A film Amelia és Jaime házaspárról szól, akik egy régi vidéki házba utaznak, amiben Amelia Selma néni a fekete varázslatot gyakorolja. Selma megpróbálja felhasználni unokahúgát, hogy feltámassza "la llorona" -t (a síró nőt), egy ősi kísértetet. Lásd még La Llorona Szellemfilmek listája Külső linkek A síró nő átka az IMDb-n La maldición de la llorona az AllMovie-n Revista Cinefania Turner klasszikus filmek
(Fehér lányok oktattak ki fehér lányokat. ) Arra gondoltam, hozzákommentálok pár képet a fekete Ben Hurról, a fekete Supermanról, a fekete középkori királyokról, hősökről meg a néger Caesarról, de letettem róla. A Facebook Trumpot is letiltotta egy pillanat alatt. Egy Pozsonyi az nekik semmi. Meg különben is, ott az a síró fekete nő. Még meglátja a kommentemet, és ismét sírni kezd. És ha egy fekete nő sír, akkor a világnak van vége, az a humánum, az emberség, és az egyenlőség nevében nem engedheti meg magának az emberiség. Forrás: Tovább a cikkre »
Fel kell öltöznie síró nőnek, az előző történetben leírt leírás szerint. Ehhez azonban csak olyan dolgokat érdemes használni, amelyek otthon vannak: összeragasztott papírokat, lepedőket, mopot... Csodálatos módszer a kicsik kreativitására. Egyéb mexikói legendák gyerekeknek Ha gyermeke szívesen olvasta La Llorona történetét, imádni fogja ezeket a legendákat is. - Quetzalcoatl Quetzalcóatl nem szerette, ha az istenek kihasználták az emberi lényeket, ezért úgy döntött, hogy egyikük lesz a világ minden bölcsességének átadására. Szeretné tudni, hogy megkapta-e? Ez a hagyományos mexikói legenda elmondja. - A kukorica legendája Az istenek a kukoricát a hegy túloldalára tették, hogy az emberek ne ehessék meg. Ezért a férfiak és a nők Quetzalcóatl istentől kértek segítséget. Tudja meg, hogyan csinálták végül ezt a mexikói történetet elolvasva. - A Holdnyúl Észrevetted már, hogy nyúl rajzolódik ki a Holdra, amikor tele van? Ez a mexikói legenda nagyon szép és költői módon magyarázza el, miért történik ez.
S olvashatott bőven effélét könyvünk szerzőnője is, aki maga is gyakorló kritikus, ráadásul egyáltalán nem dogmatikus észjárású. És most éppen a dogmatizálódó-polarizálódó irodalomkritikai küzdőtéren eltöltött tízévnyi gyakorlatában szerzett és edzett tudását, esetenkénti rosszkedvét próbálja teoretikusan rendszerezni, kezelni – egyfelől a kötet elméleti fejezetében az angolszász és francia szerzőség-felfogások, azon belül elsősorban a feminista irodalomkritika tükrében, másfelől az elemző fejezetben a kortárs magyar szerzői gyakorlatok egyikének-másikának körüljárásával. Hiszen Gács Anna alapvállalása, hogy revideálja, újból felhevítse Roland Barthes közhelyesült tézisét a "szerző haláláról", amely mellesleg az akkor még nagyon is élő francia szerzőnél éppenséggel nem dogmatikus tézis volt, hanem problémaérzékeny metafora. Adjuk vissza tehát a dogmatizálódó alapeszme eredeti, szubverzív, sokféleképpen továbbgondolható, mert: metaforikus töltetét! Az imperatívusz e könyvben úgy érvényesül, hogy szerzőnőnk a sterilizált-neutralizált, sőt elparentált, többnyire (egykoron legalábbis) hímnemű "szerzőt" felváltó semlegesnemű "szöveg" fogalma helyett valamiféle "szituált szerzőt", elsősorban a (nem "sex", hanem) "gender" értelmében vett érdekfeszítő figurát: a "női szerzőt", s annak szöveglenyomatát: a "női írást" karakterizálja.
Beszédes, hogy Berki Krisztián nem előfizetőkről beszél, amikor hamis adatokkal próbálja elhitetni, hogy akkora rajongótábora van, amilyenről még Kasza Tibor sem álmodozhat, hanem mindig és következetesen egyedi látogatókat emleget – vagyis olyan felhasználókat, akik az oldalára eljutottak. Csakhogy Járai Máté szavai valami másra is rávilágítanak: érthetővé válik belőlük az a médiaélmény, amelyet Berki Krisztián szállít. Járai Máté házassága intimitásának kiárusításával, szégyentelen celebkedésével, nyilvános éhezésével és intrikus székletkeverésével szolgálja meg nap mint nap azt a hírnevet, amelyet az RTL-től kap – de még ez a Járai Máté is érzékeli, hogy Berki Krisztiánhoz képest ő bizony egy morális példakép, aki bátran leszólhatja ezt az újszülött gyermekéből is pénzt sajtoló, lelkiismeretlen, gyúrós csődört. S bár semmi másban, ebben igaza van" Forrás: Hirdetés Hozzászólások:
Ezt mondta a LifeTV A Blikk megkeresésére a LifeTV is reagált az ügyben. "Jelenleg futó kampányunkban a LifeTV azon arcai szerepelnek, akiket a tavaszi időszakban a kiemelt programjaink műsorvezetőjeként láthatnak a nézők. Berki Krisztián jelenleg nem vezet műsort, hanem többed magával, a Van életünk című realitynk egyik szereplője. Terveink szerint ezt a műsort még hosszú hetekig élvezhetik a nézők, de természetesen nem lehet kizárni, hogy később újabb szereplők tűnnek fel a műsorban, a jelenlegi történetek közül pedig esetleg egyik-másik lezárul" – mondta a csatorna a lapnak. Több bírósági ügye is van Berkinek Tavaly májusban Berki Krisztián a BK Movie Star elnevezésű produkciós cégén keresztül fiktív számlákat vett be, így társaival együtt hatmilliárd-kétszázmillió forintos adócsalás részese volt. Az ügyész akkor egy év börtönt kért Berki Krisztiánra, ennek végrehajtását pedig két évre felfüggesztik. Emellett a sztárnak még ötmillió forintos vagyonelkobzással is számolnia kell. A döntés ellen a TV2 sztárja fellebbezett – számolt be erről korábban a KékVillogó.
