Úgy, úgy! Forrás: Youtube A hóember egész álló nap sóvárogva bámult be az ablakon. Alkonytájban még meghittebb, hívogatóbb volt a szoba, a kályha szelíd piros fényt árasztott, szebbet, mint a nap, szebbet, mint a hold, olyat, mint a kályha, amikor jól megrakják. Néha kinyitották az ajtaját, s ilyenkor vörös lángnyelvek csaptak ki rajta, rózsaszínűre festették a hóember vágyakozó arcát. - Ó, nem bírom tovább! Nem élhetek nélküle! - sóvárgott a hóember. - Milyen kedves, és milyen jól illik neki, ha kiölti a nyelvét! Hosszú volt a téli éjszaka, de a hóembert elszórakoztatták ábrándos gondolatai, amelyektől csak úgy csikorgott a feje. Reggelre jégvirágok nyíltak a pincelakás ablakain; szépek voltak, szebbeket még a hóember se látott, de hiába voltak szépek, ha eltakarták előle a kályhát. A jégvirágok egyre dúsabban nyíltak, nem akartak elolvadni; csikorgó, csontfagyasztó hideg volt, amolyan hóembernek való idő. De a mi hóemberünket ez sem vigasztalta boldogtalanságában. Rabul ejtette szívét a fekete derekú kályha.
De azt is hihette volna, aki látta, hogy ezer meg ezer kicsi gyertya hófehér lángja libeg a földön. - Ó de gyönyörű! - kiáltott fel egy fiatal lány, aki egy ifjúval lépett ki a kertbe. Éppen a hóember előtt álltak meg, s elgyönyörködtek a tündöklő fákban. - Nyáron se látni szebbet! - mondta, és felragyogott a szeme. - Ilyen legényt se látni nyáron, mint ez! - mutatott az ifjú a hóemberre. - Daliás legény! Forrás: Youtube A lány fölnevetett, intett a hóembernek, aztán játékosan elszaladt a havon, amely úgy ropogott a lába alatt, mint a keményített gyolcs. - Hát ezek kicsodák? - kérdezte a hóember a házőrző kutyától. - Te régóta itt szolgálsz, nem ismered őket? - Dehogynem - felelte a kutya. - A lány néha megsimogat, az ifjú meg csontot ad. Őket nem harapom meg. - De mifélék? - faggatózott a hóember. - Jegyesek - morogta a kutya. - Majd beköltöznek egy ilyen házikóba, mint az enyém, és együtt rágják a csontot. - Van olyan tekintélyük, mint nekem vagy neked? - kíváncsiskodott tovább a hóember.
– kérdeztem csípőre tett kézzel, s közben haragosan ráncoltam homlokomat. Marcira néztem, és láttam, hogy engem utánozva ő is csípőre tette a kezét, és a nagyobb hatás kedvéért néhányat dobbantott a ropogós hóba a lábával. – Az volt a legszebb sárgarépa az összes közül! Miért nem vigyáztál rá? A hóember dacosan állt tovább, és nem válaszolt. – Na jó, még utoljára hozunk egy másik orrocskát neked, de ha erre sem vigyázol, nem kapsz többet! Leszaladtunk a pincébe, és a ládából kiválasztottunk egy szép hosszú sárgarépát. – Marci! Ma éjjel lesben állunk az ablaknál. Meg kell tudnunk, mi ez a nagy titok. Éjszaka le sem vettük a szemünket a hóemberről. A Hold éppen rávilágított, és láttuk, hogy sárgarépa orra még ott van a helyén. Amikor már azt hittük, hogy nem történik semmi, hirtelen egy árnyék átugrott a kerítésen. Óvatosan körülnézett, és egyre jobban közeledett a hóember felé. Az árnyéknak hosszú vékony lábai voltak, s mögötte néhány lépésnyire egy kicsi, gömbölyű valami ugrándozva kísérte.
Ütött-kopott rossz fazék a tökfödője, Megbecsüli, hiszen jó lesz még jövőre. Seprűnyél a nagyvilági sétapálca, El is mehetne, ha tudna, véle bálba. Ilyen ő, az udvarunkon nagy gavallér, Bár rajta csak ujjal rajzolt az inggallér, Mégse fázik, mikor minden majd megdermed, El is mennék, ha lehetne, Donászy Magda: Hóember Hóna alatt seprűt szorít, pedig nem is sepreget. Bizony ésszel fel nem éred, ez az ember ki lehet. Hóval, faggyal nem törődik, tűri némán, szótlanul, De mikor a tavaszt érzi, mint a patak, könnye hull. Mentovics Éva: A hóember Álldogál egy vidám legény, jégcsap lóg az orra hegyén. Hó a keze, hó a lába, deres minden porcikája. Körülötte mély a hó, pocakja vagy hét akó. Messze virít répa orra, cakkos sálját vígan hordja. Éjfekete szén a szeme, vasfazék a cilindere. Füléig ér mókás szája, a hófúvást büszkén állja. Egy cseppet sem didereg, jól bírja a hideget. Söprűnyél a sétapálca, hómezőket azzal járja. Tóthárpád Ferenc: A hóember Bár neve: ember, hóból a lába, hóból a törzse, hó a ruhája.
