Elizabeth Taylor az ő emlékére alapított egy alapítványt, mely ez ellen a szörnyű, senkit sem kímélő betegség ellen hivatott harcolni. Halála után egyedül Doris Day nyilatkozott szépen Rock Hudsonról: "Nem tudtam, hogy homoszexuális volt, de nem is érdekelt. Barátok voltunk és jó filmeket csináltunk együtt. " Partnere: Marc Christian Egy hónappal Hudson halála után Marc Christian a színész 14 millió dolláros birtokát követelte a bíróságtól kártérítésként, arra hivatkozva, hogy szexuális kapcsolata volt Hudsonnal úgy, hogy nem tudott betegségéről. 3 év múlva született ítélet, amelyben Marc Christiannek ítélték a 14 millió dolláros birtokot, valamint ezen felül 21, 75 millió kártérítést is megítéltek a férfinak. Meghalt Doris Day. A legfelsőbb bíróság a pénzbeli kártérítést 5, 5 millió dollárra csökkentette elfogultságra hivatkozva. Mikor Rock Hudson betegségére fény derült, pánik lett úrrá a filmes körökben. Elsősorban a Dinasztia sztárjáért, Linda Evansért aggódtak, aki a sorozatban többször is csókolózott a beteg Hudsonnal.
A hollywoodi színész- és musical legendát 97 éves korában érte a halál. Kilencvenhét éves korában meghalt Doris Day, az 1950-60-as évek egyik legkedveltebb amerikai filmsztárja, írja az MTI a színésznő alapítványa, a Doris Day Állatvédő Alapítvány tájékoztatása alapján. Eszerint Day hétfőn hunyt el a kaliforniai Carmel-völgyben lévő otthonában közeli barátai körében. Korához képest Day páratlan egészségnek örvendett, ám a közelmúltban súlyos tüdőgyulladást kapott, ez okozta halálát – olvasható az alapítvány közleményében. Day korának olyan szupersztárjaival szerepelt együtt a filmvásznon, mint Rock Hudson és Carry Grant, nevéhez olyan híres filmek fűződnek, mint az Alfred Hitchcock rendezésében 1956-ban készült Az ember, aki túl sokat tudott, amelyből slágerré vált az általa elénekelt Que Sera Sera című, később Oscar-díjjal jutalmazott dal. Elhunyt Doris Day - Hír TV. Az 1959-ben készült Párnacsaták című komédiában nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. Ebben a filmben szerepelt először Rock Hudsonnal, akivel még két filmet forgatott.
Kilencvenhét éves korában meghalt Doris Day, az 1950-60-as évek egyik legkedveltebb amerikai filmsztárja – jelentette be a színésznő alapítványa. A Doris Day Állatvédő Alapítvány közölte, hogy Day hétfőn hunyt el a kaliforniai Carmel-völgyben lévő otthonában közeli barátai körében. "Korához képest Day páratlan egészségnek örvendett, ám a közelmúltban súlyos tüdőgyulladást kapott, ez okozta halálát". Day korának olyan szupersztárjaival szerepelt együtt a filmvásznon, mint Rock Hudson és Carry Grant, nevéhez olyan híres filmek fűződnek, mint az Alfred Hitchcock rendezésében 1956-ban készült Az ember, aki túl sokat tudott, amelyből slágerré vált az általa elénekelt Que Sera Sera című, később Oscar-díjjal jutalmazott dal. Clark Gable, a nyugtalan filmcsillag – Klasszik Rádió 92.1. Az 1959-ben készült Párnacsaták című komédiában nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. Ebben a filmben szerepelt először Rock Hudsonnal, akivel még két filmet forgatott. Doris Kappelhoff néven született 1922. április 3-án. Balett-táncosnak készült, de egy súlyos autóbaleset miatt meghiúsult álma, hogy balerina legyen.
