Karnevál Kupa – már a huszonegyedik Szerző: Katona Zoltán | Közzétéve: 2011. 08. 14. 17:42 | Frissítve: 2011. 17:42 Debrecen – Idén is rengetegen, 8 korosztály több mint 70 csapata nevezett labdarúgó Karnevál Kupára. A Debrecen Város Nagydíjáért vívott megmérettetésen a magyar mellett román, szlovák, szerb és izraeli csapatok is részt vettek. A tornát 21. alkalommal rendezték meg az Oláh Gábor utcán. A világbajnokság hangulatát idézték fel a vuvuzelával a kis focisták a 21. debreceni Karnevál Kupán. A szurkolói hév a szülőkre is átragadt, a többség nemcsak a pálya mellett buzdítja a gyerekét, hanem otthon is gyakorolja vele a cseleket. Két csapatunk is elhódította a Karnevál Kupát - DEAC. - Rendszeresen, szinte minden nap szoktunk játszani a kertben – mesélte Major Péter. A gyerekek játéktudására nem lehetett panasz, sőt, volt, aki az igazi profikhoz hasonlóan örült a gólnak is. A gyerekek többsége felnőtt korában is focizni szeretne, a motiváció azonban mindenkinél más. - Azért szeretnék ezzel foglalkozni, mert ezzel sok pénzt lehet keresni, és mert a TV-ben is szerepelhetnék – mondta el Tóth Tamás.
A srácok válasza erre természetesen az volt, hogy mire megyünk vele, nem nyertünk. Az igaz, hogy szombaton a pályát nem hagyták el győztesen, de a mutatott játék számomra minden győzelemnél többet ért. Karnevál kupa 2021 predictions. Az este folyamán, a szálláshelyen megmutatták a srácok, hogy a színpadon is otthonosan mozognak, hiszen a csapat egyik fele a Hófehérke és a hét törpét, míg a másik a Piroska és a Farkas című színdarabot adta elő a csapatot elkísérő szülőknek. A vasárnap korán kezdődött számunkra, hiszen reggel 9 órakor már a pályán voltunk a DEAC csapata ellen ahol 4:1-es vereséget szenvedtünk, de egy élvezetes jó mérkőzést játszottunk és a helyzeteinket, ha berúgjuk, akkor……, na mindegy a mai nap második mérkőzésén a VIADUKT SE csapatával találkoztunk ahol a mérkőzést megnyertük 3:2-re, de sokkal simább volt, mint azt az eredmény mutatja. A szoros eredmény kialakulása miatt én is hibás vagyok, hiszen többen számukra teljesen idegen poszton játszottak. A fiúk azonban állták a sarat, és megérdemelték a győzelmet és a második helyet.
Rovat Rovatok – 0 db találat
A két csatáros játékban hajlamos balra kihúzódni, jó szimata van a szabad területekhez, sokszor húz váratlant a testcseleivel és lefordulásaival, cserébe egy kicsit hiányzik belőle a robbanékonyság és a kapu előtti magabiztosság. Patrick VIEIRA, Amine GOUIRI és Jean Pierre RIVERE 2020-ban. Fotó: Getty Images Kasper Dolberg annak ellenére, hogy alig 2 éve érkezett a klubhoz, annyi minden történt vele, mint másokkal egy egész karrier alatt: klubtársa ellopta az óráját, kirabolták az otthonát, elkötötték a kocsiját, átesett a COVID-on, vakbélgyulladással is bajlódott és kiderült róla, hogy 1-es típusú cukorbeteg. Mindemellett szinte csoda, hogy első szezonjában 25 meccset lejátszott. Idén 6 gólnál és 1 gólpassznál tart, a formája időnként hullámzó, és Andy Delort-ral rotációban szerepelnek, de fontos csavar a nizzai gépezetben. Érdemes figyelni azt a Kephren Thuram-Ulient, aki az ex-francia válogatott Lilian Thuram fia. Szép csendben az egyik legjobb francia csapattá érik az OGC Nice - Eurosport. "Kephren" idén a csapat 12. embere: még csak 20 éves, de egyre többször bukkan fel a középpályás duplaszűrőben, ahol főként a passzai és a játéklátása révén tűnik ki.
