porcukorból volna, Nagy pelyhekben hull a hó, Csakhogy itt vagy, Télapó Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyerek vár! Krumplicukor, csokoládé, jaj, de jó! De a virgács jó gyereknek nem való! Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, Téged várunk már! Csendes este, téli este, halkan hull a hó.
Kipp-kopp, fut a szán, Villám paripán Végtelen utakon Dobban szaporán! Donászy Magda: Télapóhoz Szívünk rég ide vár, Télapó gyere már! Jöjj el éljen a tél! Tőled senki sem fél. Halkan reccsen az ág, Öltöztesd fel a fát, Hulljon rá pihe hó, Szánkón siklani jó! Évi és Peti vár, Télapó, gyere már! Nyíljon már ki a zsák: Alma, szép aranyág. Jöjj el, éljen a tél! Tőled senki se fél! Donászy Magda: Télapó ünnepén Tipp-topp, tipp-topp, Ki jön a nagy hóban? Kipp-kopp, kipp-kopp, Ki van az ajtóban? Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró! Csitt-csatt, csitt-csatt, örül a sok gyermek. Hipp-hopp, hipp-hopp, Télapó itt termett. Mit hozott a Télapó? Csupa jó! A cikk a hirdetés alatt folytatódik. Donászi Magda: Télapó érkezése Megérkeztem Télországból, kisgyerekek: -Jó napot! Tudom, nagyon vártátok már, hogy múljanak a napok. Siettem is tihozzátok csengős szánon, szaporán. Szikrát szórt a szarvas talpa, úgy suhant az út porán. Fürge lába belefáradt. Messzi van a mesevár.
Változik a szín. Egy útkereszteződésben találkozik a három ördögfi: Kurrah, Berreh és Duzzog. Utóbbi egy rókát üldöz, mely után mindhárman elrohannak. Eztán Tünde és Ilma érkezik, s nyomot hagynak Csongornak, hogy követhesse őket, majd továbbhaladnak. Távozásuk után Mirígy tűnik fel, aki éktelenül szidja, majd megátkozza a manókat, mivel megették a rókát, aki tulajdonképpen a lánya volt, csak éppen azzá varázsolta. Ezt követően az ördögfiak marakodni kezdenek az apjuk által rájuk hagyott örökségen. Második felvonás Csongor is eljut az útkereszteződéshez, s meg próbálja érdeklődni, hogy melyik út vezet Tündérhonba. A három vándor azonban nem tud vagy nem akar segíteni: a megvető Kalmárt csak a pénz, a gőgös Fejedelmet pedig csak a hatalom érdekli, az elmélyült Tudós pedig nem hisz benne. Balga (vagy becsületes nevén Árki) érkezik. Ő a néhai Böske, most Ilma hitvese, s elveszett asszonyát kívánja felkutatni. Könyv: Csongor és Tünde (Vörösmarty Mihály). Mivel céljaik megegyeznek, Csongor szolgálatába áll. Megtalálják, a lányok lábnyomát, s már folytatnák utukat, mikor meghallják, hogy az ördögfiak közelednek, akik még mindig veszekednek.
Balga közben ki szabadult, gazdája keresésére indul, mégis a Mirígy által Csongornak szánt Ledérrel találkozik. A lánynak természetesen nem nyeri meg tetszését a szolga, ki kosarazza, és távozik. Csongor érkezik, számon kérné Balgától tetteit, mikor rájön a cselszövésre. Mirígy nem csügged, folytatja gonosz működését. Előbb Tündét és Ilmát, majd Csongort és Balgát egy barlanghoz csalja, ahol eredetileg egy jós lakik. Ő azonban elűzi helyéből a bölcset, s helyette veszedelmet jövendöl mindannyiuknak. Tündéék az Éj birodalmába utaznak. A tündérleány kéri a nagyhatalmú úrnőt, hogy vegye el örök életét, ő inkább vállalja a földi létet, ha így lehet Csongoré. Vörösmarty csongor és tünde szöveg. Eközben a szeretett férfi újból az útkereszteződéshez ér, ott találkozik a három vándorral. A Kalmárt szegényen, a Fejedelmet legyőzötten, a Tudóst zavarodottan látja viszont.. Az ördögfiak, látva mit művel a boszorkány, megkötözik minden baj okozóját, s abban reménykednek, hogy tettükért Tünde megjutalmazza őket. A túlvilági származású lány így tesz.
A tündérleány kéri a nagyhatalmú úrnőt, hogy vegye el örökéletét, mert ő inkább vállalja a földi létet, ha csak így lehet Csongoré. Eközben a szeretett férfi újból az útkereszteződéshez ér, s ott újból találkozik a három vándorral. A Kalmárt szegényen, a Fejedelmet legyőzötten, a Tudóst pedig zavarodottan látja viszont. A régi kertben a nemtők vidám táncát a gonosz Mirígy zavarja meg, aki a csodálatos almafa titkát felkeresni jött. Az ördögfiak, látva mit művel a boszorkány, megkötözik minden baj okozóját, s abban reménykednek, hogy tettükért majd Tünde megjutalmazza őket. A túlvilági származású lány így is tesz, s megkéri őket, mindenkit, aki a fa árnyékában megpihen, kötözzenek meg, s tartsák itt. Számításai helyesnek bizonyulnak, ugyanis az első ilyen Csongor, aki végül örömmel veszi tudomásul, hogy - ha ily' módon is, de - újból fellelte szerelmét. Vörösmarty csongor és tune facile. Ilma és Balga is egymásra találnak, a kert végében található dombon pedig hirtelen egy palota emelkedik, s ezután itt élnek boldogan mind a négyen.