Énekelni kezdett, és hamarosan rendkívüli népszerűségre tett szert. 1948-ban kezdett filmekben szerepelni, szerződése egész pályafutása során a Warner Brothershöz kötötte. Kezdetben vígjátékokban játszott, első filmje az 1948-ban készült Románc a nyílt tengeren címmel készült. Nagy sikere volt az Április Párizsban (1952) és a Szeress, vagy hagyj el (1955) című mozikban. A mosolygós, szeplős arcú, vidám színésznővel egyszerűen nem lehetett elég filmet készíteni akkoriban. A forgatásokon jelenlétében nem volt szabad csúnya szavakat használni, sőt Day még dalait sem engedte olyan filmekben felhasználni, amelyekben általa illetlennek tartott szavak elhangzottak. Utolsó filmjét 1968-ban forgatta With Six You Get Eggroll címmel. Alakításaiért soha nem kapta meg az Amerikai Filmakadémia Oscar-díját, de 2004-ben megkapta a polgári személyeknek adható legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet. Magánélete azonban nem volt olyan napos, mint amilyenek szerepei voltak a filmvásznon.
Utolsó filmjét 1968-ban forgatta With Six You Get Eggroll címmel. Alakításaiért soha nem kapta meg az Amerikai Filmakadémia Oscar-díját, de 2004-ben megkapta a polgári személyeknek adható legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet. Magánélete azonban nem volt olyan napos, mint amilyenek szerepei voltak a filmvásznon. Négyszer ment férjhez, háromszor vált el, egyszer megözvegyült. Szenvedett súlyos idegösszeomlásban, és komoly anyagi nehézségei voltak harmadik férje, Martin Melcher 1968-as halála után. A nyolcvanas évektől minden idejét az állatvédelemnek szentelte, mivel számos forgatáson tanúja volt annak, milyen kegyetlenül bánnak a filmekben feltűnő állatokkal.
A színész rendkívül markáns férfias megjelenése olyan filmek számára hozott hatalmas sikert, mint az Egy szabad lélek és az Éjszakás nővér. E rőteljes személyi sége és vonzó megjelenése segített abban, hogy egy éven belül Hollywood egyik legjobb sztárja legyen. Ebben az időszakban Gable legsikeresebb filmjei voltak az MGM számára Vérvörös homok (1932), Furcsa közjáték (1932), Táncoló hölgy (1933), Manhattan Melodrama (1934) és a Férfiak fehérben (1934). Az ilyen filmekben macsó személyisége ellenére Gable mozivásznon való jelenléte nem volt fenyegető: mágneses mosolya és játékos kacsintása elbűvölő gazemberré tette, aki nem vette túl komolyan magát. Noha Gable az évek során önmegvető magatartást tanúsított saját tehetsége iránt, gyakran az igényes szerepekben bizonyult a legkompetensebbnek, és egyformán ügyes volt a romantikus vígjátékban és az epikus drámában is. Clark Gable egy alkalommal visszautasított egy szerepet, ezért a MGM büntetésből kölcsönadta Gable-t a Columbia Pictures-nek – egy stúdiónak, amelyet akkor még lebecsültek, ki gúnyo ltak- Frank Capra vígjátékhoz, ez volt az Ez történt egy éjszaka (1934).
Ráadásul az ágybeli teljesítményén több partnere nyilvánosan gúnyolódott. A vásznon szenvedélyesen csókolózott, ám a színésznők sokat panaszkodtak, ugyanis műfogsora miatt nagyon kellemetlen volt a lehelete. Elfújta a szél Clark Gable a filmtörténelem egyik legnépszerűbb és legtöbb bevételét termelő színésze volt, akinek fénykorában minden egyes filmje bevételi csúcsokat döngetett. Vivien Leigh és Clark Gable Alakját azonban leginkább az Elfújta a szélben alakított Rhett Butler karakterének köszönhetően ismerjük, a film akkora siker volt a maga idejében, 1939-ben, amit manapság már elképzelni is alig tudunk, a mai napig vezeti a filmstúdió bevételi listáját. Pedig a provokatív és öntörvényű arisztokrata szerepét Gary Coopernek írták, végül mégis Gable játszotta el. A forgatás a színészvilág pletykái szerint nem volt zökkenőmentes, a Scarlett O´hara szerepét játszó Viven Leigh és Gable kifejezetten nem kedvelték egymást. Az MGM stúdió nagy gondot fordított arra, hogy megőrizzék színészkirályuk jó hírét, és egyetlen kellemetlen história se kerüljön a bulvárlapokhoz.