A Montpellier-től elhozták az algériai válogatottban is bemutatkozott Andy Delort-t, a középpályán felbukkant a sokoldalú Amadou Onana, a szélekre pedig olyan lendületes profilokat igazoltak, mint Calvin Stengs, Hicham Boudaoui és Justin Kulivert, miközben a Barcelonánál megrekedt Jean-Clair Todibót is véglegesítették a kölcsönszerződése után. A csapat mégis az edzőjével teljes. Sikerült elcsábítaniuk azt a Christophe Galtier-t, aki a Lille-t bajnoki címig vezette és aki úgy szerződött a tavaly még csak kilencedik Nizzához, hogy közben olyan kluboknak mondott nemet, mint a Lyon vagy néhány olasz középcsapat. Galtier alapstílusa a stabilitás, a kompakt csapatblokk és a fegyelem. Have a Nice Death - ilyen az élet a Halál irodájában | Gamekapocs. Éveken át ezzel tartotta a felszínen az AS Saint-Étienne-t és a Lille stílusára is ez volt a jellemző. Nem kellett sok idő, mire az új csapatán is visszaköszöntek az alapelvei. Galtier Nizzája szűken védekezik, gyorsan támad, és mind a labdával, mind anélkül 4-4-2-es alakzatot vesz fel. Galtier ettől még nem áll dogmatikusan a négyvédős játékrendszerekhez, egyszerűen csak ez az alapreceptje, ami annyira hozzánőtt, hogy a Nizza már most hasonló karakterjegyeket mutat fel mint a tavalyi Lille.
A stílus adott, de a csapatnak bőven akadnak gyengeségei. Sőt, fontos kiemeleni, hogy a Nizzát nem az eredményessége és nem is a stílusa, hanem inkább az idei fejlődése és a stabilitása teszi vonzóvá. Galtier például nem tud mit kezdeni azzal, ha a csapatának ölébe hullik a labda. Idén 4-szer fordult elő, hogy a labdabirtoklás 60%-nál nagyobb arányban tartotzott hozzájuk, ám ezalatt csak 1-szer győztek és 2-szer is kikaptak. A támadásokban még körülményesek (a Lille-hez tavaly a 4. legtöbb progresszíven megjátszott labda tartozott, a Nice ebben idén csak 12. ) és beletörik a bicskájuk, ha egy összezáró ellenfelet kell megbontaniuk. A védekezésükben is bőven van mit javítani: a bajnokságban csak a 10. legjobb védelemmel rendelkeznek az elvárt benyelt gólok (xGA) tekintetében. A Nice tehát karakterisztikájában olyan, mint a Lille, de eredményességben még messze elmarad tőle. Videó: a Nice játékosa Neymar orra előtt trükközött – a brazilnál felment a pumpa | M4 Sport. A Nizzát persze az egyéniségei is meghatározzák. A csapat poszter fiúja és leginkább piacképes tagja Amine Gouiri, aki remek döntést hozott, amikor 20 évesen otthagyta a Lyon felnőtt csapatát: ha maradt, talán megrekedt volna a fejlődésben Memphis Depay, Karl Toko-Ekambi vagy Rayan Cherki mögött, Nizzában viszont a támadójáték középpontjába helyezték.
Könnyen lehet, hogy ez a cikk egy több éven átnyúló sorozat első része lesz, a sorozat címe pedig az "így lett az OGC Nice az egyik legjobb francia csapat" nevet fogja viselni. Ez az epizód azt mutatja be, hogy a dél-francia csapat hogyan került 2021-2022-ben a dobogó közelébe. Aki csak hunyorogva, távolról figyeli a francia bajnokság eseményeit, egy ideje tudhatja, hogy egy szezon kezdetekor nem az a legizgalmasabb kérdés, hogy ki lesz a bajnok, hanem hogy ki fog mögötte elsőként végezni. Pár évente ugyan hiba csúszik a mátrixba, mint legutóbb tavaly, amikor meglepetésre a Lille futott be az első helyen, de ehhez az anomáliához kellett a Paris Saint-Germain botladozása is. Van viszont egy klub, amely évek óta hol jobb, hol rosszabb szezont fog ki, viszont hosszú távon megfigyelhető egy stabil javulás a teljesítményében: ez az OGC Nice. A Nice sosem volt egy unalmas klub. Szurkolótábora nemcsak francia, de nemzetközi szinten is az egyik legvérmesebb, és bár dicsfényük még az 1950-es években pislákolt utoljára (mind a 4 bajnoki címüket abban az évtizedben szerezték), az utóbbi években feltűnt feltűnt náluk Mario Balotelli, Hatem Ben Arfa, Lucien Favre vagy Patrick Vieira.
Egynek jó. Nice job! Imádom!