Ezután az alsó részt szépen le lehet venni, és hozzá lehet férni a gép belsejéhez. Erre persze csak azoknak lesz szüksége, akik barebone-ként veszik a gépet, nem kulcsrakészen. Hardver A kis hely ma már nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gépbe nem lehet erős hardvert pakolni, az ASUS-nál ugyanakkor szándékosan nem egy erőgépet akartak építeni, hanem egy olyan masinát, amely általános célra megfelelő teljesítményt nyújt, és keveset fogyaszt. Kipróbáltuk: ASUS VivoPC VM40B | Geeks.hu. A belső rész kialakításából adódóan a tárhelyet valamint a RAM-ot és a kommunikációs modult lehet cserélni. RAM foglalatból kettő áll rendelkezésre, a maximális támogatott memóriaméret 8 GB. A hozzánk került konfigurációban Intel Celeron N3150-es processzor, 4 GB memória és 32 GB-os adattároló volt, ez utóbbi nem túl sok sajnos, 64 GB-nak jobban örültünk volna. Persze lehet cserélni, akár ennél jóval nagyobbra is; mindenesetre azzal tisztában kell lenni, hogy a 32 GB nagyjából arra elég, hogy fusson a Windows, de szinte kötelező a géphez rögtön valamilyen külső adattárolót is csatlakoztatni.
Ezek közül a bekapcsolást jelző (tehát folyamatosan világító) nem klasszikus kialakítású, hanem egy vékony, csíkszerű fényforrás. A csatlakozók és gombok elhelyezése sajnos nem feltétlenül a legjobb megoldás, mégpedig azért nem, mert maga a bekapcsoló gomb illetve a kártyaolvasó nyílása is hátra került. Értjük mi, hogy a gép külsőre nem lett volna ennyire ütős (egyébként még ez sem biztos), mégis úgy gondoljuk, hogy a funkcionalitás oltárán nem szabadna mindent feláldozni. Az persze még nem annyira gond, ha a gép bekapcsolásához hátra kell nyúlkálni, de a memóriakártya behelyezése már messze nem triviális feladat, hiszen ha nem látjuk, hogy a kártyát hova és főleg hogyan kell becsúsztatni. A gépnek külön tápegysége van (ebben a méretben ez nem túl meglepő), amelyet szintén a hátsó részre csatlakoztathatunk. ASUS VivoPC bemutató videó - telefonteszt.hu. Bár csábítóan hangozna, az ASUS-nak mégsem sikerült megoldani, hogy a gép teljesen passzív legyen, így egy apró légkavaróval számolnunk kell – ennek hangja szerencsére nem zavaró. Monitor csatlakoztatásához HDMI és D-Sub kimeneteket kapunk, hálózatra ac-s WiFi és gigabites LAN segítségével tudunk, míg egyéb perifériáinkat a négy USB 2.
0 valamint a két USB 3. 0 csatlakozókra köthetjük. Hangkimenetből a szokásos szett áll rendelkezésre, analóg audio ki- és bemenet valamint mikrofon csatlakozó, ha pedig térhatású hangra vágyunk, akkor az optikai kimenetet vethetjük be. Bár szerintünk vétek elbújtatni, az ASUS mérnökei azokra is gondoltak, akik a monitor (vagy tévé) hátuljára szeretnék erősíteni a kütyüt, ugyanis a géphez létezik egy opcionális VESA keret, ami a rögzítést lehetővé teszi – ez viszont nem része a csomagolásnak, külön kell megvásárolni. Belső A külső ne tévesszen meg senkit, a gépben egy teljes értékű, tehát nem Atom processzorral szerelt gép bújik meg. A nálunk járt tesztpéldány a termékvonal olcsóbbik részéről származik, így nem Core i processzor dolgozik benne, hanem egy Celeron 1007U. Memóriából 2 GB-ot kapunk, de van bővítési lehetőség akár 16 GB-ig is. A gép érdekessége, hogy a vezeték nélküli kommunikációra alkalmas adapter nemcsak az n-es szabványt, hanem a 802. 11ac-t is támogatja – ennek gyakorlati jelentősége persze csak akkor van, ha az otthoni routerünk is ismeri ezt a szabványt.
