E gy gyermek születése a legcsodálatosabb dolog az ember életé a gyönyörű babanapló megőrzi számodra a legszebb emlékeket, onnantól kezdve, hogy tudomást szereztél az áldott állapotról egészen az új családtag első szülinapjáig. Könyv: Szeretem a virágokat - versikés kifestő. Jegyezd fel, hogyan fogadta a család a nagy hírt, vagy hogy mikor érezted először, hogy mocorogni kezd a kis pocaklakó! Ragaszd be az első babafotókat, és írj róla, hogyan lesz egyre ügyesebb hónapról hónapra! Őrízd meg a legmeghatóbb és legkedvesebb pillanatokat, hogy amikor felcseperedik, odaadhasd neki ezt a szép emlékkönyvet!
Szerzői jogi védelem alatt álló oldal. A honlapon elhelyezett szöveges és képi anyagok, arculati és tartalmi elemek (pl. betűtípusok, gombok, linkek, ikonok, szöveg, kép, grafika, logo stb. ) felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben, vagy egészben - kizárólag a Jófogás előzetes, írásos beleegyezésével lehetséges.
Jancsi és Juliska (Hänsel und Gretel) opera Humperdinck Jancsival és Juliskával. Jutta Reiss szobra Boppardban Eredeti nyelv német Alapmű Jancsi és Juliska Zene Engelbert Humperdinck Librettó Adelheid Wette Felvonások száma 3 Főbb bemutatók 1893. december 23., Weimar, Udvari Színház; 1895. február 2., Magyar Királyi Operaház A Wikimédia Commons tartalmaz Jancsi és Juliska témájú médiaállományokat. " Kitűnő mesterségbeli tudásról tanúskodik, de valójában nem meseszerű. " – Gustav Mahler [1] A Jancsi és Juliska ( németül: Hänsel und Gretel) Engelbert Humperdinck meseoperája három felvonásban. Szövegét Adelheid Wette (1858–1915), a komponista húga írta az eredeti Grimm mese alapján. Játékideje 100–105 perc. Ősbemutatójára – számtalan akadály után – Richard Strauss vezényletével 1893. december 23 -án került sor a weimari Udvari Színházban, Jancsi szerepében Strauss későbbi feleségével, Pauline de Ahnával. Rossz fogadtatása ellenére a premier utáni évben világszerte több mint ötven helyen játszották.
Magyarországi bemutatója 1895. február 2-án volt az Operaházban. 1897-ben Budapestre látogatott a zeneszerző az 50. hazai előadás megtekintésére. [2] Szereplők [ szerkesztés] Szereplő Hangfekvés Péter, (Apa) seprűkötő bariton Gertrud (Anya) mezzoszoprán Jancsi Juliska szoprán Boszorkány mezzoszoprán ( tenor) Altató manó [3] Ébresztő manó Visszhang, mézeskalácsgyerekek (fiúkórus) Tizennégy angyal (balettkar) Hangszerelés [ szerkesztés] 3 fuvola (a 3. piccolóra vált), 2 oboa (a 2. angolkürtre vált), 2 klarinét, 1 basszusklarinét, 2 fagott, 4 kürt, 2 trombita, 3 harsona, 1 basszustuba, üstdob, ütők, hárfa, vonósok. [4] Cselekménye [ szerkesztés] 1. kép [ szerkesztés] Szegényes szoba. A háttérben alacsony ajtó, mellette kis ablak kilátással az erdőre. Balra tűzhely, felette kéménykürtő. A falon különböző nagyságú seprűk lógnak. Jancsi és Juliska szegényes otthonukban boldogan készülnek a tejberizs vacsorára. Anyjuk előzőleg házimunkát bízott rájuk, ezért bemegy a házba, hogy ellenőrizze őket.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény favágó és annak két gyermeke: Jancsi és Juliska. Nagyon szegény ember volt a favágó, egész nap az erdőben dolgozott, hogy valahogy ételt tudjon tenni az asztalra. Egyik nap így szólt: – Drága gyermekeim, kicsorbult a baltám, el kell vinnem a kovácshoz. Sajnálom, de nem tudok vacsorára valót hozni, kérlek menjetek el az erdőre gombát szedni, abból majd jól megvacsorálunk. Tessék, itt az utolsó karéj kenyerünk, ezt vigyétek el útravalónak… Nyomban el is indultak mind a ketten, mentek, keresték a gombát, de nagy bánatukra egy satnya szemnél többet nem találtak. – Jajj Jancsi, ez nem lesz elég vacsorára, így nem mehetünk haza. – Ne aggódj Juliska, a dombon túl még sok-sok gomba lehet. – Nincs az nagyon messze? Még eltévedünk… – Nem lesz baj Juliskám, itt ez a karéj kenyér, elcsipegetem, és elszórom a morzsákat. Könnyen visszatalálunk majd, azokat követve… – Jól van Jancsi, de akkor sűrűn szórd azt a morzsát… Azzal tovább indultak, Jancsi szorgosan szórta a morzsákat, és Juliska egyre több és több gombára lelt, amit a kosarába szedhetett.
