Ajánlja ismerőseinek is! Nagy Katalin a 18. századi nagyhatalmi politika egyik fontos figurája volt, mégis inkább botrányairól híresült el. Egy tucat szeretőjének fennmaradt a neve, de bizonyára jóval többen is voltak... Ráadásul törvénytelenül született gyermei más-más apáktól fogantak, és nem lehet tudni, kiktől. Bőkezűen megajándékozta a férfiakat, akikkel elégedett volt az ágyban... A 18. századi Nagy Katalin cárnőt, a kiemelkedő politikust, s a nőt egyszerre mutatja be Lucien Murat hercegné, született Marie de Rohan-Chabot Chambrun grófnő, izgalmas - a budoárok függönye mögötti cselszövéseket is feltáró - történelmi regénye. Nagyon izgalmas, nagyon szórakoztató, s sok izgalmas 'kulisszatitkot' tudhatunk meg! Nem szabad kihagyni!!! Fordítók: Kállay Miklós Kiadó: Genius Kiadás Kiadás helye: Budapest Nyomda: Kunossy Grafikai Műintézet Rt. Kötés típusa: fűzött egészvászon Terjedelem: 143 Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 13. 50cm, Magasság: 20. 00cm Kategória:
Nagy Katalin cárnőről sok embernek az jut rögtön az eszébe, hogy az uralkodónő csak úgy falta a férfiakat, szexfüggő volt, pedig valójában monogám életet élt, aki busásan megjutalmazta exeit a szakítások után. II. Katalin, ismertebb nevén Nagy Katalin Oroszország leghosszabb ideig uralkodó női uralkodója volt, aki sokat tett az országért – új városokat épített, fejlesztette az oktatási rendszert, kibővítette a határokat, támogatta a kulturális projekteket és a művészeteket – mégis szerelmi élete keltette a legnagyobb feltűnést. A szakértők szerint 12-22 férfival volt dolga, ami akkoriban még erkölcstelennek számított. Valójában Katalin talán leginkább kapcsolatfüggő volt, irtózott tőle, hogy akár egy órára is szerelem és férfi nélkül maradjon. A fiatal lány 1745-ben, 16 évesen házasodott be az orosz királyi családba. Hamar világossá vált számára, hogy férje, a későbbi III. Péter egy éretlen nagy gyerek, aki a házasélet helyett inkább alkoholba fojtotta érzéseit és játékkatonákkal játszott.
Amit szabad Jupiternek… Amit elnézünk a férfi uralkodóknak, azt már nem engedjük meg az uralomra kerülő nőknek. Nagy Katalin orosz cárnőt a fél világ parázna, kegyetlen, fékezhetetlen kurtizánnak tartja, pedig nem volt botrányosabb a magánélete, mint akármelyik királynak. A történelem egyik legismertebb uralkodójaként emlékszünk rá, aki 1762-ben, 33 évesen lett Oroszország cárnője, sőt hivatalosan Oroszország császárnője. Nem ült tétlenül a babérjain, sokat tett az orosz művészet és kultúra népszerűsítéséért és országa megerősítéséért. Annektálta a Krím félszigetet, ezzel több mint félmillió négyzetkilométerrel növelte a birodalom területét, modernizálta az oktatást és a jogrendszert, és számos egyéb reform is fűződik a nevéhez. Mindezt ráadásul úgy vitte véghez, hogy eredetileg nem is volt orosz. Sophie Friederike Auguste von Anhalt-Zerbst néven született porosz családba, és a kor szokásai szerint francia neveltetést kapott. Kamaszkorában adták feleségül a leendő orosz cárhoz, III. Péterhez.
