Faludy György életrajza (1910-2006) 1910. szeptember 22-én született Budapesten. Édesapja vegyész, a felsőfokú ipariskola tanára volt. 1928-ban az Evangélikus Főgimnáziumban tett érettségi vizsgát, ezután 1928-1930-ban a bécsi, 1930-1931-ben a berlini, 1931-1932-ben a párizsi, végül 1932-1933-ban a grazi egyetemen tanult. Faludy György - Pokolbeli víg napjaim - Múzeum Antikvárium. 1933-1934-ben katonai szolgálatot teljesített, zászlósi rangot kapott, ezt később megvonták tőle. Első versei a harmincas évek elején jelentek meg a Dénes Béla által szerkesztett Független Szemlében és a Magyar Hírlap című napilapban. 1937-ben adta közre Villon-fordításait, pontosabban átköltéseit, ezek zajos vitát okoztak, több kritikusa kétségbe vonta azt a jogát, hogy a francia költő szabad átköltése által a saját mondanivalóját és közérzetét szólaltassa meg. 1938-ban Párizsba utazott, ahonnan a német megszállás elől Marokkóba, majd 1941-ben az Egyesült Államokba költözött. A Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és a mozgalom Harc című lapjának szerkesztőjeként tevékenykedett.
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei tartalom: "Életszeretetéről, antifasizmusáról és következetes humanizmusáról nemcsak versei, hanem fordulatokban bővelkedő életútja is tanúskodik. Sodró erejű önéletírása, a Pokolbeli víg napjaim párizsi emigrációjával kezdődik 1939-ben, ahová és amikor a háború és a nácizmus elől vándorolt ki. Franciaország német megszállásakor feleségével és barátaival - Lorsy Ernő történésszel és Havas Endrével, Károlyi Mihály későbbi munkatársával - továbbállt Dél-Franciaországba, ahonnan hajón Afrikába utazott. Marokkóban pikareszk kalandok sorozata után beutazási engedélyt kapott az Egyesült Államokba. New Yorkban barátok, tisztelők népes tábora várta, segítségükkel tisztes kenyérkeresethez jutott (lapszerkesztés, előadói körutak). A japán támadás után önként beállt az amerikai hadseregbe, ahol a sors szeszélye folytán először az ún. Habsburg-légióba osztották be (olyan alakulatba, amelyet Habsburg Ottó majdani díszőrségének szántak). Ennek feloszlatása után (amiben Faludynak oroszlánrésze volt) egészen a háború végéig különböző frontokon harcolt.
"… a magyar Gulággal, mely Dániában oly nagy sikert aratott, Faludy jó évtizeddel megelőzte Szolzsenyicint…" GÖTEBORG-POSTEN, 1978. júl. 14. "Ha az ember ezt a gyönyörűen megírt tanúvallomást elolvassa, közvetlen érintkezésbe kerül az erővel és a bátorsággal. Megilletődve teszi le a könyvet, miközben azon elmélkedik – és ez remélhetőleg nem illúzió –, hogy az emberi szellem fölébe tud emelkedni minden szerencsétlenségnek. " THE TIMES, London, 1988. febr. 28. /a könyv újabb kiadásához/ Válasz egy körkérdésre: Melyik könyvet vigyük magunkkal nyárra? Miranda Seymour: "…George Faludy "My Happy Days in Hell"-jét, Magyarország egyik legkitűnőbb költőjének nagyszerű önéletírását…" THE SUNDAY TIMES, London, 1988. 17. "Lenyűgözően érdekes könyv… Szerzője példát mutat, mint lehet humánusnak maradni az emberiség ellenségei között. " THE SPECTATOR, London, 1962. nov. 12. "Mestermű. " THE TIMES, London, 1962. "Faludy csillámló, elragadó önéletrajzának legváratlanabb sajátsága a vidámság, amely a könyv legsötétebb oldalait is átjárja. "
1 483 forint 15% kedvezmény 1 745 helyett Sajnáljuk, de a termék Elfogyott. Szállítás: nincs információ Futárszolgálattal 1199 Ft 4999 Ft-ig 899 Ft 9999 Ft-ig 0 Ft 10. 000 Ft felett Pick Pack Pont 1099 Ft 799 Ft Líra üzletben ártól függetlenül Friderikusz Sándor és Hajdú Péter. Hogyan vált ez a két sztár a magyar média meghatározó alakjává? Ki adhatna erre a kérdésre hitelesebb választ, mint Dömsödi Gábor, aki hosszú éveken keresztül dolgozott velük együtt, az első szakmai lépéseiktől fogva segítve, követve pályafutásukat. A könyv természetesen szubjektív módon ad magyarázatot, hiszen az író az egyik főszereplővel némiképp elfogult. Mindig is kiemelkedő tehetségnek tartotta, ezért nagyra értékelte őt, és emiatt hibáival szemben is elnézőbb. A másik főszereplőt ugyanakkor a kezdetektől fogva fenntartásokkal kezelte, és még akkor sem tartotta barátjának, amikor már látszólag remekül kiegészítették egymást, és jól ment a közös munka. De a szerző megpróbál igazságos lenni. Bemutatja a kedvelt szaktárs hibáit, és keresi a másik erényeit.
Úgy két-három évvel a műsor megszűnése után úgy éreztem, nekem ettől az embertől nyilvánosan el kell határolódnom! – Személyesen is megbántott valamivel? – Nem esett jól, hogy amikor felhívtam, és megkérdeztem, nem tud-e nekem valami televíziós munkát, azt javasolta, menjek be a műsorába, és mondjam azt, hogy éhezem. Megalázott. Nem barátként beszélt velem, hanem úgy, mint egy szánalmas alakkal. Gyomorforgató ez annak fényében, hogy – mint a könyvében is elmondja – nélkülem nem lett volna belőle senki a szakmában. – Miért most határolódsz el tőle ha vállalhatatlannak érzed a vele való kapcsolatot miért nem korábban kaptál észbe – Mert kénytelen voltam megalkudni a helyzettel, hisz el kellett tartani a családomat. Most már a gyerekeim önfenntartók lettek, magam miatt már nem hallgatok. – Az ellentábor azt mondja, megkeseredett ember lettél, és a kudarcok miatt rántod sárba az egykori barátokat. – Nem látom kudarcnak a pályámat, nagyon hálás lehetek a sorsnak azért, amit kaptam. Eljutottam oda, ahova szerettem volna, és mondhatni könnyen jöttek a sikerek.