A panaszaim kb. március 6-án jelentkeztek először, nem sokkal evés után, és azóta sem... Nőgyógyász Tisztelt Doktor Úr. Azzal a problèmával fordulok önhöz hogy, 03. 12-èn volt egy alhasi görcsöm ami igazábol inkább bal oldalon volt fájdalmas ez a... Omphalocele Tisztelt Dr. Pétervári László doktor úr! A 12. heti terhességi ultrahang vizsgálaton (13 hetes terhességi korban) diagnosztizáltak Omphalocele-t... Ki lehet az apa? Tiszteletem Doktorúr! Abban a vitás élethelyzetben találtam magam h nem tudjuk a partneremmel h vajon az én gyerekemmel várandós-e vagy nem. A lány...
Válaszok olyan gyakori kérdésekre mint: Alkalmazható-e az Amorolfin-Teva terhesség esetén? Mi az Amorolfin-Teva hatóanyaga, összetétele? Mi mások véleménye és tapasztalata az Amorolfin-Teva használatakor.
A New Scientist cikket írt Harun Yahyáról "Burning Darwin" (Darwin elégetése) címen. Ez a vezeto darwinista magazin 2000. április 22-i számában "nemzetközi hosnek" nevezte Harun Yahyát, és hangot adott aggodalmának, hogy könyvei "mindenhol elterjedtek az Iszlám világban". A Science, az általános tudományos közösség vezeto folyóirata, hangsúlyozta Harun Yahya könyveinek hatását és magas színvonalát. A Science cikke, a "Creationism Takes Root Where Europe, Asia Meet" (A teremtéselmélet gyökeret ver Európa és Ázsia találkozásánál), a magazin 2001. május 18-i számában azt írta: "olyan magas színvonalú könyvek, mint Az evolúciós csalás vagy A darwinizmus sötét oldala az ország egyes részeiben nagyobb befolyással bírnak, mint a tankönyvek". Ezután az újságíró értékeli Harun Yahya könyveit, amelyek létrehozták "a világ egyik legeroteljesebb anti-evolucionista mozgalmát az Észak-Amerikán kívüli világban". Bár ezek az evolucionista újságok elismerik Az evolúciós csalás fontosságát, nem válaszolnak rá tudományos érvekkel.
Az agya túlságosan szabályos hidegérzetet produkál, és ez viszont kémiai változásokat idéz elő a testben és az agyban, a DNS pedig tanul erről a helyzetről, és az adatbázisában tárolja az információt, hogy döntéseket hozzon a szőrzet fehérre cseréléséről, amikor a faj szaporodik. És ez megmagyarázza azokat az ugrásokat, amelyeket az egyes szervezetek az evolúciójuk során tesznek. Ehhez kétségtelenül nagyon kifinomult intelligencia-mechanizmusra van szükség molekuláris szinten, mert mindent, ami egy élőlény életében történik, ugyanabban a DNS-ben kell kódolni. Kétségtelen, hogy ez a molekula tiszta intelligencia. A dolgok nem véletlenül történnek, ahogy a modern szintetikus elmélet védelmezői mondják. Ennek a nyilvánvaló mechanizmusnak vannak korlátai. Ha egy élőlény nem képes a DNS-ben a túléléshez szükséges változásokat létrehozni, akkor ezek a változások nem materializálódnak új programozási kódban, és a faj végül kihal. LIDUKW mester
Az evolúció hosszú távú modelljének viszont szüksége van ezekre nagy változásokat magukkal hozó genetikai ugrásokra. A mikroevolúció egy farkasból csivavát vagy dán dogot is tud kreálni. A makroevolúció pedig ugyebár egy halat hosszú távon egy tehénné vagy egy kacsává változtat. A mikroevolúció és makroevolúció mértéke és hatása között óriási eltérés van. Itt rámutathatunk az evolúciós elmélet egy további hibájára, mely szerint nem sikerült kísérleti úton igazolni, hogy az egy fajon belüli kisebb változások sorozatos láncolata egy másik faj kialakulásához vezet. Utólag pedig megemlítjük még az evolúciós elmélet rossz gyakorlati alkalmazását. Itt nem az elmélet egy másik hibájáról van szó, hanem arról, hogy miképpen használták (ki) az evolúciós elméletet nem tudományos célokra. Továbbra is számos kérdés van még a biológia élet összetettségét illetően, amit az elmélet nem volt képes megmagyarázni. Mégis vannak olyanok, akik a biológiai magyarázatot rögtön metafizikai indoklássá akarják változtatni.
A fentiek részletes leírása nagyon erős szakjelleget ölthet és terjedelmileg is túlfeszítik ezen beszámoló kereteit. Általánosságban azonban helyes az a megállapítás, mely szerint az evolúciós elmélet még adós marad következetes válaszokkal annak tekintetében, hogy az elmélet hogyan érvényesül a molekuláris, genetikai, vagy tágabb ökológiai szinteken. Az elmélet hibáit három alapvető csoportra is különíthetjük. Először is megvizsgáljuk a punktualizmus és a gradualizmus közötti ellentétet. Következőleg a mikroevolúció megfigyeléseinek makroszkópikus szinten való alkalmazásának problematikájával foglalkozunk. Harmadik pontunkban pedig azt vizsgáljuk meg, hogy az elméletet hogyan alkalmazták teljesen áltudományos módon különböző szubjektív világnézetek igazolására. Nézzük tehát először a punktualizmus és a gradualizmus közötti összenemillést. A naturalizmusban gyökerező evolúciós elmélet szerint az élő szervezetek (ki)fejlődése két alapvető módon mehet végbe. A gradualizmus szerint az élő organizmusok egy relatíve állandóan fellépő mutációk egész sorának vannak kitéve, ami a gyakorlatban elég egyenletes átmenetben nyilvánul meg a régebbi és az újabb formák között.
Az evolúció ugyanis azt állítja, hogy az ember a mókuscickányból alakult ki, az pedig az egysejtűből (sőt, az élettelenből) egy Föld nevű golyón zötykölődve csupán a véletlennek köszönhetően. De kétségtelen, hogy az ember jóval bonyolultabb szervezet – minden szempontból, nemcsak hogy biológiailag – mint az egysejtű. A véletlen viszont nem szokott semmit rendezni, bonyolítani, inkább rendezetlenséget okoz, egyszerűsít. A fizika nyelvén ezt úgy mondanánk, növeli az entrópiát, azaz a rendezetlenséget. Elképzelhetetlen, hogy a véletlen úgy lögybölje az őslevest, hogy abból végül szervezett lények milliói jöjjenek létre. Egy sem jönne létre, nemhogy bonyolultnál bonyolultabb fajok megszámlálhatatlan sora. Magyarország egyik legnagyobb evolúciótámogatójának néhány mondatát idézném mintegy szemléltetésképp, milyen hozzáállásból indul ki az egész elmélet: "A dolog fordítva van, felismerjük a fejlődés jelenségét, mint problémát és ennek a magyarázatához fog hozzá a biológia, és amikor komoly módszertani viták és egymás ellen feszülő érvek vannak, akkor jó segítséget nyújt a tudományfilozófia. "