Dream Theater Images and Words stúdióalbum Megjelent 1992. július 7. Felvételek 1991. október–december Bear Tracks Studios, Suffern, NY és The Hit Factory, New York, NY Stílus Progresszív metal Nyelv angol Hossz 57 perc 9 mp Kiadó Atco / Atlantic Records Producer David Prater és a Dream Theater Kritikák Allmusic link ProgArchives link Sputnik Music link Dream Theater -kronológia When Dream and Day Unite (1989) Images and Words (1992) Live at the Marquee (1993) Kislemezek az albumról Another Day Megjelent: 1992 Az Images and Words az amerikai progresszív metal együttes Dream Theater 1992-ben megjelent második stúdióalbuma. Ezen a lemezen hallható először az együttes énekeseként James LaBrie. Az album "Pull Me Under" című számához készült videóklip révén lett igazán ismert a Dream Theater. A rádiók játszási adatai alapján a dal Amerikában bekerült a Top 10-be a Billboard mainstream rock listáján, és a Music Television is folyamatosan szerepeltette a klipet műsorán. A "Pull Me Under" a mai napig a Dream Theater legnagyobb slágere.
S ezzel azt hiszem mindent el is mondtam az új dalokról, és aki eddig is a bandával tartott, az akár szentírásnak is veheti a szavamat. 99%-ban középtempóban kúsznak előre a masszív fejlóbálásra ingerlő súlyos riffek, miközben John Tardy hörgi jellegzetes stílusában mondandóját a halálról, s egyéb nyalánkságokról. Az előző lemezen debütált Ralph Santolla (Death, Iced Earth, Deicide) ismét kiváló, tipikusan deathes szólóival színesíti a csapat kiforrott zenei világát, riffek terén azonban kötelességtudóan idomul a banda arculatához, így ezúttal sem a technikázásra helyezi a hangsúlyt, mint egyéb csapatainál. Ez nem is baj, sőt, valószínűleg Kossuth téri tüntetés követne egy kísérletezős Obituary anyagot, ám már az utóbbi, Xecutioner's Return albumnál is a fáradás jeleit véltem felfedezni, ami az új műre is áll. Biztos vagyok benne, hogy nem Santolla a ludas ebben, hiszen a Deicide utóbbi lemezeit is valami eszméletlen módon sikerült feltuningolnia. Nem, itt kérem szépen az a helyzet, hogy egyszerűen kevés az igazán kiemelkedő dal.
A tegnapi hír már csak tegnapi hír (senkit nem érdekel) A tegnap szomorúsága csak egy színárnyalat az élet palettáján. Tartsatok naivnak de szerintem a holnapot építjük így be tudjuk, be tudjuk fejezni amit elkezdtünk. Ébredjetek, ez egy teljesen új nap mindenki énekelni fog és így elűzzük ezt a vihart. Hát gyertek velünk és mutassátok az utat! Haladjunk előre át a vízeséseken, mert együtt hamar túljutunk mindenen. Soha senkinek nem kell elbuknia. Mindenki a rajtvonalhoz még egy utolsó gátat kell áttörni míg eljutunk abba a helyzetbe, hogy a menny felé fordulva hallgatjuk a rádiót. Túl sok mindent bánhatunk, igen de még most is egy barát vagyok és nem akire az összes feladat hárul és forradalomról beszél, én állandóan rólatok beszélek. Ébredjetek, ez egy teljesen új nap mindenki énekelni fog és így elűzzük ezt a vihart Hát gyertek velünk és mutassátok az utat! (Hát gyertek velünk és mutassátok az utat! ) Haladjunk előre át a vízeséseken, mert együtt hamar túljuthatunk mindenen. Mindent elveszíthetünk mindent elveszíthetünk ma éjjel de együtt sikerülhet együtt ezen is túljuthatunk ha mindent beleadunk ha mindig mindent beleadunk be tudjuk fejezni amit elkezdtünk.
Ma éjszaka azonban megszólalt. Nemtom hogy vagyok vele, de en rendesen agyergorcsot kapok attol, hogy rengeteg magyar azt hiszi, kamu az ukrajnai haboru : hungary. A földi aszszony, az enyém, jeges pólyái kőzött gyötrődvén párnái parazsán, ahogy az orvosságért nyúltam, az ijedt ember kapkodásával leütöttem az égi aszszonyt a polcról. Mintha sikoltott volna, amikor az éjjeliszekrény kövéhez ütődött és darabokra tört, – mert íme húsz év multán derült ki, hogy a Máriácska nem is márvány volt, hanem gipsz. Ahogy nézegetem a cserepeit, úgy érzem, mintha embert öltem volna és befelé folyó könynyekkel barkácsolom neki a fejfát.
B-beli nénit is. Az én anyukám fogalmazas. A gyerek egész nap sírt, az anyja egész héten haragudott, amit én nemcsak mint férj szenvedtem meg, hanem mint ember is. Tudniillik az én feleségem, mikor haragszik, paradicsomlevest főz és sárgarépát. Panka nem volt többet fehérruhás kislány és nincs az a nagy ember, akiről én verset faragjak, ha fehérruhás kislánynak kell elmondani. De ha a rendezőbizottság nagyon köti magát hozzám és a fehér ruhához, üsse kő, szót érthetünk egymással, öltöztessenek fehérbe valami megyei hajdút, vagy vasúti portást és én akkora prológot csördítek, hogy még két jubilánst kell hozzá keresni, mert azt egy ember ki nem bírja.
