További információk
Négy évszak telik el, és a lány rátalál a lassú és egyszerű élet szépségeire, valamint arra is ráébred, valójában miért is tért haza. Közeledik a tavasz, és ezzel együtt ő is megteszi első lépéseit egy teljesen új élet felé. Vetítés: 2022. április 26., 18:00 Újrakezdés (2014) / r. : Im Kwon-Taek / 94' O úr ötvenes évei közepén járó üzletember, egy kozmetikai cég magas rangú vezetője. Hosszú évekig tartó küzdelem után veszti el feleségét, akit többször operáltak kiújuló agydaganattal. O úr végig kitartóan, odaadással viseli a megpróbáltatásokat, ápolja az egyre kétségbeejtőbb állapotba kerülő feleségét. Az ápolás viszontagságai és a munkahelyi feladatok mintha teljességgel kifacsarnák az életet a férfiból, azonban egy napon új és igen vonzó munkatárs érkezik a céghez. A férfiban érzések ébrednek a munkahelyén, miközben a halállal küzd a kórházban. Dél koreai filme les. A feleség meghal, a férfi magára marad, de mi lesz az időközben feléledt érzésekkel? Vetítés: 2022. április 27., 17:00 Josée (2020) / r. : Kim Jong-Kwan / 117' A fiatal Josée egy lepusztult házban él Szöul külterületén.
Emiatt A Wall Street pillangói nak van valamiféle töredékes és leíró jellege – korrekten beszámol róla a film, hogy lebuktak a lányok, gajra ment egy szép női barátság, látjuk ennek a főbb stációit is, csak épp azokból a hidakból építettek keveset az alkotók, amelyek elvezetnének ezekig az állomásokig. Ugyanakkor a filmnek vitathatatlan erőssége, hogy kiáll a sisterhood és a gentlewomenlike mellett, és erős társadalmi kritikával illeti korunk irányadó gazdaságpolitikáját, rávilágítva, hogy a lányok valamiféle női Robin Hoodként csak visszavették a gazdagok pénzét, amit az utóbbiak a tőzsdei ügyleteikkel egyébként is az állampolgároktól csaltak ki, hogy aztán a veszteségeiket ismét csak velük fizetessék meg, megúszva a büntetést. A végső százalék a VOX írói által adott százalékok átlaga! Még Jennifer Lopez rúdtánca sem ér meg egy Oscart | 24.hu. 110 perc, amerikai Kapcsolódó cikkek: No related posts.
Hungler Tímea Egy újságcikk szolgált apropóként Lorene Scafaria ( Míg a világvége el nem választ) új mozijához, A Wall Street pillangói hoz, amely egy nőkből álló New York-i bűnbanda tündöklésének és bukásának története, erős társadalmi és feminista üzenetekkel. Az eseményeket végig Dorothy, színpadi nevén Destiny (Constance Wu), az egyik sztripper szemszögéből követhetjük nyomon – ő ad interjút a születendő cikk szerzőjének (Julia Stiles), és meséli el a banda, valamint egy női barátság történetét. A wall street pillangói teljes film magyarul. Ez a barátság Dorothy és a mentora, Ramona (Jennifer Lopez) között szövődik – utóbbi annak a, brókerek és bankárok által látogatott manhatteni klubnak a tündöklő csillaga, ahol Dorothy dolgozni kezd, hogy valahogyan fedezni tudja saját és nagymamája megélhetési költségeit. Sokáig minden flottul megy, a lányok degeszre keresik magukat a pasik vágyain, egészen 2008-ig, amikor is beüt a gazdasági világválság, és a sztriptízbár ugyanolyan recesszióba süllyed, mint a látógatói körét jelentő Wall Street.
Összeáll tehát a csajbanda, méghozzá az agyafúrt és a férfiakat megőrjítő Ramona (Lopez) vezetésével, hogy jól bekábítva és lehúzva egytől-egyig kifosszák a yuppiekat. A pénz azonban még a legjobbakat is megszédíti, így hát jöhet a felemelkedés sztorikban megszokott dráma… de azt hiszem tudjátok ti jól, hogy mi a menete egy ilyen sztorinak. A Wall Street pillangói nem is feltétlen ettől lesz jó film, noha a számtalan buktató ellenére végül is ügyesen lavírozik Scafaria a műfaj kőbe vésett elemeivel. Ami miatt nyugodt szívvel merem ajánlani a mozit, az az, ahogy a karaktereket felépítette. Mert egy ilyen sztorihoz elengedhetetlen, hogy a nézőben szinte azonnal kialakuljon a szimpátia, hisz anélkül maga a felemelkedés (bukás, majd ismételt felemelkedés) teljesen hidegen hagyna mindenkit, és valljuk be, a sztripperek nem feltétlen a legalkalmasabb jelöltek erre a feladatra. A wall street pillangói előzetes. Mármint félre ne értsetek, eszem ágában nincs lenézni senkit, sem a munkája, sem más miatt, na de akkor is… elméletben azért könnyebb szorítani egy sebésznek, hogy tudjon donorszívet lopni a haldokló hatéves kisfiúnak, mint pár sztrippernek, hogy le tudják húzni a bankárokat.