Uralkodása alatt rohamosan növekedett a birodalom: összesen körülbelül 520 ezer négyzetméterrel bővítette ki Oroszország területét, többek között a Krím-félszigettel és Litvániával. Felvilágosult uralkodónak tartotta magát, ezzel pedig a történészek is egyetértenek. Létrehozta a Szmolnij Intézetet a nemes lányok oktatására, valamint ő maga is könyveket és oktatási anyagokat írt, melyek mind a fejlesztést szolgálták. A kultúra is kiemelkedő lett, igyekezett behozni és elültetni az európai, felvilágosodott eszmét országában. A művészetek, a tudomány és az irodalom pártfogója volt: az ő korában fektették le a 19. századi orosz irodalom alapjait. Kapcsolatban állt a legjelentősebb enciklopédistákkal és filozófusokkal, a leghíresebb közgazdászok pedig a szentpétervári Szabad Gazdasági Társaság külföldi tagjai lettek. Az ő felkérésére költözött az orosz fővárosba, Leonhard Euler matematikus, fizikus és Peter Simon Pallas zoológus, botanikus is. Elrendelte az Ermitázs Múzeum építését, amely 1790-re már 38 ezer könyvnek és 10 ezer rajznak adott otthont.
Katalin nyolc év házasság után, 23 évesen még hivatalosan szűz volt, ám egy idő után megelégelte, hogy férje nem ér hozzá és szeretőkkel vigasztalódott. Végül esküvőjük után 10 évvel megszületett első gyermeke, akinek a mai napig nem tudni, ki az apja valójában. Péter édesanyja, Erzsébet cárnő 1761-ben halt meg, Péter trónra került és vele együtt Katalin is. Az éles eszű nő hamar felmérte, hogy férje alkalmatlan az uralkodásra, úgyhogy igyekezett minél több tudást magára szedni és jó kapcsolatokat kialakítani. Szeretőjével, Grigorij Orlovval kitervelték, hogyan távolítsák el Pétert a trónról: az államcsíny sikeres volt, Katalin 33 évesen cárnő lett. Hat hónappal trónra kerülése és három nappal lemondása után, 1762. július 17-én III. Péter meghalt, egy verekedés során gyilkolta meg Orlov öccse. Bár sokan azt gondolták, hogy a gyilkosság Katalin parancsára történt, a későbbi kutatások szerint nem volt köze hozzá. Forrás: Sputnik via AFP/Manushin Orlov szerette volna Katalint feleségül venni, de a cárnő pár évre rá tőle is megszabadult.
1763-ban elvesztette egyik szemét, de nem párbajban vagy csatában, hanem azért, mert orvosai félrekezeltek egy fertőzést. Katalin felfigyelt a jó kiállású, vonzó katonatisztre, akit tábornokká és gróffá nevezett ki, s megtette főhadsegédének. A Katalin kegyeit elvesztő Grigorij Orlov gróf sikertelenül próbálta befeketíteni, Katalin rajongott a férfias és szenvedélyes Patyomkinért. Több tucatnyi szenvedélyes levelet írt hozzá, ezekben így emlegette: "tanítványom, tanárom és bálványom". Patyomkin is élete végéig hű maradt az általa anyácskának nevezett cárnőhöz. Szerelmi viszonyuk ugyan néhány év múlva véget ért, de kapcsolatuk bizalmas maradt, olyannyira, hogy a továbbiakban Patyomkin válogatta ki a cárnő újabb és újabb szeretőit. Egyre nagyobb befolyásra és vagyonra tett szert. Katalin hatalmas földbirtokokat adományozott neki, ő pedig az ország leggazdagabb és legbefolyásosabb embereként a cárnő legközelebbi segítőtársa lett a "felvilágosultnak" nevezett abszolutista államrend megszilárdításában.