Jól meghatározhatóvá válhat a mohácsi csata helyszíne a Pécsi Tudományegyetem kutatásai alapján – közölte Pap Norbert. Jól meghatározhatóvá válhat a mohácsi csata helyszíne a Pécsi Tudományegyetem kutatásai alapján – közölte Pap Norbert, az intézmény történetiföldrajz-professzora. Elmondta: egy 1700-as datálású térkép, más írott források és a közelmúltban elvégzett műszeres vizsgálatok eredményei alapján esély nyílik az 1526-os ütközet helyszínének megtalálására. A PTE Szentágothai János Kutatóközpont Történeti és Politikai földrajzi Kutatási Centruma vezetőjének tájékoztatása szerint a helyszín meghatározásában szerepet játszó, a mohácsi síkságon egykor és ma fekvő településeket érintő földrajzi névelemzés és egy újabb környezetrekonstrukciós vizsgálat is lezárult a közelmúltban. A kutatók között egy évszázada folyik a vita arról, hogy pontosan hol zajlott a sorsdöntő küzdelem. A megoldást hátráltatta, hogy nem sikerült meggyőző bizonyítékok alapján meghatározni a harcmező értelmezése szempontjából kulcsfontosságú, legkésőbb 1704-ben elnéptelenedett Földvár falu elhelyezkedését.
Az elmúlt évben műszeres vizsgálatokkal sikerült a település kiterjedéséről további információkat szerezni. Pap Norbert szerint indokolt ezeknek a munkálatoknak a folytatása. A vizsgálatoknak a település épületeinek, különösen templomának feltárására kell összpontosítaniuk. Brodarics egy templomról is megemlékezett Földvár kapcsán, amely más történeti forrásokban is fel-felbukkan. A templom szimbolikus jelentőséggel is bír a csata emlékezetében, helyének esetleges meghatározása újabb emlékpontot eredményezhet. Az egykori falu feltárása mellett, az attól északra fekvő tágas térséget is érdemes lesz összetett terepi vizsgálatok alá vonni, fegyverek maradványait, tömegsír okat, sáncok és árkok helyeit keresni. Csak a nagy területi kiterjedésű, műszeres vizsgálatok hozhatnak eredményt. A mohácsi csatatérrel kapcsolatos kutatások a jövőben is a Bölcsészettudományi Kutatóközponttal szoros együttműködésben folynak.
A Mohácsi síkon az egykori széles, folyó menti mocsártól nyugatra fekvő, újonnan felfedezett, mintegy öt kilométer hosszúságú, északnyugat-délkeleti irányú egykori folyóvölgy, árok kapcsolja szerkezeti egységbe az ütközet ismert jelenségeit: a már feltárt tömegsírokat Sátorhelynél, az egykori eszék-budai hadiutat, az oszmán győzelmi emlékművet, valamint a csata néphagyomány által megőrzött helyszíneit. Pap elmondása szerint a kulcs a vízrendszer vizsgálata volt. Felidézte, hogy a mohácsi csata kutatásának 130 éves történetében az első évtizedekben Sátorhely és a Törökdomb környezetét vélték az ütközet centrumterületének. Az 1926-os megemlékezésekre készülve a korszak meghatározó kutatói elvetették ezt, és a Borza-patakon túl, a nyugati teleplépcsőn keresték a mohácsi csata történetének magyar krónikása, Brodarics István püspök leírásában Földvárként megjelölt települést. Pap Norbert szerint azonban döntő bizonyíték nem került elő arról, hogy a Földvár Majs térségében vagy attól délkeletre lett volna, a Majsról előkerült hadirégészeti leletmennyiség ráadásul két nagyságrenddel ritkább előfordulású, "mint amit a csatatértől elvárnánk".
A nagyharsányi csata vagy Szársomlyó hegyi csata (más nevein második mohácsi csata, villányi csata) 1687. augusztus 12-én Villány határában, a Szársomlyó (Harsányi-hegy) lejtőin ment végbe Károly lotaringiai herceg, Miksa bajor fejedelem, Lajos badeni őrgróf és Savoyai Jenő herceg egyesült 50 000 fős osztrák–magyar–bajor–horvát hadserege és Szulejmán török nagyvezír serege között. [1] A "nagyharsányi csata" megjelölés a 19. században erősödött meg, valószínűleg hibásan Nagyharsány térségébe helyezve a csata fő eseményeit. A "második mohácsi csata" elnevezés a közelben vívott első mohácsi csatára utal. Lefolyása [ szerkesztés] A császári vezérek az Eszék körül táborozó nagyvezírt azzal akarták ütközetre bírni, hogy visszavonulást színlelve, átkeltek a Dráván és Mohács felé húzódtak. Szari Szulejmán pasa a muszlim nagyvezír követte őket és az 1526. évi mohácsi csata színhelyének közelében, a Karasica-patak melletti Baranyavárnál táborozott le. Lotaringiai Károly herceg azonban Mohácsról Siklósra, majd onnan a Szársomlyó-hegy lejtőre vonult, és csak itt bocsátkozott ütközetbe.
