– Maximálisan a 2022-es világbajnokságra koncentrálok. Ahogy mindig, büszke vagyok, hogy a hazámat képviselhetem. Azért küzdünk, hogy Portugáliát az őt megillető helyre juttassuk. Gyerünk! Csak foci. ". A török válogatott német szövetségi kapitánya, Stefan Kuntz tisztában van vele, óriási meglepetés lenne, ha a csapata meglepné a portugálokat. – Egyértelműen ez a legnehezebb ág, de természetesen a célunk, hogy a döntőt is Törökországba hozzuk – mondta a játékosként 1996-ban Európa-bajnok Kuntz. A csütörtöki első mérkőzések után a döntőket március 29-én rendezik. A skótok és a lengyelek az elmaradt tétmeccset egymás elleni felkészülési találkozóval helyettesítik. Foci labdarúgás Vb pótselejtező Cristiano Ronald
Az Ágyúsok rögtön a félidő elején megszerezték a vezetést Martinelli gyönyörű góljával. A Watford nem tudott élni a lehetőségeivel, ahogy az Arsenalnak is mindig csak egy kicsi hiányzott a következő gólhoz. Csak a foci 2. A hajrát kissé felforrósította, hogy Sissoko a 87. percben betalált Ramsdale kapujába. Azonban az egyenlítés, már nem jött össze, így az Arsenal elvitte a három pontot a Watford otthonából. A mérkőzés összefoglalója A Premier League állása A góllövőlista élmezőnye
Egy forduló volt hátra, én pedig két mérkőzésre szóló eltiltást kaptam. " NYÚL GÁBOR GÓLJA AZ NB I-BEN Szereti bújni a statisztikákat, felderítő munkája után arra jutott, az országban alighanem ő az egyedüli, aki az összes osztályban gólt rúgott. A Vasasban futballozó Zimonyi Dávid is sok helyen betalált, ám sem a megye kettőben, sem a legalacsonyabb osztályban nincsen találata. Nyúl Gábor jelenleg Békéscsabán a Jamina SE együttesénél Pozsár Gábor vezetőedző mellett segédkezik, néhány évig azonban játékosként is pályán maradna. "Úgy értem el ezeket a gólokat, hogy az első, másod- és harmadosztályban védekező középpályás voltam. Könyv: Csak a foci (Pelé - Brian Winter). A megyei osztályú Jaminában Pásztor József rakott be először csatárnak, három edzés után mindössze annyit mondott, jó erőben vagyok, és van érzékem hozzá. Azóta vagy kétszáz gólt rúgtam... Nem is tudom, mi lett volna ha csatárként kezdem a pályafutásomat. " Nyúl Gábor a nyáron esküvőre készül, a korábbi NB I-es röplabdázót, Bucsi Barbarát veszi feleségül. "Mondtam Barbinak a gólom után, most hogy megvan a teljes kollekció, nyugodtan hozzám jöhet. "
A visszavágókat jövő csütörtökön rendezik. Ahol a futball esze és szíve találkozik! Válogatott írások a legjobbaktól. Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban! Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt. Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Csak a foci 1. Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék. KIPRÓBÁLOM! Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Ráadásul ezt az egész szálat, úgy, ahogy van, ki lehetett volna vágni, és alig sérült volna valamit a cselekmény, annyira szervetlenül épül a film szövetébe. A SPECTRE végére már csak a szomorú sóhajok maradnak: az olcsó, tét nélküli moralizálással és modoros szimbolikával terhelt végső leszámolás újfent rávilágít arra, hogy Mendes egyszerűen nem érti, mi a szuper Daniel Craig James Bondjában. A Casino Royale -ban az volt a jó, hogy Roger Moore és Pierce Brosnan után Bond végre nem egy bájgúnár volt, hanem öltönybe bújt vadállat, brutális, sima modorú dúvad. James Bond: Goldfinger – podcast kritika - Könyvkultúra Magazin. Mendes ezt a modern kornak megfelelő, izgalmas Bond-alakot botrányosan közhelyes, patyolattiszta hőssé mosdatja ki. Egy zsák pénzzel még maradásra bírhatják – Daniel Craig a SPECTRE című filmben Forrás: Fórum Hungary Nem tudni, mi lesz a Bond-filmek sorsa. Az biztos, hogy pár év múlva menetrendszerűen érkezni fog a következő felvonás, de hogy Craig magára ölti-e még egyszer a 007-es ügynök alakját, az nagy kérdés. A filmet népszerűsítő sajtókörúton előadott produkciójából ítélve a színész meglehetősen unhatja már a szerepet, egykedvűen válaszolgat a riporterek kérdéseire, de azon sem lennék meglepve, ha egy zsák pénzzel még egy darabig maradásra bírnák.