A boszorkány megmutatja a módját. Erre aztán a két gyerek együttes erővel belöki a tűzbe, majd a kemence ajtaját is bezárják. Megszabadulásuk után Jancsi a kunyhóba szalad, a padlásnyíláson gyümölcsöket, aranydiót dobál ki húgának. A kemencéből hatalmas láng csap fel, majd nagy robajjal összeomlik. A két gyerek elámulva hallja a mézeskaláccsá változtatott társaik ekkor felhangzó különös dalát. Jancsi az ellesett varázsigék segítségével életre kelti őket, akikről lepattan a mézeskalács burok és visszaváltoznak élő gyerekekké. A boszorkányból egy hatalmas mézeskalács lesz. Jancsi és Juliska ezután boldogan ölelik át szüleiket, akik rájuk találnak az erdő mélyén. A többi kisgyerek vidáman táncolja körbe őket. Diszkográfia [ szerkesztés] Anna Moffo (Jancsi), Helen Donath (Juliska), Christa Ludwig (A boszorkány), Dietrich Fischer-Dieskau (Peter); Tölzi Fiúkórus, Müncheni Rádiózenekar, vez. Kurt Eichhornn (1971) RCA (Sony) 74321 25281 2 Hallgatnivaló [ szerkesztés] Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Balassa Imre – Gál György Sándor: Operák könyve.
Az alkotópáros jelentős módosításokat hajtott végre az eredeti cselekményen: a gonos... z mostoha helyett saját édesanyjuk űzi el a két kisgyereket az erdőbe. A Wagner-rajongó Humperdinck - aki asszisztált is a mester mellett a Parsifal bemutatóján - szenvedélyes, gondolkodásában, felépítésében is a példaképére hajazó partitúrát tett le az asztalra. Hogy Jancsi és Juliska története nemcsak a mesekönyvek lapjain, hanem az operaszínpadon is megállja a helyét, arra biztosíték az Oberfrank Péter karmester irányította Sinfonietta Erudita játéka, illetve Gábor Sylvie rendező közreműködése. Korosztály: 10-14 év Rendező: Müpa Parkolási információk A Müpa mélygarázsában a sorompókat rendszámfelismerő automatika nyitja. A parkolás ingyenes azon vendégeink számára, akik egy aznapi fizetős előadásra belépőjeggyel rendelkeznek. A Müpa parkolási rendjének részletes leírása elérhető itt. Biztonságos jegyvásárlás Felhívjuk kedves Látogatóink figyelmét, hogy a Müpa kizárólag a saját weboldalán és hivatalos jegypénztáraiban megváltott jegyekre tud garanciát vállalni.
Majd elepedtek az éhségtől, mert mást sem ettek, mint azt a néhány bogyót, amit a bokrokon találtak. És mert annyira elfáradtak, hogy a lábuk se vitte már őket, lefeküdtek egy fa tövébe, elmondották esti imádságukat és elaludtak. Mármost reájuk virradt a harmadik reggel azóta, hogy elhagyták a szülői házat. Megint elindultak, de mind mélyebbre tévedtek a vadonban, és úgy voltak már, hogy ott kell veszniök, hacsak nem találnak hamar segítségre. Délben pedig megpillantottak egy ágon egy szép hófehér madárkát, és az oly csodálatosan énekelt, hogy szinte földbe gyökeredzett a lábuk, úgy hallgatták. Amikor dala végéhez ért a madár, meglibbentette szárnyát, és elröppent előttük, ők meg mentek utána, mígnem egy házikóhoz értek. Amikor egészen közel mentek, akkor látták, hogy a házikónak kenyérből van a fala, kalácsból a teteje, ablaka pedig csillogó cukorból. - Nosza, lássunk neki! Én a tetőből eszem, te pedig, Juliska, egyél az ablakból, az jó édesnek tűnik - mondta Jancsi. Aztán felágaskodott, és belekóstolt a tetőbe, miközben Juliska az ablakot majszolgatta.
Így mentek, mendegéltek, és de már olyan messzire mentek az erdőben, ahol még sosem jártak. – Jancsi, tele a kosár! Induljunk gyorsan haza, hogy még vacsorára odaérjünk. – Rendben Juliska… Azzal sarkon fordultak és követték a morzsákat hazafelé. De nem mehettek ám sokáig, mert az útról tucatnyi kismadár egytől egyig felcsipegette a morzsát… – Oh, Jancsi, így hogy jutunk haza?! Elfogytak a morzsák, és mindjárt lemegy a nap. Jancsi hirtelen nem tudott mit mondani, de azért próbálta megnyugtatni kishúgát: – Semmi baj Juliska, majd csak lesz valahogy. Itt megalszunk, és reggel továbbindulunk. Estére tüzet raktak, és összebújva aludtak… Reggel nagy károgásra ébredtek: – Kár-kár.. – Nézd Juliska, milyen furcsa madár! – Kövessük, hátha hazavezet minket! Felkerekedtek, és nyomban utánaeredtek. Mentek, mentek, míg nem a furcsa madár leszállott egy kicsi ház tetejére. Szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól, mert a házikó nem kőből, vagy fából épült, hanem cukormázas tortából, és mézeskalácsból.