A szoknya érjen térd alá, és a vállunk ne legyen csupasz. A cipő elegáns, szintén fekete, azonban már nem kötelező a harisnyanadrág. Az ékszerek legyenek visszafogottak, a színes kiegészítőket hagyjuk otthon. Nem annyira közeli kapcsolat esetén már a fekete ruha sem betartandó: nyugodtan viselhetünk sötétkék, sötétbarna, sötétszürke árnyalatú ruhákat. Kicsi gyermeket öltöztethetünk fehérbe, vagy világosabb színbe, de kerüljük az élénk színeket. Természetesen mindez borul, ha az Elhunytnak kifejezett kérése volt a temetéssel kapcsolatban. És borul akkor is, ha az Elhunyt egy közösség tagja volt: ilyenkor nyugodtan lehet viselni a közösség egyenruháját. Temetési ruha etikett - Mit illik felvenni? / Szemes Nóra személyi stylist. Minden más esetben azonban figyeljünk arra, hogy ruházatunk legyen elegáns: egy fekete farmer, sportcipő nem a legelőkelőbb viselet, és ha nem is szólnak meg érte, biztos, hogy lesz, aki megjegyzi magának. És bár nem az a cél, hogy megfeleljünk egy temetésen, de ne felejtsük el: ez az utolsó útja Elhunytunknak. Adjuk meg a tiszteletet.
A cipő és a táska is harmonizáljon a szettünkkel. Néhány hölgy kalappal varázsolja még szofisztikáltabbá az outfitjét, ebben az esetben viszont ügyeljünk arra, hogy ez a kiegészítő ne zavarja a többieket. Mit viseljenek a férfiak egy temetésre? Ami a férfiakat illeti, számukra egy örök klasszikus, az öltöny a legmegfelelőbb választás vagy pedig fekete, elegáns nadrág, zakó, fehér ing és fekete cipő, valamint nyakkendő, de ugyanúgy, ahogy a hölgyeknél, itt is nagyon fontos, mennyire ismertük az elhunytat és milyen kapcsolatban álltunk vele. Fekete inget csak abban az esetben válasszunk, ha már nem veszünk fel más réteget. A nyakkendő színe változhat, de akkor is maradjunk meg a sötét árnyalatoknál, esetleg a szürkénél. Abban az esetben, ha csak színes darabok vannak otthon, inkább ne vegyünk fel. Zakó helyett viselhetünk egy elegáns pulcsit, kabátot, de mindegyik fekete vagy sötét kell, hogy legyen. Mit viseljünk temetésre a forró hónapokban? Fekete ruha temetésre teljes film. Amennyiben a nyári hónapokban veszünk részt temetésen, nagyon fontos, hogy ne viseljünk nyitott orrú cipőt vagy szandált, tehát mindenképpen egy zárt lábbeli mellett döntsünk, mely magassága sem túl kihívó, ráadásul a temetőkben az egyenetlen talaj miatt egyszerűbb is.
Az kicsit sportosabb, lazább. Az - bármilyen szín kombinációban - sosem ünnepélyes, nem meríti ki az ú. n. "ünneplő ruha" fogalmát sem. Sajna, de a gyászruha is ebbe a kategóriába tartozik. Fekete ruha temetésre es. Egyéb esetben az egyforma színű öltöny, ing, nyakkendő kombináció ellen nincs "szakmai" kifogásom, csak nem tartom szépnek, mert az egyszínűség nem emeli ki, hogy a férfiember nyakkendőt is felvett. Ugyanez az egyszínűség érvényes a fekete esetén is, hozzájárulnak - ez már az egyéni véleményem - bizonyos itáliai csoportokkal történő asszociációhoz. Ha már megtiszteljük szegény elhunytat és közvetlen hozzátartozóit, ragaszkodjunk a gyásznak saját kultúránkban elterjedt szokásaihoz, hagyományaihoz: Fekete öltöny, fekete nyakendő - és az "ünnepélyesség" valamint a kontraszt miatt - a fehér inghez. Figyelem: A nyakkendő mellőzését még fehér ing esetén is helytelenítem! " 2015. 09:42 Hasznos számodra ez a válasz? 8/15 A kérdező kommentje: A gondunk, hogy fekete inge van férjemnek hosszu ujju, de fehér csak rövid ujjú van neki.