De éppen Tiborért férj és apa kell a házhoz, aki egy kicsit fékezze a Tibor korai férfiasodását és gőgös Krammer-természetét. Szóval, a szelíd, jóságos Lujza a maga jóságában, szelídségében garmadával gyüjtötte az érveket, hogy ismét feleség lehessen. Tibor abban az időben, amikor az anyja mennyasszony lett, elnémult s mintha nem is a régi Tibor lett volna. Az en anyukám . Egészen illedelmes, gyermekes gyermek lett, mintha kicserélték volna, olyan, mint egy normális kilenc éves fiú. De az esküvő után valamivel, amikor Krammerné már nászútról visszatért Nagy Illésné volt, Tibor beszélt vele: - Anyuka, te hamar elfelejtetted a papát, pedig ez a Nagy Illés elég utálatos ember s nem igen értelek téged. Nekünk van vagyonunk, nekem nem kell apa után más apa, te is el lehettél volna férj nélkül. Én arra nem adok semmit, hogy a fiúk az iskolában csúfolnak engem s alattomban téged is. De azt jegyezd meg, hogy az én apámat nem lett volna szabad ilyen könnyen fölcserélni. És Tibor ezután megint elnémult, megint nem beszélt és illedelmes volt.
Ez a műsor ma Fideszéknél, és sajna élőben hallottam fideszboomereket, akik rá hivatkoznak. Ez a népbutítás és utálatgerjesztés konteókat médiafegyverként használva elképesztően felháborító, hadjárat a tények ellen és a teljes neutrollizálás, csak azért, hogy Orbán hatalmon maradjon, mert ha tényszerűen nézzük a hatalmát, nem sokat tette le az asztalra, több negatív van az egyik nyelvén a mérlegnek, viszont Orbán sok évre szétbaszta a közéletet, még azutánra is, ha bukik az ő NER álomvilága, úgy látom ilyen öreg fideszeseket elnézve a környezetmben
És meghitten nézett ránk vissza ő is és márvány-szája nevetésre lágyult, mikor a gyerek szirom-kacsói elkapkodták előle a bordó-rózsákat, amikkel eltakartam lábai alatt a kigyót. És aztán jött az áll-a-Baba-áll-időszak és jött az első lépés, a happá-pá-apa-korszak és jött a sűrű bugyi-váltások és sarokbatérdeltetések fejezete, amiről ma mar csak a legszűkebb családi körben mérünk emlékezni. Akkor volt az, hogy szép fekete hajája volt apunak és sakaló -nak hívtuk a szoba sarkát és bli volt a neve a vizecskének és té a tejecskének. És akkor volt az, hogy amikor apu egyszer váratlanul benyitott a szobába, Panka ült a szőjeg -en és két gömbölyű térde közé szorítván, igen szigorú szavakkal piccspaccsolta a Máriacskát: – Piccs-paccs, Májjácska, majs a sakalóba, nem ségyelled magad, hogy nem tuds a bugyikára vigyázsni! Bar en fagyalloval locsoltam magam az szep kek mint az ellenzek volt : FostTalicska. Megriadtam egy kicsit, de láttam, hogy az istenanya mosolyog. És Máriácskának nagyon sokáig nem volt azután nyugta, táncolni is meg kellett neki tanulni és rántást kavarni is későbben és – ó, istenem, – kis porcellánbabákat szoptatni is.
Játékból, az udvaron félóra alatt megtanulta volna, de ehhez két hét kellett, mert erre büszkék akartunk lenni. Nem szólok az anyja rettegéséről, hogy szép lesz-e a gyerek, hogy bátor lesz-e, hogy sikkes lesz-e, hogy győzi-e hanggal, hogy koszorúba fonják-e a haját, vagy fürtökbe hullámosítják és nem szólok a fehér ruha és fehér cipő okozta gondokról, amelyek némely részben rám is nehezedtek. (Ennyit se panaszképpen mondok, jó világ volt az, annyi idő alatt megirt az ember egy pár kis cipőt, hogy most a cipőfűzőt se írja meg azalatt. ) Az ünnep félkilenckor kezdődött, nyolcra ott kellett lenni az iskolában, ennélfogva félhétkor fel kellett kelni. Természetes tehát, hogy előtte való este alig fogtuk le a szemünket. A beszélő tokaszalonna tegnap még nyugati agyszüleményekről beszélt az M1-en : hungary. Panka azzal riasztott föl bennünket: – Apu, nincs még félhét? Fölcsavarom a villanyt, nézem az órát: féltizenkettő. – Nincs, lelkecském. Aludj szépen, még soká lesz reggel. Öt perc múlva alszunk. Tíz perc múlva csörömpöl a Panka kis ágyán a rostély: – Apu, már világosodik. – Ördögözik, kislányom, – mondom csökkenő kedéllyel.