OKTÓBER 23. Licitálható cikk SZÁZMILLLIÓ PENGŐ 1946. MÁRCIUS 18. Licitálható cikk SZÁZ PENGŐ 1930. JÚLIUS 1. Licitálható cikk TÍZMILLIÓ PENGŐ 1945. NOVEMBER 16. Licitálható cikk ÖT PENGŐ VÖRÖSHADSEREG 1944 Licitálható cikk EZER PENGŐ 1945. Licitálható cikk EGYMILLLIÓ MILPENGŐ 1946. MÁJUS 24. Licitálható cikk ÖTSZÁZ PENGŐ 1945. MÁJUS 15. Licitálható cikk Ár: 790, - Ft TÍZMILLIÓ MILPENGŐ 1946. Licitálható cikk Tovább a termékre
Dátum: 1930. július 1. Forgalomban volt: 1932. október 25. - 1946. május 6. Kiállítás helye: Budapest Bankjegy mérete: 177*91mm Aláírók: - Végh Károly - Popovics Sándor - Schóber Béla Készítette: Jaschik Álmos, Moskó Kálmán, Opl János, Lesch Ferenc, Franke Ruppert Előállítása: Tipográfiai és réznyomás Aktuális ára: Forgalmi: T1: 500Ft T2: 150Ft T3: 50Ft Minta: 35000Ft Pick: Hungary 98 Leányfalusy-Nagy: 39. Minta változat, 0-ás sor- és sorozatszámmal, minta perforációval. Sorszám előtt csillaggal. Veszprémben a Szálasi-kormány nyomtatta újra 1944-45-ben az eredeti nyomólemezekkel. Lebélyegzve okmánybélyeggel. Valószínűleg hamisítvány.
Fölöttébb kellemetlennek találtam a népiességet. Reggel ezt mondtam a szegény asszonynak: - Nézze, én inkább átmegyek ide a telepre, a szállóba. Itt a szoba ára. Ez meg a magáé - odalöktem ötven fillért, borravalóul. A szegény asszony az ötven fillérre nézett, aztán az arcomra. Megköszönte. Valóban igen szegények voltak. Öten laktak a konyhában. A szegény asszony ura, egy sánta ember, aki néha targoncán szállított csomagokat ide-oda, aztán a szegény asszony, aztán három apró gyerek. Negyedik gyereke most volt úton. Jövő hónapra várta. - Hát ez mi? - kérdeztem. Szarka csörgött az összeeszkábált fakalitkában. Nagyon szerették ezt a csúnya szarkát is. Mert nekik nem volt elég ennyi élet. Még más élet is kellett nekik. Mindig élet, élet, hogy szeressék. Amikor kifelé mentem a konyhából, odaszóltam a szegény asszonynak: - Hozza ezt utánam. 3 Kezébe tettem csöpp kézitáskámat. Oly könnyű volt, hogy akár a kisujjamon is elvihettem volna a szállóig, vagy száz lépésnyire lehetett ettől a kunyhótól.
Ilyenkor elemésztésre főképp a testnek különösen a lélekképzet szempontjából nevezetesebb részei ( szív, máj, agyvelő, szemek stb. ) szolgálnak. Régibb és újabb népeknél is elég elterjedt módja a temetkezésnek a víz alá merítés, vagy vízre bocsátás is, amelynek kivált hajós és tengerész népeknél látni többé-kevésbé jellemző példáit. (Ilyen a vikingtemetés, amelynél a halottat a felgyújtott hajón bocsátották tengerre. ) A halottnak másvilági útjára való felszerelése is nagyban függ azon képzetekről, amelyek a halál utáni létről valamely népnél uralkodnak. Rendesen arra irányul e tekintetben minden igyekezet, hogy a halott a földi élethez többé-kevésbé hasonlónak képzelt túlvilágban a jóllétéhez és boldogságához szükséges dolgoknak ne legyen híjával. Hirös temetkezes elhunytak. (Innen pl. az, hogy a gyermekek sírjában játékszereket, a vitézekében fegyvereiket, a nőkében kézimunkájukhoz kellő eszközöket stb. találni. ) E gondoskodás néha nagyobb arányokat ölt, kivált harcias népeknél, s jeles hősök, törzsfőnökök, fejedelmek temetése alkalmával, amelyeknél harci mének, sőt hadifoglyok kisebb-nagyobb számának (néha egész hekatombáknak) feláldozása volt egyes primitív népeknél szokásban.