Az én hátam bármit elbír, de a családomat, a feleségemet, a kislányomat senki nem bánthatja. A csacsi azt állítja, hogy én bűnöző vagyok? De hát soha nem született ellenem elmarasztaló ítélet. Örömmel küldöm börtönbe Puzsért, időt ajándékozok neki, hogy végre ne másokról, hanem magáról írjon maró kritikát. Ha pedig nem ízlik neki a börtönkoszt, karácsonykor, a szeretet ünnepén, beküldök neki egy kis ennivalót. Berki Krisztián ügyvédje, dr. Szilágyi Roland szerint nem az a bűnöző, akit Puzsér Róbert annak gondol. Ha Puzsér úr arra gondol, hogy mindenki, aki eljárás alá került, az bűnös, akkor ő tizenháromszorosan is az – tette hozzá az ügyvéd. Vele szemben most rágalmazásért és becsületsértésért indult büntetőper, aminek a büntetési tétele 1 év szabadságvesztés lehet. Berki Krisztián többek között azért jelentette fel Puzsér Róbertet, mert a kritikus egy internetes portálra felrakott videóban Berki kislányára és feleségére is becsmérlő megjegyzést tett. Az első tárgyalást a bíróság október 22-re tűzte ki.
Berki Krisztián egy szimbólum – jelképe annak, hogy a tömegmédia a huszonegyedik században már nem szórakoztatni, hanem megbotránkoztatni akar, jelképe annak, hogy a médiaelit mára szellemét, erkölcseit és életmódját tekintve oly mértékben elszakadt a társadalomtól, hogy viszonya ahhoz nem több, mint egy Berki Krisztián-alakú, felizzított végű pálca, mellyel kedve szerint bökdösheti, miközben élvezettel szemléli, hogy az öntudatlan tömeg ezért nem is őt, hanem az égési sebeket okozó pálcát hibáztatja. S mert ez nem elég, számos alkalommal kiderült, hogy Berki még csak nem is az, amire a kommunikációs elit használja őt: nem vagyonos ember, luxusautói kölcsönzőből valók, kellék gyanánt használt aranyrúdja fóliába csomagolt hungarocell – Berki Krisztián nem több, mint egy magát milliárdos vállalkozónak hazudó, proteinnel feltöltött proli. Járai Máté, az RTL által frissen felavatott celeb, aki a világot jelentő deszkákról a talmi hírnév énvesztőjébe ténfergett át, s akit másfél éve még csak azok az elszánt színikritikusok ismertek, akik negédes jelenlétét élőben is elviselik, Istenes Bence YouTube-műsorában arról beszélt, hogy íme: a kíváncsi magyarok milliomossá tették Berki Krisztiánt, hisz az általa ismertetett nézettségi adatok egyike szerint akár háromszázmilliós bevétele is lehetett az általa szemfülesen közvetített szülésreality révén, de »negyvenmillió biztos«.
Csakhogy a reklám nemhogy nem tudomány és nem művészet, de még csak nem is szakma. A reklámnak, mint szakmának a mibenléte abban állna, hogy tartalmat rendel a brandhez, ha azonban nem beszélünk tartalomról, nem beszélhetünk szakmáról sem. A reklám mechanizmusának nincsenek szabályai. Világában ami látszik, az játszik, működése nem minőségi, hanem mennyiségi, hatásának alapja nem a meggyőzés, hanem a sulykolás. A reklám működésmódja nem igényli a jelentést, tetszőleges és abszurd asszociációs kötéseket képes létrehozni, melyek a hirdetés valóságtartalmától akár teljesen függetlenül bevésik a kizárólagos üzenetet: a termék nevét és logóját. A reklám világában a legértelmetlenebb üzenet, mint például az Infiniti hirdetése éppen úgy realizálja a fogyasztást, mint bámilyen más, akár meggyőző érvelés. Ha a "reklámszakma" bármilyen valós szakmához lenne hasonlítható, akkor a Blaha Lujza téri molinó a potenciális vásárlókat elriaszotta volna a kínált terméktől, hiszen az a cég, amely a kétszer kettő világában ilyen szemérmetlenül hazudik nekik, ugyan miért ne hazudná a 210 lóerőről, hogy 390, a háromcsillagos töréstesztről, hogy ötcsillagos, vagy egyszerűen csak miért ne felejtené ki a kocsiból a légzsákot?
Mintha a tömegkommunikáció cinikus gépezete a magyarok érzelmi receptorát ingerelné – az élmény oly erős, hogy megfosztja a közönséget a médiafogyasztást illető döntésének szabadságától: a gyalázatos Berki-mém továbbra is sikeresen használja mindennapos felháborításra az öntudatlan és tehetetlen társadalmat. " Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán