Azonos alakú szavak (homonimák) Azonos alakú szavak (homonimák) Ha több jelentés tartozik egy-egy hangalakhoz, viszont a különböző jelentések között nem fedezhető fel sem metaforikus, sem metonimikus kapcsolat, akkor az alaki egybeesés véletlen vagy elhomályosult (pl. : toll). (pl. : Mindig világgá menekül innét a szürkeállomány. Azonos alakú szavak - Tananyagok. De hű marad és helyben ül a mindig a Szürke Állomány. ) Ide tartoznak azok a jövevényszavak, amelyek más-más időszakban, más-más nyelvi forrásból eltérő jelentéssel kerültek a magyarba (pl. : akkord).
2012. 15:22 Hasznos számodra ez a válasz? 6/15 A kérdező kommentje: Köszönöm, így akkor már világos. Egyjelentésű, többjelentésű, azonos alakú szavak - Balloon pop. :) 7/15 anonim válasza: Abban az esetben, ha a két szó eleve más szófajú (főnév/ige), eleve fel sem merülhet az, hogy többjelentsű. 2012. 15:29 Hasznos számodra ez a válasz? 8/15 A kérdező kommentje: Tessék: sír (mint nyughely), sírás 9/15 anonim válasza: 35% Sír:mint ige bánatában sír Sír: ahova a halottakat temetik Azonos alakú, de többjelentésű szó. 15:47 Hasznos számodra ez a válasz? 10/15 A kérdező kommentje: bocsánat, amit írtam ez teljesen hülyeség Kapcsolódó kérdések:
Két-két szó azonos hanggal végződik! Párosítsd össze a képeket! szerző: Egymisvár Figyelem Szóalkotás P-ig GZs Diagram Olvasás szótagok
másolat szerző: Kekhangkata 6. osztály Nyelvtan
De hihető-e, hogy sírkövön, - úgy a maga helyén kívül, adassék döfés? S mikor hoztam én, és mi által abba a gyanúba fejemet és kultúrámat, hogy valakit a Silenus paripája rokonságával szidalmazni nem tartom illetlennek magamhoz? S illő-e az, férfiai Debrecennek, 'ανδρες Αθηναοι hogy midőn egy olyannak szavaiban akit nem találtunk mindig méltatlannak becsülésünkre, valamit nem értünk, akkor mondásának a legrútabb értelmet adjuk? Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez : hungarianliterature. Oh Debrecen, Debrecen! Arkádia, igenis, marhalegelő tartomány volt, és éppen azért, minthogy az volt, ottan virágzottak a múzsák mesterségei leginkább. Innen nevezi Virgil is a maga két kedves énekeseit arkásoknak (Arcades ambo et cantare pares et respondre parati); innen nevezik magokat így az olaszországi poézist tárgyazó társaságok, melyeknek a mi Hannulikunk is tagja. Ezen értelemben veszi a szót Schiller is ritka szépségű dalában: Auch ich war in Arkadien geboren stb. - Arkádiában élni tehát, és a márvány szavai szerint az: Arkádiában éltem én is! nem jelent egyebet, mint ezt: Egyike voltam hazám kedvelt énekesinek én is, s boldog éltet éltem a mesterség szép regiójában.
Lessing egyvalahol Hamburgi dramaturgiájában azt a tanácsot adja az íróknak, hogy tartsák illetlennek a magok érdemekhez, apróságos magyarázatokra ereszkedni, olvasóikat képzeljék tanultabbaknak, mint amilyenek, s bízzák önmagokra, hogy amit nem értenek, hányják fel könyveikben, vagy kérdjék meg mástól. A tanács jó s meg kell vallani, hogy ha meg nem értettetni nagy baj is, és még nagyobb félreértettetni: viszont az is baj, midőn az író arra kényszeríttetik, hogy a maga szférájából lépjen ki, s tegyen cicerónei szolgálatokat. Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre : hungarianliterature. Azonban az igazán humánus művész kész felejteni artisztai büszkeségét, s örömest lép elő a nézés végett kitett vászon mögül, valamikor látja, hogy a jámbor nézőnek szüksége van útmutatóra; sőt néha a mentegetőzést s a védelmező magyarázatokat is pirulás s megítéltetéstől való tartalék nélkül teszi, mert tudja, hogy midőn maga mellett szól, akkor a mesterség szeretetét gyarapítja. Vannak esetek, amelyekben élesen szólani s csatába ereszkedni sem illetlen; avagy nem az esik-e megyéink és országunk gyűlésein?
Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban Őseink is megmozdúljanak, És az unokákba a halhatatlan Lelkeikkel visszaszálljanak. Hozva áldást a magyar hazára, Szégyent, átkot áruló fiára. És ha meglep bús idők homálya, Lengjen fátyol a vont húrokon; Legyen hangod szellők fuvolája, Mely keserg az őszi lombokon, Melynek andalító zengzetére Fölmerűl a gyásznak régi tére; S férfi karján a meggondolásnak Kél a halvány hölgy, a méla bú, S újra látjuk vészeit Mohácsnak, Újra dúl a honfiháború, S míg könyekbe vész a szem sugára, Enyh jön a szív késő bánatára. És ha honszerelmet költenél fel, Mely ölelve tartja a jelent, Mely a hűség szép emlékzetével Csügg a múlton és jövőt teremt, Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal, Hogy szivekbe menjen által a dal; S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek, És a gyenge és erős serényen Tenni tűrni egyesűljenek; És a nemzet, mint egy férfi, álljon Érc karokkal győzni a viszályon. S még a kő is, mintha csontunk volna, Szent örömtől rengedezzen át, És a hullám, mintha vérünk folyna, Áthevűlve járja a Dunát; S ahol annyi jó és rosz napunk tölt, Lelkesedve feldobogjon e föld.