Közhely, de mégis igaz, hogy egy-egy koncepciót már önmagában az is sikerre vihet, ha tervezői olyan köntösbe bújtatják, amely nem csúfítja el a nappalit a maga behemót, jobb esetben vajszínű, rosszabb esetben szürke/fekete készülékházával. A bevezetőből már kiderülhetett, hogy a VivoPC termékcsalád egyike a dizájnos terveknek; és a gépre rápillantva rögtön meg is állapítottuk, hogy a formaterv valóban remekül sikerült. A VivoPC VM40B egy négyzet alapú, tulajdonképpen laposnak mondható (56 mm-es) készülékházba került, amelynek felső része fémből, oldalsó és hátsó része pedig műanyagból készült. A gépház nagyobb része ezüst (világosszürke), csak az alsó rész valamint a csatlakozókkal telepakolt hátsó fertály az, amelyik fekete színű műanyagból van. Plusz pont, hogy egyik felület sem fényes; a felső rész viszont nem is homogén, rajta a fém felületeknél megszokott, körkörös csiszolás mintája látszik. Az ASUS mérnökei annyira figyeltek a harmóniára, hogy szinte minden csatlakozót és kezelőszervet egy kupacba, a hátsó fertályra helyeztek el; egyedül a visszajelző (fehér fényű) LED-eket találjuk az előlapon.
A szorzásnál tanultakat alkalmazzuk az alábbi szorzásoknál, valamint azt, hogy a szorzás és az osztás egymás ellentett műveletei. Egész szám – Nagy Zsolt. Ha (+5) · (+3) = +15, akkor (+15): (+3) = +5 Ha (+5) · (–3) = –15, akkor (–15): (–3) = +5 Ha (–5) · (+3) = –15, akkor (–15): (+3) = –5 Ha (–5) · (–3) = +15, akkor (+15): (–3) = –5 Tapasztalat: Azonos előjelű számok hányadosa pozitív, különböző előjelű számok hányadosa negatív előjelű. Ötödik osztályban tanultuk, hogy ha egy előjeles számot megszorzunk egy természetes számmal, akkor a szorzat előjele a szorzandó előjelével egyezik meg: (–5) · 3 = –15 (+7) · 5 = +35 A természetes számokat előjeles számként is le lehet írni, mert a + jelet odaírhatjuk elé, ugyanazt a számot fogja jelenteni: 7 = +7 Ezért a fenti szorzatokat így is leírhatjuk: (–5) · (+3) = –15 (+7) · (+5) = + 35 Figyeld meg az alábbi szorzások sorozatában az előjelek változását! Először pozitív számot szorozzunk egész számokkal: (+5) · (+2) = +10 (+5) · (+1) = +5 (+5) · 0 = 0 (+5) · (–1) = –5 (+5) · (–2) = –10 Most pedig negatív számot szorozzunk egész számokkal: (–5) · (+2) = –10 (–5) · (+1) = –5 (–5) · 0 = 0 (–5) · (–1) = +5 (–5) · (–2) = +10 Mindkét sorozatnál megfigyelhető, hogy ha azonos előjelű számokat szorzunk össze, akkor a szorzat pozitív lesz, ha pedig ellentétes előjelű számokat szorzunk össze, akkor a szorzat negatív lesz.
A végeredmény, azon számok halmaza, amelyek benne vannak az üres halmazban, de nincsenek benne a természetes számok halmazában, mivel ilyenek nincsenek, hiszen az üres hamaznak nincs eleme ezért a megoldás az üres halmaz, vagyis egy "áthúzott nulla" Remélem értehtő 1