A sztriptízjeleneteknél pedig képes kihangsúlyozni a szereplők érzékiséget és szexiségét anélkül, hogy fetisizálná őket: amikor Jennifer Lopez a zsepkendőnyi ruhájában Fiona Apple Criminal című dalára őserőként mozog a színpadon, miközben esőként hullanak rá a dollárok, senkinek nem jutna eszébe a helyzet alárendeltjeként tekinteni rá. Nem kellett sokat változtatni az eredeti sztorin a filmszerűsítéshez, hiszen a leginkább hollywoodi fordulatnak tűnő jelenetek a valóságban is megtörténtek. A Wall Street pillangói - Filmkritika (Hustlers) 2019 | Filmezzünk!. Scafaria egyedül a két főkolompos kapcsolatát szépítette meg: Ramona és Destiny barátsága a film szíve-lelke, a lehengerlően karizmatikus Lopez és az esetlenül elszánt Wu pedig tökéletes párost alkotnak. Azonban pont ez A Wall Street pillangói legnagyobb gyengesége is, mivel a rendező olyan nyíltan szimpatizál a bűnözőkkel, hogy nem rest nyakon önteni egy nagy adag szentimentalizmussal a film utolsó harmadát. Ahogy az újságírónak nyilatkozó Destiny, úgy Scafaria is túlságosan félt attól, hogy ez a történet negatív fényben tünteti fel a sztriptíztáncosokat, ezért a kelleténél jobban a szánkba rágja a "kihasználsz, vagy kihasználnak" szomorú tanulságot, és alig hagy teret az ambivalens érzéseknek - pedig a bűntörténeteknél erre akkor is szükség lenne, ha egyébként át tudjuk érezni az elkövetők helyzetét.
Az én történetemmel keresi meg a pénzt. De ha engem akar játszani, akkor jobban tenné, ha az igazat mutatná meg. Velem kellett volna dolgozniuk, nem ellenem. Bár tervezi, a jogi lépéseket egyelőre nem tette meg, ügyvédje javaslatára ugyanis először inkább megnézi a filmet. Persze nagyon azért nem kell aggódni Barbash lelkiállapota miatt, mert hát természetesen ő is írt egy könyvet, aminek megjelenését teljesen véletlenül pont a film megjelenéséhez időzítettek. Barbash a könyvben elmondja a saját igazát, azt, amit szerinte a filmen is meg kellett volna jeleníteni. A Wall Street pillangói létező személyek, és egyikük perrel fenyegetőzik a film miatt | 24.hu. Nemrég a Page Sixnek hosszan nyilatkozott a témában, akkor azt mondta: Leginkább VIP klienseim voltak. az volt a dolgom, hogy biztosítsam a szórakoztató körülményeket, a lányokat és a hangulatot. A legdögösebb lányokat szerveztem a partikra. Olyan lányokat, akiknek hibátlan alakjuk és szép arcuk volt. És ott volt a többi lány, akiket a piszkos munkára küldtünk. Az ő feladatkörükbe időnként egy kis szexuális tevékenység is bekerült.
Attól, hogy a közfelfogás szerint rendben vannak ezek a dolgok, még koránt sincsenek valóban rendben. Erre most a közfelfogás rámondja, hogy hogyne, mert a rendező is egy feminista sárkány, és ezzel pont igazolódik, amiről beszéltem. Nem egy élharcos hangulatú film, és nyilvánvalóan nem akarja megváltani a világot, de az határozottan tetszett benne, hogy láthatóan törekedett arra, hogy kikoptassa a sztriptíztáncosokat övező téves nézeteket a társadalomból. A sztriptíztáncos az átlagfejben maximum egy lépcsőfokkal különb a prostituáltnál, a vastagbetűs könnyűvérű alja nőtől, aki kelletti és eladja magát, házasságokat rombol szét, megrontja a tisztes nők életét, és a tisztes férfiakét is. Ám arról megfeledkeznek, hogy ha nem lenne igény rá, egyik szolgáltatás se létezne, hogy döntő hányadban ezeket a foglalkozásokat nem a hivatás öröméért űzik. Az átlag sztriptíztáncosok, mint a lányok is a filmben, nem fekszenek össze minden jöttmenttel, nem élvezik, hogy bámulják őket, nem vetkőznek, vonaglanak meg közösülnek egész álló nap – vagy akarják ezeket egész álló nap.
Tényleg ez tudja kielégíteni a legjobban az emberi boldogságot, ezt kell sugallni az amúgy is felszínes jelenkori ember felé, egy olyan korban, amikor már tényleg akkora értéke van egy embernek, amilyen ruhát visel, amilyen kocsival jár? …kétlem. Vagy Scafaria is nagy shoppingművész, és nem érdekelte, hogy ezzel is ráerősít az amúgy is eldeformálódott világnézetre. Persze ebben a történetben a férfiak a szenvedő alanyok, ráadásul totálisan mellékszereplők. Scafaria nem ítéli meg a nőket, akik a bár hátsó titkos kis szobáiban darálják az ipart, de határozottan elítéli azon férfiakat, akik közel álltak egy nemzet csődjéhez. Érdekes, hogy a Showgirls óta eltelt negyed évszázadban mennyire megváltozott a stripperek és az ő megítélésük. Régebben szinte a degradációként elutasított műsor ma már teljesen újraértékelődött. A feminizmus fényében a nők a libidó rabszolgájává váló férfiakat helyenként szánalmasnak ábrázolja. Itt és most, ebben a felállásban a férfiak totálisan a sekély sztereotípíák gyűjteményévé válnak, kérdés, hogy valóban megérdemelték-e a sorsukat vagy sem.