Az elmúlt évben műszeres vizsgálatokkal sikerült a település kiterjedéséről további információkat szerezni. Pap Norbert szerint indokolt ezeknek a munkálatoknak a folytatása. Utalt rá: a vizsgálatoknak a település épületeinek, különösen templomának feltárására kell összpontosítaniuk. Brodarics egy templomról is megemlékezett Földvár kapcsán, amely más történeti forrásokban is fel-felbukkan. A templom szimbolikus jelentőséggel is bír a csata emlékezetében, helyének esetleges meghatározása újabb emlékpontot eredményezhet - mondta a PTE kutatója. Az egykori falu feltárása mellett, az attól északra fekvő tágas térséget is érdemes lesz összetett terepi vizsgálatok alá vonni, fegyverek maradványait, tömegsírokat, sáncok és árkok helyeit keresni. Csak a nagy területi kiterjedésű, műszeres vizsgálatok hozhatnak eredményt - közölte Pap Norbert. A mohácsi csatatérrel kapcsolatos kutatások a jövőben is a Bölcsészettudományi Kutatóközponttal szoros együttműködésben folynak - mondta el a kutató. MTI (Borítókép: Székely Bertalan: A mohácsi csata)
Az ötvenezres keresztény és a hatvanezres török sereg összecsapása az utóbbi teljes vereségével végződött. A keresztény haderő tapasztalt, kiképzett csapatokat vetett be, a törökök zöme azonban frissen összeszedett irreguláris erő volt. A többi hadtest is csak kisebb részt állt janicsárokból, vagy szpáhikból, a többi, bár rendelkezett harci tapasztalatokkal, de a nyugati katonákhoz nem volt hasonlítható. Nyolcezer török elesett, sokan menekülés közben a Karasicába és a Drávába fulladtak, körülbelül hétezer törököt pedig a mozgékony magyar csapatok fogtak el. A győztesek nagy zsákmányt szereztek. A diadal teljes kiaknázását ( Nándorfehérvár visszaszerzését) csak a keresztény vezérek közti viszálykodás akadályozta meg. Jelentősége [ szerkesztés] A csata térképe Marsigli: "Stato militare dell'imperio ottomano" c. könyvében, 1732. A csata lélektanilag is fontos volt, hisz a közelben vívott 1526 -os mohácsi csata a középkori Magyar Királyság elbukását jelentette annak idején, s ezért a törökök a síkot mindig a "szerencse mezeje" néven említették.
Pedig Brodarics István nem írt arról, milyen széles és milyen magas volt a Földvár közelében lévő domb. Bár a hatvanas, hetvenes években találtak a Törökdomb környékén halott katonákat, mégis tartotta magát az az elmélet, hogy a csatatér nem ott, hanem valahol Majs környékén lehetett – mondta a Pécsi Tudományegyetem történeti és politikai földrajz professzora. Forrás: Mapire – Történelmi térképek archívuma A kutatócsoport víziók helyett a bizonyítékokon alapuló megközelítést alkalmazta, amelyről Pap Norbert előadást tartott az MTA székházában. Mivel a táj tagoltságát nem a domborzat, hanem a vízrendszer határozta meg, ezért utóbbit vették górcső alá. A vízrendszerre a korabeli forrásokban is több utalás található, mint a domborzatra. Pap Norbert elmondta, a Duna fontos szerepet töltött be Mohácsnál. Az oszmán sereg a Dunán vonult északra, és a keresztény sereg utánpótlása is a Dunán érkezett. Mohácstól északra a Dunát magas partok szegélyezték, míg délre mindkét partját kiterjedt mocsár övezte, elzárva a folyót a száraz területektől, így mintegy húsz kilométernyi szakaszon lehetetlenné téve az átkelést.