Kikerüli-e a pocsolyát vagy belegurul? Ferkó azonban megfeledkezve az édesanyja intelméről, tele torokból elkiáltotta magát: — Fogjuk meg gyorsan, mielőtt a tócsába esik! Te onnan fuss elébe, éri innen szaladok! — Hííí! — visított a haszontalan szél, mert különös kedve telt a vadonatúj kalapokban, és még egyszer felkapta, hogy cifrán megpörgesse, mielőtt a pocsolyába vágja. Ez volt a kalap meg az öreg-öreg bácsi szerencséje, mert ezalatt a két kisgyerek odaért. Egyszerre kaptak a kalap után. Pöttömke ügyesen megragadta, Ferkó azonban mellé kapott, elvesztette az egyensúlyát, és totty!... Kalap helyett ő csücsült a pocsolyába. Csupa sár lett a nadrágja. Pöttömke nem sokat törődött vele, hanem boldog mosollyal futott vissza a bácsihoz, átnyújtani a megmentett kalapot. Dr páczi antal rendelés monorierdő Sitemap | 50 éves születésnapi vicces idézetek
2021. 05. 18. 7, 870 Megtekintések száma: 3 500 Reyhan meghallja, hogy Emir Alaszkába fog menni, de Emir hiába várja, hogy megkérje, ne tegye, Reyhan nem szól semmit sem. Kemal rajtakapja Leylát, hogy el akarja lopni az aktát, és elveszi tő felhívja Yoncát, hogy vegye meg neki a jegyet Alaszkába másnapra. Yonca azonnal elmondja Cemrének a hírt, Cemre pedig felhívja Emirt. Hogy tetszett? Kattintson egy csillagra, hogy értékelje azt! Átlagos értékelés 5 / 5. Szavazatok száma: 21 Eddig nincs szavazat! Legyen az első, aki értékeli ezt a bejegyzést/részt. Az ígéret (2019) 1. évad 92. rész tartalma - awilime magazin. Köszönjük értékelését! Kövess minket a közösségi médiában is! Sajnáljuk, hogy ez a rész/bejegyzés nem tetszett az Ön számára! Javítsuk ezt a hozzászólást! Mondja el nekünk, hogy mi nem tetszett ebben a bejegyzésben/részben?
Olykor színészekre sincsen szükség az érzelmek kinyilatkoztatásához, elég egy nagy totál a tájról és alá egy mélyenszántó gondolat a sorozatot szerepe mellett narráló Isabel May-től és lám, máris könnyek szöknek az ember szemébe. Sheridan a történet sebessége mellett kiválóan zsonglőrködött az akció és az érzelmes jelenetek váltakozásával is, hiszen amikor az embernek éppen felfordulna már a gyomra attól a rengeteg lövöldözéstől és kegyetlenségtől, máris váltás van. Természetesen egyetlen harcjelenetet sem húznak el feleslegesen hosszúra. Nincsenek semmirevaló dialógusok a párbajok közepette, s maguk a párbajok sem fordulnak elő túl gyakran, viszont amikor mégis megjelennek, akkor sem tűnnek hosszúnak. Az igéret török sorozat. Egy gyors lövés és vége. A széria legnagyobb erőssége mégis a szíve, hiszen hatalmas szíve van. Szeretnivaló az, hogy mennyire elbűvölő a karakterek lelki világa, vagy éppen az, ahogy egymással, vagy a természettel kapcsolódnak. Egyszerűen minden részletében a helyén van minden. Mondhatni a tökéletes széria!
Forrás: RTL-Klub A hazai tévécsatornákon bemutatott török sorozatok listája a linkre kattintva érhető el! A lista folyamatosan bővül! Ha tetszik, jelezd nekünk:
A pazar látványelemek mellett a színészek alakítása is egy a történelemkönyveknek. Megelőlegezem, hogy Sam Elliott nem kevés elismerésben fog részesülni, már ami a díjakat illeti, de meg is érdemli. Mellett mindenki óriásit alakít, de kiemelném Isabel May-t, aki hatalmas tehetség, ellopja a showt rengetegszer, érdemes lesz rá odafigyelni a jövőben, hiszen még nagyon sokra viheti! A roppantmód erős vizualitást és színészi jelenlétet már csak a zene teheti még jobbá és teszi is. Brian Tyler melódiái nagyon szívbemarkolóak, ott ütnek, ahol igazán fáj, ezzel együtt természetesen gyönyörű is a zene, amit a szériához szerzett. A rendező Taylor Sheridan elismerésre méltó forgatókönyvet rakott össze, talán már csak az jobb nála, ahogyan azt meg is valósította. Az igeret sorozat. Az 1883 tempója nem túl gyors, de nem is lehet közben unatkozni, mindig pontosan olyan tempóban halad, amilyenre szükség van. Minden egyes jelenetet áthat az a rengeteg sok érzelem, amit Sheridan megírt, s amit az emberfelettit nyújtó színészek belevittek.