Szerző: Magyar Evelin | Közzétéve: 2021. 10. 03. 10:15 | Frissítve: 2021. 04. 15:50 Debrecen - A Nincs idő meghalni című film látványos, izgalmas mozi, amiben olyan csavart rejtettek el a készítők, amire egy rajongó sem számítana. Kritika. A világ legismertebb titkosügynöke 25. alkalommal, közel két év huzavona után visszatért a mozivászonra: a Nincs idő meghalni című filmet eredetileg 2019 decemberében mutatták volna be, ám a koronavírus-járvány közbeszólt. Hosszú és rémesen unalmas az új Bond-film. Daniel Craig ötödik és egyben utolsó alkalommal ölti magára James Bond elegáns öltönyeit, s menti meg a világot. Partnere a kalandban Madeleine (Léa Seydoux) és a 00-s ügynök, Nomi (Lashana Lynch), aki Bond nyugdíjazása után lépett aktív szolgálatba. Nincs idő meghalni A kisebb kritikai sikert arató 2015-ös Spectre – A Fantom visszatér folytatásában visszatér Blofeld, Bond ősellensége is, s a Madeleine-nel való románcának alakulásáról is többet megtudhatunk. A lányt múltjának sötét foltjai kísértik a jelenben: az őrült, pusztító szándékú Safin (Rami Malek) akar bosszút állni rajta régi sérelmeiért, a fiatal pszichiáter segítségére pedig Bond siet.
Kielégítő viszont, hogy a korunk aktuálpolitikájától, a brit és amerikai kormányok közönyének erős kritikájától vissza nem riadó történet végül egy igazi, kiváló bondos fináléban ér véget – a sivatag közepén lévő épületkomplexumban történő zárás sikeresen hozza a Bond-filmek végső leszámolásának alapjául szolgáló filmek két jellemzőjét, miszerint realizmus és meseszerűség kétesen belőhető határmezsgyéjén mozognak. Kár azonban, hogy itt bevégeztetik a kiváló, és rendkívül karizmatikus Mathieu Amalric játszotta Dominic Green főgonosza, aki hatalmas pazarlásként érdemtelenül kevés vászonidővel bírt. A Quantum csendje szó, mi szó, tagadhatatlanul csalódás, bár messze nem olyan rossz, mint a betétdala. James Bond végre meztelen. Mint egyszeri akciófilm, igenis megállná a helyét, bár a Bond-sorozat ennél némileg nagyobb elvárásokat ébreszt az emberben, főleg a sorozat porából főnixként feltámadó Casino Royale után. Bár a forgatókönyv az elődhöz hasonlóan még mindig próbálja a Bond-univerzum alapjait lefektetni (a bondi piálás magját ezúttal elvetik, továbbá a Felix Leiterrel való barátság is megkezdődik), sajnos ezúttal elmaradnak az olyan elegáns eszközök, mint például a Casino Royale végebeli elmaradhatatlan, ám ezúttal mégis elmaradt bemutatkozás.
Ezek után meglep bárkit is, hogy Oberhauser = Blofeld? Kétlem, mégis úgy adják elő, mintha egy hatalmas csavar volna. Jelzem magát a figurát is jócskán túlbecsülték. Hiába emblematikus alak, régen is kizárólag addig volt érdekes, amíg nem mutatták meg. Megformálói közül egyedül Telly Savalas tudott életet belevinni, a társai jobbára Dr. Genyának teremtettek alapot. A visszatérése akkor működhetett volna, ha fejlesztenek a személyiségén, azonban Blofeld ugyanaz a gyenge ripacs, aki volt, sőt rosszabb! Azzal, hogy kitalálták, ő Bond gonosz mostohatestvére szánalmasabbá és alulmotiváltabbá vált, mint valaha. Hová tehették a készítők az eszüket, amikor ez az ökörség megfogant a fejükben? Ki-ki döntse el ezek után maga, jó vagy rossz-e, hogy Oberhauser alig van benne a filmben. Az alkotók azt hihették, hogy megint megvárathatnak, ahogy Silvával, de neki volt egy zseniális belépője, kidolgozott háttere, és Javier Bardem játszotta, aki uralta a történet hátralevő részét. Oberhauser miután végre szíveskedik pár percre megtisztelni jelenlétével, megint hosszú időre felszívódik.
Persze, idézgessünk (magunktól, leginkább), persze, James legyen beesett arcú, ám azért tartsuk magunkat ahhoz, amiből nem engedünk ötven éve, s amitől nem tudunk kilépni önmagunk árnyékából: kábé a szűk két és félóra felét elviszi az elegáns (Craig urat öltöztette: Tom Ford) modoroskodás, fékezett keménykedés, csajozás és meglepően ügyetlen favicceskedés. Minderre mondhatnánk, hogy na tessék, már megint az van, ami volt. Nesze nekünk forradalom. De az a különös, hogy még itt is sejthető: valami történni fog, még ebben a játékidőben. Aztán megjelenik Javier Bardem. Besétál, lassan, nagyon lassan, Roger Deakins kamerája nem megy elébe. Megvárjuk. Közeledik, lépdel, vigyorog – és ott, abban a pillanatban bemutatkozik a Bond-történelem egyik legzseniálisabb főgonosza. Ettől mintha Mendes is rájönne, mit is akar valójában. És a Skyfall egyszer csak működni kezd, nem csak a hidegrázósan félelmetes Bardem, hanem minden és mindenki: az akció, a suspense, Craig, és igen, picit még a humor is. De ez utóbbi egyébként nem is hiányozna: dráma van itt, ügyes dráma, az öndefiniáló és a karcosan szentimentális fajtából, Mendes pedig az akadémikus tudásával együtt beleáll a tuti közepébe, s a maga artisztikusan megalomán stílusában olyan lenyűgöző finálét komponál az arcunkba, amiért nem tudunk neki eléggé hosszan hálálkodni.