Az eltemetettek hozzátartozóit hirdetések útján tájékoztatták az exhumálás és más temetőkbe történő újratemetés lehetőségéről. Itt voltak eltemetve: Lestár Péter polgármester, Muraközy János festő, Katona Zsigmond szőlő- és gyümölcsnemesítő, Mátyási József költő, Hankovszky Zsigmond szőlő- és gyümölcsnemesítő is. Sírjukat 1971-1979 között a város helyeztette át a Köztemetőbe. Hirös temetkezés elhunytak. Úgy látszott, hogy a temető sorsa végleg megpecsételődött. A reménysugarat jelentő változást az Egyházközség és a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága között 1984-ben létrejött megállapodás jelentette. Az Egyházközség kezdeményezésére a területből 1, 6 hektár nagyságú területet, kegyeleti sírkert létesítése céljából az Egyházközség tulajdonába adtak. Ez volt a temető tervezett kiürítése előtt az egyetlen lehetőség, hogy a mindent eltörölni szándékozó politikai akarat ellenére a még akkor meglévő, a temető történetét hordozó kulturális örökség megmaradjon. Az Egyházközség megrendelésére 1986-ban elkészült a KEGYELETI SÍRKET rendezési terve.
A halál mindig váratlanul tör szeretteinkre, hozzátartozóinkra. A bennünket ért megrázkódtatás nehéz perceiben tanácstalanok vagyunk, hogy vajon mit is kell tennünk. E tanácstalan pillanat megoldásához szeretnénk segítséget nyújtani. Teendők otthon, illetve intézményen kívül történt halál esetén Telefonon vagy személyesen értesíteni a házi orvost vagy az ügyeletes orvost. (az orvos megállapítja a halálesetet és a szükséges okmányok kitöltése után, engedélyezi az elhunyt elszállítását). Hírös Temetkezés Kft.. A Hírös Temetkezési Kft. ügyeletének értesítése 06-30/475-9662 éjjel - nappal hívható telefonszámon, az elhunyt elszállítása érdekében. Rendőrség értesítése: - rendkívüli halál esetén (nem természetes halál bekövetkezésekor, önkezűségre vagy idegenkezűségre utaló jelek esetén) - amennyiben a halott vizsgálatot végző orvos kifejezetten kéri. Elszállításkor az elhunyton nemesfém, vagy annak vélhető tárgy nem maradhat. A temetkezési szolgáltatás megrendelése a Hírös Temetkezési Kft ügyfélszolgálati irodáján személyesen történhet.
Az Irinyi utcából az ügyfélszolgálati iroda és az imaház felől, valamint a Szent Imre utcából a Budai út felöli bejáraton. Ez utóbbi közelében épült a ravatalozó épület és a gépkocsi parkoló. Hírös Temetkezési Kft. - Temetkezés szolgáltatás. A 9, 3 hektár nagyságú sírkertet a dús növényállománya és a történelmi emlékekben való gazdagsága teszi különlegessé. A TEMETŐ RÖVID TÖRTÉNETE A történelem során ránk maradt temetkezési emlékek tanúsítják azt az élők és holtak közötti mély emberi kapcsolatot, amelyről lehet, hogy nem akarunk tudomást venni, de a világ temetkezési helyei, temetői mégis cáfolhatatlanul szembesítenek vele. Ezt a szoros kapcsolatot mutatják a középkorban épült templomok cintermeiben – templomudvarokban – létesített temetők. A cinterem, mint – alvóhelyet jelentő – templom körüli temető, a települések közösségi életének központja volt. A vallásos felfogás szerint kialakult, megszokott rend – a lakosság lélekszámának növekedése, a templomudvarokban jelentkező temetési helyek hiánya és a járványok miatti egészségügyi követelmények szigorítása következtében – a XVIII.